Új Tükör, 1985. január-március (22. évfolyam, 1-13. szám)

1985-03-24 / 12. szám

Hallottuk Hem törik rájuk az ajtót RÁDIÓJEGYZETEK Asszonyok tüköré A titok Férfiak — nőkről Riporter: Szilágyi János Szerkesztő: Makk Katalin és Szebényi Cecília Rendező: Kőváry Katalin S oha nem irigyeltem a férfiakat. így, nőnap táján meg különösen nem. Hiszen a legtrubadúr- lelkűbb gavallérnak sem le­het kicsi és könnyű feladat az az „asszonydicséret”, amit ilyenkor elvárnak tőle. Nem csoda, ha olykor kipipálan­dó penzummá, vagy elő- anyák napjává módosul (lásd a tévé gálaestjét!) már­cius nyolcadika. Ezért volt — kockázatai­val együtt is — jó ötlet, hogy Szilágyi János kisiskolástól gimnazistáig, művésztől tu­dósig az „első nem” számos képviselőjét végigfaggatta: mi a véleménye a nőkről? A válaszokat a kérdéskör egyik specialistájának, Karinthy Frigyesnek az írásaiból vá­logatott idézetek kötötték ösz- sze. A kockázat jelen esetben az, hogy a szokásos hóvirág-, fréziaeső mellé olykor bi­zony bogáncsok is hullottak. Évszázados, leküzdhetetlen előítéletek bogáncsai. Töb­bek között neves irodalomtu­dósunk nyilatkozata: „Kap­tam csúnya pofonokat, na­gyon csúnya és nagyon tudós nőktől.” Valószínűleg női csirkeagyúság részemről, de semmiféle oksági összefüg­gést nem látok az asszony­nép külleme és szellemi tel­jesítményei között. .. Hasonlóan rossz szájíze tá­madt az embernek attól is, amikor az egyik „férfitárs” fölényesen kijelentette: „Örülök, ha megközelítik(?!) a férfiak teljesítményét...” És mi van akkor, ha el is érik? Az, hogy az összeállításnak mégis van okunk örülni, a többségnek, a bennünket okosan szerető férfiaknak kö­szönhető. Köztük az utolsó­ként megszólaltatott Ka­rinthy Ferencnek, az egyet­lennek, aki — feleségéről szólván — azt javasolta: ön­magunkról kérdezzenek meg bennünket is. Egy önismereti nőnap va­lóban nem ártana már. S az asszonyok tüköré mellé — a haladó hagyományok szelle­mében — egy férfiak tüköré (akár hangtüköre!) sem. PETRÖCZI ÉVA BÚCSÚZÓ ÉS INDULÓ SZÓRAKOZTATÓ TÉVÉSOROZATOK Ritka pillanat Csőd Békés Pál hangjátéka Rendező: Kőváry Katalin Szereplők: Rudolf Péter, Balogh Erika, Szemes Mari N agyon nem szeretem a panellakásokról olvas­ható vagy hallható publicisztikai álságokat és ál­tudományos fejtegetéseket. Nem mintha különösen sok­ra tartanám a házgyári laká­sokat. De hogy egy társada­lom megannyi szociális és pszichés baját e lakásokra származtassuk vissza?! Sza­márság. Ez a kis rádiódarab, amely: játék a mindenféle áthallást elősegítő távfűtöcsövekre és — miután a „hős” germa­nisztikai kollokviumra készül — indoeurópai zárhangok­ra, mondom, ez a röpke fél­óra megfogott, fölhangolt. Maga a történet, az „eset” ugyan inkább lehangoló, de mert igencsak érzékletesen vetették papírra és nagy át­éléssel adták elő, mégis fris­sítő. Hiába, jó pillanatokban Rudolf Péter KELETI ÉVA FELVÉTELE mindig beigazolódik: a tárgy, ha mégoly döbbenetes is, úgy lehet, hidegen hagy, kivéve, ha kivételes művészi erővel adják elő. Igaz, akkor lehet egyszerű, mindennapos his­tória