Új Tükör, 1985. április-június (22. évfolyam, 14-26. szám)
1985-04-21 / 16. szám
Amikor egyszer Buddha a Keselyűk Hegyén prédikáció helyett némán felmutatott egy szál vörös virágot, tanítványai megrökönyödve bámultak rá, csupán egyikük, Kasjapa mosolyodott el, csak ő értette meg a Mester gesztusát, vagyis azt, hogy a tan nem a puszta szavakban gyökerezik... A zenhez szorosan kapcsolódó, több évszázados, japán világrendezési művészet, az ikebana, sőt maga a zen-buddhizmus is ebből a legendából eredezteti A sajátos japán természetszemlélet és a filozofikus indíttatás emelte az ikebanát a költészet, a zene, a festészet rangjára, számos ikebana-iskola, stílus versengett egymással, ám a mesterek mind megegyeztek abban, hogy a látványnak, a dekoratív jellegnek másodlagos a szerepe, mert az igazán értékes, művészi kompozíció mindig egyfajta meditáció eredménye, s hogy a világegyetem lényegét sűríti magában, elhagyva minden bizonytalant, esetlegest, véletlent. A második világháború után az ikebana az egész világot meghódította, forradalmasította az addig csokrétákban gondolkodó európai világköltészetet, noha ez mit sem változtatott azon a tényen, hogy a japán művészek tudatossága, egyszerűsége, kifinomultsága mindmáig elérhetetlenül magas színvonalat képvisel. De nem is volna értelme a szolgai másolásnak, az európai gondolkodástól többé-kevésbé idegen a távol-keleti szimbolika, a valóság mögötti tartalmak felértékelése, és az a meditatív szemlélet, mely minden egyes műalkotásban a világegyetem teljességét akarja megfogalmazni. A hazai virágrendezés fenoménjainak idei versenyén, a Néprajzi Múzeum előcsarnokában másfajta virágkölteményekben gyönyörködhettünk, mint amilyeneket Ivaki Tosiko példátlanul jól megírt, nagysikerű könyvéből néhány évvel ezelőtt megismertünk. A Sasad, az Óbuda és a Rozmaring termelőszövetkezetek virágkötőinek kompozíciói ugyan szerény dadogások voltak Ivaki asszony remekműveihez képest - bujábbak, esetlegesebbek, individualistábbak, ám tagadhatatlanul csodaszépek! A különböző kategóriák (menyasszonyi csokor - húsvéti kosár - beültetett tál - szabadon választott formák) versenyzői nyíltan vállalták a dekorativitást, díjazottak és nyeretlenek mentették a Tavaszi Fesztivál „tavasziságát”, s a célirányos feladatokon belül maradva pazar ötletekkel örvendeztették meg a fagy, a hó, a szürkeség irdatlanul hosszú évadjába belefáradt közönséget. HORVÁTH TAMÁS