Új Tükör, 1985. január-március (22. évfolyam, 1-13. szám)

1985-02-10 / 6. szám

ihriuom Z&IMKKEK XXI- ÉVFOLYAM . tükör] 6- SZAM k­I 1985. FEBRUÁR 10. A címlapon: A budai várnegyed Révész Tamás felvétele (összeállításunk a 12—13. oldalon) A hátlapon: Lantos Piroska Tulok András felvétele (Riportunk a 6—8. oldalon) Heti ajánlat Kaján: Automatika 2-4 Rajk András: A föld gömbölyű5 Ungvári Tamás: Rekviem egy manökenért 6-8 Simo Puupponen: Tavaszi történet Czeszlaw Mítosz és Rafael Alberti versei 9 Farsang (Gergely Sándor felvételei) 10 Kosztolányi és a kolloidok (Hunyady Judit) Kálnoky László versei 11 Budapest 1985 (Révész Tamás képriportja) 12-13 Teknős Péter: Levél barátomnak Pestről Budára 14-15 Papp Ferenc: Hangulat. Szélrózsa 16-17 A turáni ló túlsó oldalán (Székely András) 18 A­ hűség ára és értéke (Major Ottó) Hegedűs Géza verse 19 Sajtófotó ’84 20-21 Németh János alakjai (Cservenka György felvételei) 22 Kellemetlen Oldalunk (Feleki László, Vámos László, Vicsek Ferenc) 23 Koktas Ignác képeiből 24-25 Moldova György: Az élet oly rövid. . . 26 Tehetség és szerencse (Barabás Tamás) 27 Valami történik (Koltai Tamás) Lírai látomás (Illés Jenő) A dicsőt, az égi szépet. .. (Rajk András) Nevetések (Juhász István) 28-29 Egyenes derékkal (Barabás Tamás) Japán — nem felszínesen (Garai Tamás) Szolgálni az értékeket (Tancsik Mária) Tévékrónika (Tamás István) 30-31 Rádió- és tévéműsor 32-33 Nevelés és testnevelés (Simon V. László) Az igáslovak utolsó esélye? (Széchy Ágnes) Gól, jótékony célra (Molnár Károly) 34-35 A Vár (Bence Pál felvételei) 36-37 Breyer-változat (Flórián Tibor) Rejtvény 38 Marin Sorescu: Az Északi-sarkon Horgas Béla verse 39 Világ-Tükör Szellemjárás Edinburghban (Pető Gábor Pál) A célpont (Barabás Tamás) 40-42 Hazai Tükör 43 Ha vad a disznó (Moravecz Imre) Orvosi üzenetek 44 Vélemények, viták, válaszok 45 A szülés viszonylag hosszúra nyúlt ideje alatt — nem apaként, de keresztapaként — kinn ültem a kórházfolyosón. Újságot olvastam. Nem elmé­lyülteti persze, csak amúgy ku­tyafuttában. Ilyesmiket: „Az olajáremelés továbbgyűrűzik a világgazdaságban.” — ..Hiszünk abban, hogy a világ haladó erőinek összefogása a kontinen­seket is átfogja, átlép az­ óceá­nokon, sikerre viszi a népek akaratát — hangzott el Gödöl­lőn, a chilei szolidaritási nagy­gyűlésen.” — „Az a szándékom, hogy határozottan törekedjek egy olyan átfogó, mielőbbi egyezmény megkötésére, amely betiltaná az atomkísérleteket — mondotta Carter elnök.” — „Megkezdődnek a Kelenföldi pályaudvar átépítésének előké­születei.” — „Indiában szeren­csésnek mondható a most zá­rult esztendő, megteltek a tá­rolók, biztosítottnak látszik százmilliók minimális élelmi­szer-szükségletének fedezése sa­ját erőből.” — „A Magyar Tu­dományos Akadémia tanácsko­zást rendezett a nevelés fej­lesztéséről.” Amint a hírekből is többé­­kevésbé kiviláglik, mindennek éppen nyolc esztendeje. A gyermek, akinek a születé­sét annyira vártuk, teljesen normális. Semmi egyéb. Szeme, füle, keze, lába és minden egye­be megvolt, amikor először megpillanthattuk. A szülők és további érdekeltek nagy­­meg­nyugvására hamarosan az is bi­zonyos lett, hogy minden szerve normálisan működik. Majommúltunkra emlékeztető, négykézláb közlekedő, kaffantó, gügyögő korszaka múltán az is vitán felülivé vált, hogy az ér­telme is ép. Különösebb, eset­leg bravúrosnak mondható szel­lemi képességekről azonban — hadd hangsúlyozzam tárgyila­gosan — nem tanúskodott. Megismétlem: egyszerűen nor­mális volt. Hála az Úrnak. Amikor televíziónézővé cse­peredett — s ez napjainkban a nem létező bölcső után kevés­sel bekövetkezik —, rendre pon­tosan azokat a kérdéseket tette fel a nap nap után látottak ha­tására, amelyeket köztudottan még másik sok millió normális gyermek feltesz. (Szülei nem tévémániások, a híradót azon­ban sohasem mulasztják el. Bo­csánatos bűn: ezt még a gyerek is nézheti.) A gyermeket — korunk gyer­meke — legelőbbis a legkülön­félébb gépek, gépezetek, a tech­nika látványa ragadta magával. Nem utolsósorban az utcáról ismert autóké, a kifordított nyakkal már négykézlábas helyzetből­­megbámult repülő­gépeké. (A helyéből el nem mozduló televíziós készüléket magát a legkisebb mértékben sem tartja figyelmet érdemlő gépnek, komplikáltnak sem vé­li — a létezés természetes­sé- RAJK ANDRÁS A föld, gömbölyű szeként fogja fel.) Autók, repü­lők dolgában a gépezet rendel­tetése nyilvánvaló előtte, kér­déseire válaszként a márka­megjelöléssel elégedett. Egy hatalmas gabonatároló páternoszter