Új Tükör, 1984. október-december (21. évfolyam, 41-53. szám)
1984-10-07 / 41. szám
„Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs!” . Hogy ez egy gyermekversike? Az. Is. Mert sportolóink közül — még a legjobbak körében is — jócskán akad, aki ebben a szellemben edz. Azaz, edzeget. Lötyög, heverészik, pihenget. Igaz, naponta kétszer. Mert az úgy korszerű. No meg a sportállás, a munka alóli teljes felmentés igénye így indokoltabb. Napi három óra edzés mellett még lehetne dolgozni ugyebár? Matematikailag mindenesetre nem kizárt. De kétszer három mellett... Muszáj hát kétszer (esetenként háromszor) edzeni! „Annál jobb egy tréning, minél tovább tart. És minél kevésbé megerőltető.” A szemlélet lassan minden sportágunkat megfertőzi. Mégpedig alaposan. Labdarúgóberkekben máig is emlegetik Kiss László, az egykori Pénzügyőrös edző esetét, aki nem átallott szakkönyveket böngészni, s kiutazni Hollandiába a focit tanulmányozni. Egyáltalán mindent megtett, hogy jó edző legyen, hogy jó edzéseket vezessen. Az új évadban új szakosztályhoz került, a Ganz-Mávaghoz. Kitette (volna) a lelkét, a fiúk azonban fárasztónak tartották a futást, keménynek az edzést megbuktatták. Példák tucatjait sorolhatnánk fel arra is, hogy itt vagy ott, ez vagy az az edző csak nevében volt edző. A foglalkozásra — már ha egyáltalán megjelent — nem készült, nem öltözött át. Kivételek, persze, akadnak. Sportáganként más és más jellemzi a lötyögőket és a csekély számú szívből tréningezőket. A következő hetekben jeles sportágainkat, s az azokon belül működő edzésmódszereket, illetve nem-edzésmódszereket követjük nyomon. Kezdjük talán a teniszszel. A VASASOKNÁL Reggel a Vasas sporttelepen. A zöld gyepet vízsugár pásztázza. Magányosan. Az atlétikai pálya még (vagy már?) üres. Többé-kevésbé kihalt az egész telep. A vívócsarnok mögötti hat teniszpályából kettőn zajlik az élet. A pártoló tagok vívnak élethalálharcot, értsd: sörmecscset. Arrébb az ötösön idős tréner. Leckét ad a pénzért. (A klub szabályainak értelmében valamennyi edző tarthat pénzes edzést, különórát, hattól nyolcig... Ez a mellékes még mindig bagó ahhoz képest, amit egyesek — nem klubedzők — nyaranta kasszíroznak, mondjuk a Balaton mellett.) Fél kilenc. Dr. Halmos Imre vezető edző csoportjának edzésideje. Az ütőkkel felszerelkezett kis csapat pontos. Hétből öten futnak két kört bemelegítésnek, Hanák Bea és párja kijelenti, ők ezen már túlvannak. Dr. Halmos ad nekik két új Slazenger labdát, s már játszanak is. Néhány bemelegítő ütés után — élesben. Utóbb kiderül, nem csak úgy Tart pour Tart vagdosták a labdát, a vezető edző azt a feladatot adta nekik, hogy minél többször próbálkozzanak meg a hátraszorítás-ejtéssel. Miltényi Éva és edzőpartnere is külön feladatot kap, ahogy a fiúk is. Dr. Halmos Ritecz Andreával, a tavalyi ifibajnokkal játszik. Épp egy órán keresztül. „Szervával mozogj előre ... Kiemeled, jól van ... Bátrabban egy kicsit... Jobbra kiszorítás, bal keresztpörgetés, ide, az adogatómező felső sarkába . ..” Andrea átlag három másodpercenként (!) üt a labdába. Prince Grafit márkájú ütőjéről tompa puffanással süvít el a labda. A kétkezes fonák közben Andi nagyokat nyög, tényleg keményen dolgozik, ő igen. A hármason a lányok már befejezték. Inkább lesik, hogyan vigadnak a pártoló tagok ... — Nem irigykednek rád, hogy az edző veled játszott? — kérdeztem a fehér szoknyácskás, rózsaszín hajcsatos, 19 éves leányt később. — Emiatt nem hiszem. Tudják, az a rend, hogy az edző azzal foglalkozik a legtöbbet, aki a legjobb. — Mennyit edzel naponta, és ebből hány órát játszol edzővel? — Délelőtt másfél órát, délután két és felet általában. Ebből körülbelül egy órát az edzőmmel ... A többiben főleg fiúkkal játszom edzőmeccset. A lányokkal nem nagyon szeretek ... — Három hétig edzettél a világ leghíresebb iskolájában az Egyesült Államokban. Miből állt ott a napi „adag”? — Bollettierinél iszonyú kemény edzések voltak. Negyven pálya, kosárnyi labda, s legalább huszonöt edző állt rendelkezésünkre. Nyolc