is. Mint ezúttal. Mert Rudolf Péterben ritka szerencsésen emberére talált szerző és ren­dező: meghökkentő beleélés­sel szólaltatta meg a zakla­tott lelkű diákot. Egy nyomo­rúságos pillanatban, amikor minden rossz összejön, visz- szaálmodja elvesztett szerel­mét, és még ebben a „talál­kozásban” is — csődöt mond. Nevetséges helyzet. És mi mégsem nevetünk. BALOG JÁNOS N emcsak mi, nézők öregszünk — termé­szetesen a hölgyek ki­vételével —, hanem az egy­koron hamvas fiatalságuk­kal, friss lendületükkel gyö­nyörködtető tévéműsorok egyike-másika fölött is — ahogy mondani szokás — el­repült az idő vasfoga... — Hosszas viták, töpren­gések után döntöttünk arról, hogy megérett az idő a vál­tásra! — mondja Fodor Im­re, a televízió szórakoztató főosztályának illetékes mun­katársa. — „Kifutott” — 110 adás után — a Keresztkér­dés, az ugyancsak több mint százszor látott-hallott Fele sem igaz. A Kapcsoltam is alaposan megöregedett: mos­tanáig 125 alkalommal került képernyőre. Ez még nem len­ne döntő ok a búcsúra, de az már talán inkább, hogy töprengéseink eredménye­ként várhatóan-remélhetően jobbakat tudunk nyújtani nézőinknek. — Keresztkérdés? — Nem lesz több belőle! Helyette valószínűleg április­ban indul — ugyancsak Egri János vezetésével — az Egy szó mint száz című nyelvi, nyelvészeti társasjátékunk. — Fele sem igaz? — Ettől is elbúcsúzhatunk! Vágó István ezentúl — a ter­vek szerint negyedévenként — játékos elemekkel meg­tűzdelt szórakoztató műsort prezentál, Nézz vissza mo­sollyal! címmel. — Kapcsoltam? — Ebből a telefonos játék­ból még szeretnénk néhányat elkészíteni, de ritkábban je­lentkezik vele Rózsa György, mint eddig. Az „űrt” Legyen szerencsénk című új vetél­Nem ugyanaz Több mint húsz esztendeje beszélünk az iskolareform­ról. Szinte egyfolytában. De hányán, kik vették észre, hogy újabban másként esik a szó, ha az oktatás korsze­rűsítését vitatjuk? Hogy a ma kimondott „reform” szó nem ugyanazt jelenti, nem ugyanazokat a törekvéseket hordozza, nem mindenben azt akarja, mint régen. Hogy valami megváltozott. A Hat­vanhat legutóbbi adásából is az derült ki, egyelőre nem nagyon sokan ismerték föl, hogy mostanában az iskolák tájékán valami más készü­lődik. Hogy a mostani nem a régi reform egyszerű foly­tatása. Rögtön az első kérdések­ben fölsejlett ugyanis az a tiltakozó elégedetlenség, ami kedőjével igyekszik majd be­tölteni. Ez is afféle szellemi fejtörő lesz, de a tárgyi tu­dás, a gyors reagálóképesség mellett a szerencse is szere­pet játszik majd a megfejté­sekben. Ettől függ ugyanis, hogy ki milyen nyeremény­nyel gazdagodva távozhat a stúdióból, ahol a résztvevők összemérhetik erejüket. Az új műsor beharangozó adá­sára a terveink szerint ápri­lis 14-én kerül sor, s ettől kezdve kéthetenként talál­kozhatunk majd a képer­nyőn Rózsa György „megnye­rő” mosolyával. Illetve még ennél is többször, mert a so­kak által bírált, mások sze­rint megkedvelt Leg-leg-leg — egyelőre megmarad. Egri János pedig, új műsora mel­lett, felújítja korábbi játé­kát: az Elmebajnokságot. — A Jókai