Új Tükör, 1985. január-március (22. évfolyam, 1-13. szám)
1985-02-10 / 6. szám
ihriuom Z&IMKKEK XXI- ÉVFOLYAM . tükör] 6- SZAM kI 1985. FEBRUÁR 10. A címlapon: A budai várnegyed Révész Tamás felvétele (összeállításunk a 12—13. oldalon) A hátlapon: Lantos Piroska Tulok András felvétele (Riportunk a 6—8. oldalon) Heti ajánlat Kaján: Automatika 2-4 Rajk András: A föld gömbölyű5 Ungvári Tamás: Rekviem egy manökenért 6-8 Simo Puupponen: Tavaszi történet Czeszlaw Mítosz és Rafael Alberti versei 9 Farsang (Gergely Sándor felvételei) 10 Kosztolányi és a kolloidok (Hunyady Judit) Kálnoky László versei 11 Budapest 1985 (Révész Tamás képriportja) 12-13 Teknős Péter: Levél barátomnak Pestről Budára 14-15 Papp Ferenc: Hangulat. Szélrózsa 16-17 A turáni ló túlsó oldalán (Székely András) 18 A hűség ára és értéke (Major Ottó) Hegedűs Géza verse 19 Sajtófotó ’84 20-21 Németh János alakjai (Cservenka György felvételei) 22 Kellemetlen Oldalunk (Feleki László, Vámos László, Vicsek Ferenc) 23 Koktas Ignác képeiből 24-25 Moldova György: Az élet oly rövid. . . 26 Tehetség és szerencse (Barabás Tamás) 27 Valami történik (Koltai Tamás) Lírai látomás (Illés Jenő) A dicsőt, az égi szépet. .. (Rajk András) Nevetések (Juhász István) 28-29 Egyenes derékkal (Barabás Tamás) Japán — nem felszínesen (Garai Tamás) Szolgálni az értékeket (Tancsik Mária) Tévékrónika (Tamás István) 30-31 Rádió- és tévéműsor 32-33 Nevelés és testnevelés (Simon V. László) Az igáslovak utolsó esélye? (Széchy Ágnes) Gól, jótékony célra (Molnár Károly) 34-35 A Vár (Bence Pál felvételei) 36-37 Breyer-változat (Flórián Tibor) Rejtvény 38 Marin Sorescu: Az Északi-sarkon Horgas Béla verse 39 Világ-Tükör Szellemjárás Edinburghban (Pető Gábor Pál) A célpont (Barabás Tamás) 40-42 Hazai Tükör 43 Ha vad a disznó (Moravecz Imre) Orvosi üzenetek 44 Vélemények, viták, válaszok 45 A szülés viszonylag hosszúra nyúlt ideje alatt — nem apaként, de keresztapaként — kinn ültem a kórházfolyosón. Újságot olvastam. Nem elmélyülteti persze, csak amúgy kutyafuttában. Ilyesmiket: „Az olajáremelés továbbgyűrűzik a világgazdaságban.” — ..Hiszünk abban, hogy a világ haladó erőinek összefogása a kontinenseket is átfogja, átlép az óceánokon, sikerre viszi a népek akaratát — hangzott el Gödöllőn, a chilei szolidaritási nagygyűlésen.” — „Az a szándékom, hogy határozottan törekedjek egy olyan átfogó, mielőbbi egyezmény megkötésére, amely betiltaná az atomkísérleteket — mondotta Carter elnök.” — „Megkezdődnek a Kelenföldi pályaudvar átépítésének előkészületei.” — „Indiában szerencsésnek mondható a most zárult esztendő, megteltek a tárolók, biztosítottnak látszik százmilliók minimális élelmiszer-szükségletének fedezése saját erőből.” — „A Magyar Tudományos Akadémia tanácskozást rendezett a nevelés fejlesztéséről.” Amint a hírekből is többékevésbé kiviláglik, mindennek éppen nyolc esztendeje. A gyermek, akinek a születését annyira vártuk, teljesen normális. Semmi egyéb. Szeme, füle, keze, lába és minden egyebe megvolt, amikor először megpillanthattuk. A szülők és további érdekeltek nagymegnyugvására hamarosan az is bizonyos lett, hogy minden szerve normálisan működik. Majommúltunkra emlékeztető, négykézláb közlekedő, kaffantó, gügyögő korszaka múltán az is vitán felülivé vált, hogy az értelme is ép. Különösebb, esetleg bravúrosnak mondható szellemi képességekről azonban — hadd hangsúlyozzam tárgyilagosan — nem tanúskodott. Megismétlem: egyszerűen normális volt. Hála az Úrnak. Amikor televíziónézővé cseperedett — s ez napjainkban a nem létező bölcső után kevéssel bekövetkezik —, rendre pontosan azokat a kérdéseket tette fel a nap nap után látottak hatására, amelyeket köztudottan még másik sok millió normális gyermek feltesz. (Szülei nem tévémániások, a híradót azonban sohasem mulasztják el. Bocsánatos bűn: ezt még a gyerek is nézheti.) A gyermeket — korunk gyermeke — legelőbbis a legkülönfélébb gépek, gépezetek, a technika látványa ragadta magával. Nem utolsósorban az utcáról ismert autóké, a kifordított nyakkal már négykézlábas helyzetbőlmegbámult repülőgépeké. (A helyéből el nem mozduló televíziós készüléket magát a legkisebb mértékben sem tartja figyelmet érdemlő gépnek, komplikáltnak sem véli — a létezés természetessé- RAJK ANDRÁS A föld, gömbölyű szeként fogja fel.) Autók, repülők dolgában a gépezet rendeltetése nyilvánvaló előtte, kérdéseire válaszként a márkamegjelöléssel elégedett. Egy hatalmas gabonatároló páternoszter