előtt öt perccel a pályán kellett lennünk, egészkor kezdődött az edzés. Negyedórás közös gimnasztikával melegítettünk, majd háromnegyed tizenegyig teniszeztünk. Edzővel vagy társsal. Rengeteg tétre menő edzőmeccset vívtam. — Tétre? — Igen, ha kétszer egymás után kikaptam, akkor már nagyon gyenge ellenfelet kaptam, és persze senki sem, én sem akartam gyenge játékossal edzeni. Teniszezés után fél tizenkettőig, azaz háromnegyed órát súlyzóztunk, erősítettünk. Mindennap. Aztán ebédeltünk, ott a sporttelepen. Egyáltalán, minden ott volt. A lakásunk, a pálya, az étterem ... Délután kettőtől ötig megint teniszeztünk és mindennap volt futóedzés is. Hatkor többnyire már ágyban voltam. — Ez bizony kemény edzésmunka. Nem gondolod, ha itthon is legalább megközelítően ennyit edzenél, sokkal többre vihetnéd? — ... Ó, nekem még szerencsém van........Nem mondom, néha szívesen venném, ha meghajtanának, ha ordibálnának velem, így sokkal nehezebb. Magamat kell rávenni dolgokra, például, hogy fussak. Ugyanis nem kötelező. Párbeszéd. Élvonalbeli teniszszakosztályunk edzése után. — Milyen volt, elfáradtál? — kérdi az anyuka. — Háát — így a tízévesforma kisfiú. — Játszott veled az edző? — Nem ... A hét végén verseny lesz, azokkal játszott . . . — Már három hete? . . . Elmegyünk, fiam, keresünk egy másik klubot, ahol foglalkoznak is veled! EGY BUDAI EGYESÜLETNÉL Délután négy óra. A szakosztályi hirdetőtábla tanúsága szerint edzés: háromtól hétig. Edzés? Hamar kiderül, itt ugyancsak különösen értelmezik ezt a szót. Edzésidőben, fizetésért (!) két edző szórakozik. Párost játszanak. Ők az egyik oldalon, az OB I-es csapat tartalékja és X. elvtárs a másikon. (Fél hatig lestem őket, még véletlenül se törődtek volna az edzők mással.) Odébb egy gazdasági igazgató ütöget. Hivatalos edzésidőben. A hátsó pályák egyikén a tizennégy esztendős ifjú titán az egyetlen főállású edzővel játszik. Amit csinálnak, annak legalább edzés színezete van. Szépséghiba, hogy az edző, amolyan botcsinálta tréner, segédedzői papírkával, a leányzó pedig cseppet sem annyira tehetséges, mint amennyire fontos ember az egyik szüléje. — Rend az itt sosincs — veti oda a klub másik szakosztályának vezetője. — Időnként elkezdenek igazolványokat ellenőrizni, elzavarnak néhány embert, de nem történik semmi. Teniszedzés? Ugyan már, ezek a trénerek jóformán csak egymással játszanak. Jól szórakoznak, s nekik ez a fontos Ráadásul szerencséjük is van, a klub megszerzett néhány jó játékost, azok maguktól is tudják, mit és mennyit érdemes ütögetni ahhoz, hogy ezen a langymeleg magyar szinten megéljenek, munka nélkül, és kész. Remélem érti, mitől olyan kevés az ATP-ranglistán jegyzett teniszezőnk? A VEZETŐ EDZŐNÉL Idézetek dr. Halmos Imre Tenisz című könyvéből: „Az edzésre vonatkozó módszertani elvek közül azt tartjuk alapvetőnek, mindent meghatározónak, hogy csak úgy általában edzeni nem lehet. Ha az oktató nem kézzelfogható, pontosan kialakított elképzelésekkel vezeti az edzést, a tapasztaltabb játékosok azonnal észreveszik felkészületlenségét, a kezdők viszont — bár ők mindebből semmit sem tudnak — veszteséggel zárják a foglalkozást, fejlődésük egy jottányit sem haladt előre.” „Ma már a játékost sportbeli fejlődésének arányában egyre bonyolultabb edzésiszervezési rendszerbe vonják be, körülveszik különféle előírásokkal, a vezetők és az edzők egyre magasabb követelmények elé állítják.” „Változatos edzésekkel a formahullámzás fizikai és idegi természetű okai egyaránt megszüntethetők.” Ugyanőz szóban. A színhely a vezető edző szabálya. — Olvastam a könyvében néhány igen érdekes és korszerű megállapítást az edzésmódszerekről, de a gyakorlatban úgy vettem észre, mintha semmi sem működne ilyen szépen, csiszolton ... — Pedig akad jó edző is Magyarországon, higgye el. Csak hát, a tenisz háza táján meglehetősen immorális a légkör, nincs az edzőknek szakmai presztízsük, minket évek óta néhány kókler, nem erre a pályára való lejáratott ... Amióta új vezetés van a sportágban persze, javult a helyzet... 34 □