és a Szivárvány után terveznek újabb orszá­gos méretű vetélkedőket? — Természetesen! Még­hozzá az elsőt mindjárt az ilyesfajta műsorok „profesz- szora”, Vitray Tamás közre­működésével, aki nemzetkö­zi stewardess-vetélkedőt ve­zet, a világ tizenöt nagy lé­gitársasága — a többi között a MALÉV, az AEROFLOT, a KLM, a SAS, a Sabena, a Lufthansa, a Finnair, a Bal­kan és az Air India — legcsi- nosabb légikísérő hölgyeinek részvételével. Az is újszerű lesz, hogy a vetélkedőt ezút­tal nem itt a Szabadság téri stúdiók egyikében, nem is Budapesten, hanem Pécsett és környékén bonyolítjuk le, bevonva a játékba a jelen­leg 20 ezer pécsi kábelteleví­zió-előfizetőt. — Ezenkívül? — Barátság vonalai cím­mel háromrészes nemzetközi a hajdani reform vitáit és hamvukba holt próbálkozá­sait a kezdetektől végigkí­sérte. Az iskolareform kifeje­zés még akkor rögzült a köz­tudatban, amikor lépten- nyomon azt hallottuk és ol­vastuk, hogy nem adatok, té­nyek tanulására van szükség, hanem gondolkodásra, ami­kor az érettségin történelem­ből egyetlen évszámot sem kérdeztek, amikor illetlen­ségnek számított egy-egy vers megtanulásának köve­telése, amikor nagy hanggal hirdették, nem az a fontos, hogy a tanulóifjúság tanul­jon, hanem hogy „boldog le­gyen”. A szülők és a józan pedagógusok mindezzel ter­mészetesen képtelenek vol­tak azonosulni. Mire való az iskola — kérdezték joggal —, ha nem nevel kitartó, rend­szeres munkára, ha nem sar­kall erőfeszítésekre, ha nem vetélkedőt rendeztünk, a csehszlovák, a bolgár és a Magyar Televízió közremű­ködésével. Mindhárom már felvételre került, de az adá­sok ideje még nem végleges. Erre az országok közötti já­tékra is igyekeztünk újsze­rű megoldást találni: a bu­dapesti versenyzők között vannak ismert sportolók, táncdalénekesék és tévébe­mondók, a szófiai fordulóban sportriporterek, pantomim­művészek és népszerű szí­nésznők vetélkednek, Prágá­ban pedig humoristák és egy ottani, közismert táncdalene- kes házaspár. Bár a műsor jellege — mint említettem — vetélkedő, formája azonban látványos show. Előkészí­tünk egy újabb nagyszabású hazai vetélkedősorozatot is, melynek részleteiről még ko­rai lenne szólni. Most csu­pán annyit; népszerű kultu­rális témákat járnak majd körül a résztvevők. ad biztos, szilárd tudást? Eb­ben az időszakban járattuk le az iskolareform kifejezést. A Hatvanhat műsora vi­lágosan megmutatta, ma más tartalma van ennek a szó­nak. Magától értetődően nem a képernyőről értesül­tünk erről először, a változá­sokra jó néhány korábbi megnyilatkozás figyelnrfezte- tett. Ilyen nagy hatású és fontos fórumon azonban, mint a tévé, talán még egy­szer sem kerültek ennyire rendezetten, világosan és sza­batosan az oktatás fejleszté­sének időszerű kérdései a nagyközönség elé: a műsort nyilván százezrek vagy talán milliók nézték végig. S Ga­zsó Ferenc miniszterhelyet­tes szavaiból nemcsak az tet­szett ki, hogy a mindent föl­forgató, átalakító, úgyneve­zett „nagy” reformokról le­mondunk, hanem az is, hogy 30 □

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék