Új Tükör, 1985. április-június (22. évfolyam, 14-26. szám)
1985-05-05 / 18. szám
! Az átlagemberben legtöbbször valamiféle torz kép él a vitorlázásról. A képeslapokon, balatoni festményeken megörökített hajók látványa általában a pihenés, a gondtalan szórakozás, az unaloműző pancsolás gondolatát ébreszti a szemlélőben. Milyen jó is annak, sóhajtjuk, aki a rekkenő nyári napsütésben a tó közepén egy vitorláson sütteti a hasát... Vitorlázókkal való beszélgetések során gyakran kerül szóba, hogy mennyi, de mennyi gondot, bosszúságot okoz nekik ez az egysíkú szemlélet. Hiszen próbálná csak meg a kedves olvasó egyszer, csak egyetlen egyszer néhány röpke órára kilógatni magát a trapézon. Majd megtudná, mi a vitorlázás, ha véresre horzsolt tenyerében egyszerre kellene feszíteni, húzni, tartani, ereszteni vagy ötféle kötelet, miközben az örökösen fölcsapódó hullámok foszlásra áztatják még a legvízhatlanabb ruhát is. Megváltozna mindenkiben a vitorlázásról alkotott kép, ha a bójaforduló fergeteges tumultusában kapna a veséjére egy jól irányzott rúgást, vagy ha megdöngetnék az oldalát a hamarjában előkapott evezővel. Ellenérv helyett a kedves olvasó alighanem megértően hunyorogna a tűző naptól begyulladt szemével. Minderről csak azért érdemes szólni, hogy leszögezzük: a vitorlázás igenis sport, méghozzá sport a javából. Az ügyesség, az erő, az akaraterő próbája. Túlzás? Tessék csak megnézni közelebbről, mondjuk, egy repülő hollandit, a hatalmas árbocot, a széltől dagadó fehér vásznakat, a lenyűgöző, színes spinakkervitorlát. A tekintet elszédül, belegabalyodik a látványba. Csak egy példa a képzelőerő megtornásztatásához: a teljes kötélzet hossza megközelítőleg háromszáz méter. Milyen lehetett akkor a Santa Maria? ... A vitorlázás nem egyszerűen sportági szenvedély, életforma. A vitorlázó pénteken délután kocsiba ül, vonatra száll, irány a Balaton, a Velencei-tói, s vasárnap este vissza. Kora tavasztól késő őszig, éveken, évtizedeken át. Ezt nem lehet csak úgy abbahagyni. Aki egyszer kiáll a trapézra, s megfürdeti arcát a napban, a szélben, a hullámok permetében, azt egy életre szóló kapocs köti majd a vitorlázáshoz. Vitorlázni jó! Mit jó , csodálatos, fölemelő !... Május 17-től tíz napon át Balatonfüred ad otthont a soling-hajóosztály Európa-bajnokságának. Annak a kategóriának a legjobbjai szállnak vízre, amely a vitorlázás szinte megszámolhatatlan válfaja közül — hat másik hajóosztállyal együtt — olimpiai ranggal büszkélkedhet. Nem tévedés, legjobbakról van szó, hiszen a füredi kontinensbajnokság úgynevezett nyílt EB lesz, azaz a földkerekség bármely országa indíthat versenyzőket. Lassn hagyomány már, hogy Magyarország minden esztendőben rendez egy kiemelkedő vitorlástalálkozót. Egy éve például a kadett VB-t, azt megelőzően a misztrálszörf-világbajnokságot, a 420-as EB-t, a 470-esek kontinensbajnokságát, a csillaghajó EB-t, a windglider VB-t Történik ez annak ellenére, hogy a magyar vitorlázás nem tartozik a sportág nemzetközi élvonalába. A rendezői jog megszerzése elsősorban sportdiplomáciai siker, amely a korábbi gondos versenyszervezések következménye, s nem utolsósorban a Balatonnak, mint ideális színhelynek az elismerése. Néhány szó magáról a solingról. Viszonylag fiatal hajótípus, 1964-ben tervezte a norvég Jan H. Linge. Már a kezdet kezdetén bevált, borsos ára ellenére 1967 és 1970 között nem kevesebb, mint ezerháromszáz épült belőle szerte a világon. Gyors népszerűségének következménye, hogy már 1972-ben fölkerült az olimpia műsorára, ebben az esztendőben egyébként 3500 solingot jegyeztek a földkerekségen, negyvenkét országban alakult nemzeti osztályszövetség. A kategória eddigi történetében eleinte a Skandinávok játszották a főszerepet, később a tengerentúliak, az utóbbi esztendőkben pedig a szovjetek és az NDK-beliek. A mieink eddig jószerivel nem is vettek részt a hajóosztály jelentősebb eseményein, s ahol mégis elindultak, ott, néhány kivételtől eltekintve, nem jeleskedtek túlságosan. A viszonylagos eredménytelenség javarészt az anyagiakkal magyarázható. A soltrag az egyik legdrágább hajóosztály — legalábbis akkor, ha importálják. (Forintra átszámítva több mint félmillió.) Készít ugyan solingakat a füredi hajógyár is, ezeknek a vitorlásoknak azonban — bizonyos szerkezeti, technológiai okok miatt — nincs igazán becsülete a hazai versenyzők előtt, jóllehet összehasonlíthatatlanul olcsóbbak, mint az amerikai vagy a nyugatnémet változatok. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az utóbbi hónapokban biztató tárgyalások indultak meg a Magyar Soling Szövetség és a gyártók között, s úgy tetszik, hogy a jövőben az eddiginél versenyképesebb, precízebb, pontosabb (a méretelőírások tíz milliméter eltérésnél többet nem engedélyeznek) hajókat készítenek. A solingban három ember ül, a kormányos és a kéttagú legénység. Már ez is jelzi, hogy nagy hajóról van szó (a többi olimpiai kategóriában egy-, illetve kétszemélyes vitorlások versenyeznek), de a méretek is elárulják ugyanezt. A hajó teljes hossza 8,20 méter, az árboc magassága nyolc és fél méter, a vitorlás vízkiszorítása 1035 kilogramm, a felborulást megakadályozó tőkesúly 580 kilós. A vásznak közül a nagyvitorla 13,6, az orrvitorla 3, a hátszél (spinakker) vitorla 20—32 négyzetméteres. Félelmetesen szép látvány az erős szélben, teljes vitorlázattal száguldó-suhanó soling, amint az orra szinte szétrobbantja, millió darabra töri az utolért hullámhegyet. Beleszédül a szem, ha a hajóból föltekint az árboc csúcsára ... A bennfentesek szerint a soling legfőbb vonzereje mégsem a monumentalitás, sokkal inkább az, hogy ebben a hajótípusban szinte életkortól függetlenül versenyezhet, pontosabban kormányozhat az ember. Itt ugyanis kevesebb akrobatikára van szükség, mint a többi kategóriában, ezzel szemben a rutin, a tapasztalat szerepe rendkívüli. Nem véletlen, hogy a nemzetközi élmezőnyben ötven-, sőt hatvanéves versenyzőket is találni — „civil” foglalkozásuk igen változatos: kisiparos és államtitkár, cipzárkészítő és egyetemi tanár egyaránt található a magyar mezőnyben. Fittler Dezső főrendező világnagyságok egész sorát várja a füredi EB- re. E cikk nyomdába adásakor még nem ismertük a pontos nevezési listát, de szinte biztosra vehető, hogy ha másért nem, a vonzó és szeszélyes Balatonért Magyarországra seregük a kategória színe-java. Verseny lesz a javából. Aki pedig minderre kiváncsi, s a szépet, a szemet gyönyörködtetőt szereti, az is hajóba ülhet. A szervezők ugyanis naponta nézőhajókat indítanak a balatonfüredi kikötőből azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy újabb híveket szerezzenek a sportágnak, újabb embereknek mutassák meg a vitorlázás ezerszínű, igazi arcát. MiLHAL GYÖRGY Iglil 34 □