Új Tükör, 1985. január-március (22. évfolyam, 1-13. szám)
1985-01-13 / 2. szám
hus un tabb, világosabb, egyszerűbb lett. Színei változatosabbak, keményebben elkülönülnek. Többet ad a részletek bőségére. Egyéni vonásait tovább tudta alakítani; megőrizte értékeit; egyensúlyt teremtett népi hagyomány és korszerűség között. (Képünkön a Madárka, madárka ... című hímzés) Koczogh Ákos fát helyezném a figyelem középpontjába, talán nem választanék rosszul, ami a minőséget illeti. Ám mégis inkább Vaszilij Suksin Lépcsőházi gondolatokjára vagy Alekszandr Gelman Az a bizonyos mondatára utalnék, mert ezekben igazán kitárulkozik a szabadgondolkodó, a jobbító szenvedély. Suksin esszéje az intelligens embert igyekszik körvonalazni. Azt a ritka típust, aki „nem tud megszólalni, amikor világunk hatalmasságainak dörgő basszusa — az összhang kedvéért — megkövetelné az együtt éneklést.” A mai értelmiségiek életvitelét elemzi és saját életének azokra az éveire emlékszik a legszívesebben, amikor egy falusi esti iskolában tanított. Gelman egy jó szándékú, ám a művészet lényegét mégsem értő vidéki funkcionáriusról beszél, aki mindent elkövet, hogy a helyi színházban bemutatandó darabból éppen a legélesebb, a gondolkodásra és állásfoglalásra leginkább késztető mondatot kihagyják Tanulságosan gazdag ez az összeállítás mindazoknak, akiket érdekel a szovjet társadalomban érlelődő változás, a gondolkodásmód fejlődő Köröspataki Kiss Sándor VALÓSÁG Társas környezetéről, családjáról, szűkebb és tágabb rokonságáról, iskoláiról és munkahelyeiről beszél Vitányi Iván KÖZÖSSÉGEIM című öninterjúja a Valóság 1984-es 12. számában. Megállapításai általában érdekesek, gyakran egyenesen izgalmasak. A legfontosabb azonban talán mégis az, amit a népi kollégiumokról közöl. „Gondoljuk csak el — mondja — a JÁTÉKOSZ mint tömegmozgalom mindössze két évig működött... s hatása mindmáig letörölhetetlen. Melyik iskolatípus tudja ezt ma utána csinálni?” Tagadhatatlan, hogy létezik „NÉKOSZ- rejtély”, létezik a „letörölhetetlen hatás”, az eleven utóélet, cselekvéssel, aktivitással, egyáltalán az öszszetartozásnak még ma is olyan friss és erős érzésével, mintha a mozgalmat 1949-ben nem is számolták volna föl. Hogyan jöhetett létre ez a közéletünkben páratlan jelenség, s dacolva az évtizedekkel hogyan válhatott ilyen tartóssá? Évekig törtem rajta a fejem, gondolom, sokakkal együtt, figyeltem, kutattam, kerestem az okokat, hiába, a titok nyitjára nem jöttem rá. Vitányi rájött és kimondta: „Mindez ... nagymértékben egyetlen ember érdeme, Kardos Lászlóé” — olvashatjuk az öninterjúban. „Beszélni kell róla, mert bár élete és műve torzó maradt, mégis a legnagyobbakhoz tartozott azok közül, akik 45 táján megjelentek a magyar történelemben. Ki merem mondani, hogy történelmi személyiség, egy lehetőséget jelent és egy lehetőség elmulasztását. Belőle áradt az a mindig eleven, mindig újrakérdező, mindig az egésszel szembenéző szellem is, ami a Györffyt a legjobb időben jellemezte.” Így még soha senki nem beszélt Kardos Lászlóról. Vitányi kísérelte meg először összegezni a legendás NÉKOSZ-vezető munkásságának jelentőségét. Kardos László halála óta négy év telt el, de nemhogy könyv, még kisebb tanulmány sem jelent meg róla. Vitányi megállapításai azért is fontosak, mert erre a mulasztásra, az elvégzendő feladatra is figyelmeztetnek. Ökrös László ! * iSAPW- KELECSÉNYI CSILLA KOLLÁZSAI Helikon Galéria Kortárs textilművészeink középgenerációjáról — közéjük tartozik Kelecsényi Csilla is — szinte törvényként kimondható: a kezdeti időszak anyag-felfedező, technika-kikísérletező korszaka után összegzés következett náluk, majd váltás. Kinélminél hosszabb-rövidebb ideig tartott egy-egy időszak. Kelecsényi például hosszú ideig „készülődött”: készített fonalstruktúrákat az egymáson átszövés, szövődés vizsgálatával, köteggé növelte, szilárdította monumentális összegző munkáját, majd emberalakot is rejtő, sejtető kompozícióval állt elő. Már őszi székesfehérvári kiállításán jelezte a váltást. A Helikon Galériában is kollázsokat mutat be, amelyeknek alapja egy tárgyi-szellemi konstrukció: az angolfüzet, illetve az angoltanulás, s általában a tanulás, mint következetes, rendszeres előbbrevivő tevékenység. Az angolfüzet lapjait tépte, vágta, valósággal feloldotta a fehérrel, feketével, a rosttollak felvizesedő színeivel. A szigorú konstrukciót sejtetve él az organikus felület, táncos sorokban sorjáznak betűk és gondolatok. Vászon, papír, füzetlap és textil egynemű anyaggá lesz a művész kezében, s miközben a líraian kezelt képfelületeket szemléljük, óhatatlanul megérezzük egy művész munkás óráinak szorgalmát, a tanulásba fektetett energiát és a tudás szerezte gyönyörűséget. Torday Aliz FOLYÓIRAT SZOVJET IRODALOM Tematikus szám a decemberi, főleg az utóbbi években íródott szovjet esszékből válogatta a szerkesztőség. A francia eredetű szó próbálkozást jelent, az angol iskolákban így hívják a fogalmazást: Inna Rosztovceva a folyóirat elején így fogalmaz: „az esszé szabad formájú irodalmi mű, amelyhez tehetség, szenvedély, valamint a szerzőnek a témához való személyes viszonya szükségeltetik." Ha a válogatásból Ilja Ehrenburg Franciaország a szívemben című írá s ÖNMEGVALÓSÍTÁS ÚJ TÜKÖR / Képes kulturális hetilap Szerkesztőség: Budapest VII., Lenin körút 9—11. 1073 Telefon: 221-285, 429-350, 222-408 Főszerkesztő: BENJAMIN LÁSZLÓ Főszerkesztő-helyettes: FEKETE SÁNDOR Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest VII., Lenin krt. 9—11. Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT, a Lapkiadó Vállalat vezérigazgatója HU ISSN 0133-1361 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél és a Posta Hírlap Irodánál (Postacím: Budapest V., József nádor tér 1. — 1900) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215—96162 pénzforgalmi jelzőszámára. Előfizetési díj: negyedévre 120,— Ft, 12 évre 240,— Ft, 1 évre 480,- Ft. @84.3020 Athenaeum Nyomda, Budapest, rotációs mélynyomás. Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató. INDEX: 25 817. Meg nem rendelt fényképekért és kéziratokért a szerkesztőség nem vállal felelősséget.