rendszere, automata határozóberendezése azonban elgondolkodtatta. — Ez mire jó? — tette fel a magától értetődő kérdést. Általában megfelelő, reális válaszokra törekszünk, természetesen akorának megfelelőekre. Lakonikus válaszokkal egyébként is ritkán éri be. Gondolom, a Magyar Tudományos Akadémiának a nevelés fejlesztéséről tartott, idézett tanácskozása is elismerte, hogy az efféle alapkérdések helyes megválaszolása hozzátartozik az emberré formáláshoz, a neveléshez. Elmondottuk hát, hogy a gabonát, amelyből a jó kenyeret sütik ,a gyerek szereti a kenyeret), az emberek nagy munkával, napsütéses időben termesztik, de persze gabonára, belőle kenyérre, rossz időben, hidegben is szükség van, mert nélküle nem élhetünk. Lám, most is kenyeret eszünk (valóban ez volt a helyzet ezen a téli délutánon), ami csak úgy lehetséges, hogy a gabonát eltették ilyen nagy raktárakba. Ez megvédte esőtől, fagytól, mint bennünket a ház, ahol lakunk. Így jut a hideg időben is mindenkinek kenyér — kerekítettük le a dolgot. Látszatra a magyarázat kielégítő. Nincs azonban tudományos intézet és nincsen ember, aki megmondhatná, mi kerül másnap, vagy egy hét múlva a híradó képernyőjére és egy átlagos gyereknek milyen kérdése adódik, kivált hogy a gyerekek memóriája jó. Északról, az örök hó birodalmából, eszkimókról volt látható valamely képsor a következő napok egyikén. — Itt mindig ilyen hideg van? — kaptuk a kérdésben rejlő feladatot. Miután a kislány már előbb megkülönböztetett érdeklődést mutatott csillagászati jellegű kérdések iránt, ilyen megközelítésben adtunk választ. — Amint a híradó elején is mindig látod, a föld gömbölyű és a teteje meg az alja nem süttetheti magát olyan jól a napsugarakkal, mint a hasa. Ott sokat, melegen süt a nap, itt meg, ahol a híradósok most járnak, alig. Bármilyen meglepő, de így igaz, a föld gömbölyűsége és tengelyállása, amelynek a megértéséhez a felnőtt társadalomnak évezredekre volt szüksége és amely felismeréshez halhatatlan áldozatok tetemén át vezetett az út — a gyereknek nem okoz problémát. Visszautalt ellenben előző beszélgetésünkre: — És itt miből sütnek kenyeret? — Bizony, itt nem sütnek, mert itt meg sem terem a gabona. Erre is jók azok a nagy raktárak, amelyeket a múltkor mutattak. A napsütéses országok raktáraiból küldenek gabonát, kenyeret ide. Hogy ezek a hideg, mostoha világban élő eszkimók se haljanak éhen — fűztük hozzá megnyugtatásul. A ,kenyérgond”, amely láthatóan igencsak szeget ütött a gyerek fejébe — innen kezdve gyakorlatilag nem került le a napirendről. Jobbára átlagos, vulgárisan európaiként meghatározható képek voltak láthatók: épületcsodák és merényletek, repülőtéri fogadások és egyezmény-aláírások. És persze földi rakéták, űrrakéták, anyahajók, fegyverek, fegyverek, fegyverek. A gyereket mindez — érthetően — nem nagyon érdekelte. Az eszkimók óta, korára jellemző csökönyösséggel, azzal a sztereotip kérdéssel reagált minden nációval és szenzációval kapcsolatban eléje vetült képre: — Ezeknél sütnek kenyeret? Így egy ideig viszonylag könnyű dolgunk volt, hogy hazugság, kitérés nélkül válaszolhassuk: — Igen, sütnek. A nem egészen pontos és igazi válaszok miatti csendes lelkiismeret-furdalás már-már elülőfélben volt a családban. Rövid ideig. Addig, amíg az egyik közelmúlt napon forró égövi képsor nem került a képernyőre. Az éghajlati viszonyok a gyerek elemi csillagászati ismeretei szerint már nem kívántak bővebb magyarázatot. Csakhogy a kamera a tájképekről csonttá aszott, éhező felnőttek és gyermekek látványára váltott A Szahel-övezetről volt szó. — Hát itt meleg van — szólalt meg a gyerek —, itt miért nem sütnek kenyeret? Az eredeti tőkefelhalmozásról, a rabszolga-kereskedelemről történelmi és közgazdasági kiselőadást rögtönözni sem épeszű, sem célszerű cselekedet nem lett volna az adott összefüggésben. A csillagászat mellett a földrajz állván hasonlóképpen közel a gyerek érdeklődéséhez — szóltunk a közeli Szahara kegyetlen homoktengeréről, amely forró kisugárzásával elkergeti az esőfelhőket. Szomjaznak és elpusztulnak a jó kenyeret adó növények, ezért nincs mit enni — próbáltuk eddigi leggyengébb magyarázatunkkal egyensúlyba hozni a gyerek érezhetően megbillent lelkiállapotát. Ez azonban most nem sikerült. — Miért nem küldenek ide is a raktárakból? — kérdezte a cseperedő ember, aki, mint elöljáróban említettem, ép testtel és értelemmel érkezett a földre. A földre, amely gömbölyű. Egyelőre! □5