rendszere, auto­mata határozóberendezése azon­ban elgondolkodtatta. — Ez mire jó? — tette fel a magától értetődő kérdést. Általában megfelelő, reális válaszokra törekszünk, termé­szetesen a­­korának megfele­­lőekre. Lakonikus válaszokkal egyébként is ritkán éri be. Gondolom, a Magyar Tudomá­nyos Akadémiának a nevelés fejlesztéséről tartott, idézett ta­nácskozása is elismerte, hogy az efféle alapkérdések helyes megválaszolása hozzátartozik az emberré formáláshoz, a neve­léshez. Elmondottuk hát, hogy a gabonát, amelyből a jó ke­nyeret sütik ,a gyerek szereti a kenyeret), az emberek nagy munkával, napsütéses időben termesztik, de persze gabonára, belőle kenyérre, rossz időben, hidegben is szükség van, mert nélküle nem élhetünk. Lám, most is kenyeret eszünk (való­ban ez volt a helyzet ezen a téli délutánon), ami csak úgy lehetséges, hogy a gabonát el­tették ilyen nagy raktárakba. Ez megvédte esőtől, fagytól, mint bennünket a ház, ahol la­kunk. Így jut a hideg időben is mindenkinek kenyér — kerekí­tettük le a dolgot. Látszatra a magyarázat ki­elégítő. Nincs azonban tudomá­nyos intézet és nincsen ember, aki megmondhatná, mi kerül másnap, vagy egy hét múlva a híradó képernyőjére és egy át­lagos gyereknek milyen kérdé­se adódik, kivált hogy a gyere­kek memóriája jó. Északról, az örök hó biro­dalmából, eszkimókról volt lát­ható valamely képsor a követ­kező napok egyikén. — Itt mindig ilyen hideg van? — kaptuk a kérdés­ben rejlő feladatot. Miután a kis­lány már előbb megkülönbözte­tett érdeklődést mutatott csilla­gászati jellegű kérdések iránt, ilyen megközelítésben adtunk választ. — Amint a híradó ele­jén is mindig látod, a föld göm­bölyű és a teteje meg az alja nem süttet­heti magát olyan jól a napsugarakkal, mint a hasa. Ott sokat, melegen süt a nap, itt meg, ahol a híradósok most járnak, alig. B­ármilyen meglepő, de így igaz, a föld gömbölyűsége és tengelyállása, amelynek a megértéséhez a felnőtt társa­dalomnak évezredekre volt szüksége és amely felismerés­hez halhatatlan áldozatok tete­mén át vezetett az út — a gye­reknek nem okoz problémát. Visszautalt ellenben előző be­szélgetésünkre: — És itt miből sütnek ke­nyeret? — Bizony, itt nem sütnek, mert itt meg sem terem a ga­bona. Erre is jók azok a nagy raktárak, amelyeket a múltkor mutattak. A napsütéses orszá­gok raktáraiból küldenek gabo­nát, kenyeret ide. Hogy ezek a hideg, mostoha világban élő eszkimók se haljanak éhen — fűztük hozzá megnyugtatásul. A ,kenyérgond”, amely lát­hatóan igencsak szeget ütött a gyerek fejébe — innen kezdve gyakorlatilag nem ke­rült le a napirendről. Jobbára átlagos, vulgárisan európaiként meghatározható képek voltak láthatók: épületcsodák és me­rényletek, repülőtéri fogadások és egyezmény-aláírások. És per­sze földi rakéták, űrrakéták, anyahajók, fegyverek, fegyve­rek, fegyverek. A gyereket mindez — érthetően — nem na­gyon érdekelte. Az eszkimók óta, korára jellemző csökönyös­séggel, azzal a sztereotip kér­déssel reagált minden nációval és szenzációval kapcsolatban eléje vetült képre: — Ezeknél sütnek kenyeret? Így egy ideig viszonylag könnyű dolgunk volt, hogy hazugság, kitérés nélkül válaszolhassuk: — Igen, süt­nek. A nem egészen pontos és igazi válaszok miatti csendes lelkiismeret-furdalás már-már elülőfélben volt a családban. Rövid ideig. Addig, amíg az egyik közelmúlt napon forró égövi képsor nem került a kép­ernyőre. Az éghajlati viszo­nyok a gyerek elemi csillagá­szati ismeretei szerint már nem kívántak bővebb magyarázatot. Csakhogy a kamera a tájképek­ről csonttá aszott, éhező felnőt­tek és gyermekek látványára váltott A Szahel-övezetről volt szó. — Hát itt meleg van — szó­lalt meg a gyerek —, itt miért nem sütnek kenyeret? Az eredeti tőkefelhalmozás­ról, a rabszolga-kereskedelemről történelmi és közgazdasági kis­előadást rögtönözni sem épeszű, sem célszerű cselekedet nem lett volna az adott összefüggés­ben. A csillagászat mellett a földrajz állván hasonlóképpen közel a gyerek érdeklődéséhez — szóltunk a közeli Szahara kegyetlen homoktengeréről, amely forró kisugárzásával el­kergeti az esőfelhőket. Szom­jaznak és elpusztulnak a jó ke­nyeret adó növények, ezért nincs mit enni — próbáltuk eddigi leggyengébb magyaráza­tunkkal egyensúlyba hozni a gyerek érezhetően megbillent lelkiállapotát. Ez azonban most nem sikerült. — Miért nem küldenek ide is a raktárakból? — kérdezte a cseperedő ember, aki, mint elöljáróban említettem, ép test­tel és értelemmel érkezett a földre. A földre, amely gömbölyű. Egyelőre! □5

Next