Új Tükör, 1985. április-június (22. évfolyam, 14-26. szám)
1985-06-02 / 22. szám
Ilyenkor tessék olvasni. Minden könyvet ismerni kell... Ma már szinte hihetetlen, de abban az időben vásárlóink zöme német, francia, angol nyelvű könyvet kért, s mi ezekből a könyvekből kitűnően be voltunk rendezkedve. A külföldi részleg (ahogy neveztük: a külföldi szortiment) vezetője Kemény Béla, több nyelven beszélő, nagyon művelt könyvkereskedő volt. A lánya Ortutay Gyula felesége lett, s Ortutay Zsuzsa néven mint a magyar nőmozgalom egyik vezetője vált országosan ismertté. Egy alkalommal bejött a boltba Haggenmacher, az ismert sörgyáros, s elmondta: a fogorvosa várószobájában kezébe került egy német nyelvű könyvből kitépett lap, s unalmában elolvasta. Érdekesnek találta, s arra gondolt, szívesen megvásárolná a könyvet, amiből e lap származik, de azon, sajnos, semmi nem utalt a könyv írójára, címére. Kemény Béla arra kérte a sörgyárost, mondaná el, mit tartalmaz, amit olvasott. Már az első mondat után Kemény megfodrult, s a polcról leemelte a könyvet: — Parancsoljon uram! Tudom én, a Singer és és Wolfner kiadót az irodalomtörténet a konzervatív polgárság, a művelt úri középosztály kiadójaként tartja számon. Csakugyan az volt. De ne feledkezzünk meg arról, hogy annak idején ezt a réteget is meg kellett hódítani a könyveknek, az olvasásnak, pontosabban a magyar könyvek és folyóiratok olvasásának, mégpedig mindenféle állami vagy egyéb dotáció, szubvenció nélkül, tehát a piaci helyzet lehetőségeinek kihasználásával. Elmondok egy esetet: Egy alkalommal Wolfner úr, visszaérkezve az irodába (akkor már mellette dolgoztam), arra kért, küldessem be hozzá az Új Idők utolsó húsz számát. (A mai olvasó számára talán már azt is meg kellene magyarázni, hogy a korszak legnépszerűbb, legnagyobb példányszámú szépirodalmi hetilapja volt. Negyven-ötvenezer példányban jelent meg, amikor a Nyugat példányszáma nyolcszáz körüli volt.) Valami baj van? — kérdeztem ijedten, hiszen mindannyian felelősséget éreztünk mindenért, ami a cégnél történt. Hamarosan megtudtuk az öregúrtól, hogy az Otthon írók és Hírlapírók körében járt, ahol többen gratuláltak neki, milyen jó lap az Új Idők. Ez, bizony azt jelenti, hogy valami baj van, — mondta gondterhelten. Mert én ezt a lapot nem a szerkesztő urak számára szerkesztettem .. A következő beszélgető partnerünkről, Vermes Magdáról, a Magyar Irodalmi Lexikonból is megtudhatjuk, hogy műfordító (német és angol nyelvből fordít), továbbá hogy középiskolái elvégzése után könyvkereskedő lett, s hogy „jelenleg az Állami Könyvterjesztő Vállalat dolgozója”. Azóta ugyancsak kereken fél évszázados szolgálat után nyugállományba vonult, de további tíz éven át nyugdíjasként is ott állt a könyvesbolt pultja mögött, így emlékezik: „Pedagógus szerettem volna lenni, de hiába volt tiszta kitűnő az érettségi bizonyítványom, hiába beszéltem két világnyelvet és tanultam a harmadikat, már működött a numerus clausus. Elvégeztem hát egy kereskedelmi tanfolyamot, és némi protekcióval sikerült elhelyezkednem a Singer és Wolfner cégnél. Ez 1922-ben volt. Mindig is vonzott a könyvesbolt légköre, szívesen dolgoztam emberek és könyvek között, amikor a boltból felvittek az irodába, néhány nap múlva visszakéredzkedtem. Akkor már az idősebb Wolfner József nem élt, a könyvesbolt vezetője a cégalapító Singer Sándor fia, Szabolcs István volt, kedves, jókedélyű, szellemes ember, aki Bécsben, majd Párizsban tanulta a könyvkereskedelmet. Tőle és a kitűnő Kemény Bélától igyekeztem is mindent megtanulni, amit egy könyvesnek tudnia kell. Hogy milyen szoros volt a kapcsolat a kiadó és a könyvesboltja között, talán az is jelzi, hogy maga a vezérigazgató, Wolfner József, akit a háta mögött mindenki Pepi bácsinak nevezett, naponta megjelent a boltban. Mindegyik alkalmazottját név szerint ismerte, s mindenre felfigyelt, még arra is, ha valahol feleslegesen égett egy lámpa. Halála után, fia, Farkas István, a kitűnő festőművész lett a vezérigazgató, akit azonban a kormányzói mentesítés sem tudott megvédeni , a fasizmus áldozata lett. Nem tért vissza a deportálásból Szabolcs István sem, úgyhogy a felszabadulás után a könyvesbolt vezetését én vettem át, és folytattam a smumikát az új főnökök, a Könyvterjesztő Nemzeti Vállalat (1949), a Könyvesbolt Kiskereskedelmi Vállalat, (1950) és az Állami Könyvterjesztő Vállalat (1951) megbízásából is. 1952-ben fegyelmi úton váltottak le: valaki egy olyan könyvet talált a polcon, melyet károsnak minősítettek. Almásy László Afrika -kutatónak — életrajza a Magyar Életrajzi Lexikonban olvasható — Suhanó szárnyak című ártalmatlan ifjúsági regénye volt. Ismét egyszerű könyvesboltieladó lettem ettől kezdve, kerek harminc éven át...” * A könyvesbolt pedig ettől kezdve, ugyancsak kerek harminc éven át a könyvtárak ellátását szolgálta, s ajtajában az volt olvasható, hogy Csak közületeket szolgálunk ki! Ez idő alatt hét boltvezető váltotta egymást. A könyvszakma 1972-es átszervezése során a Könyvtárosok Boltja is a KÖNYVÉRT kezelésébe került, de csak 1983-ban, az ünnepi könyvhét alkalmával volt lehetőség arra, hogy a bolt ismét a könyvbarátok szolgálatába álljon. A régi-új bolt vezetője, Szanyi Emese érettségi után, húsz évvel ezelőtt, Budán, a Petőfi könyvesboltban kezdte tanulni a szakmát. Dolgozott az írók könyvesboltjában és a Gondolat könyvesboltban is. — Mi nem példányszámban, hanem forintban számolunk — mondotta — boltunkban 1984-ben kerek tízmillió forint értékű könyvet adtunk el. Vevőink egyre jelentősebb hányada már személyes ismerősünkként tér be, azaz kezd már kialakulni a vásárlói törzsgárdánk. De a törzsgárdán kívül egyre többen keresnek fel bennünket azzal: „azt beszélik, maguk meg tudják szerezni...” És csakugyan, az esetek többségében sikerül is. Igaz, az idő is nekünk dolgozik, hiszen az eddigi rendkívül széttagolt raktári hálózatunk hamarosan beköltözik a Könyvértékesítő Vállalat új, Váci úti „könyvfellegvárába”, ahol számítógép is segíti majd a munkánkat. Hadd számoljak be arról is, hogy új, érdekes feladatot is kaptunk: bizonyos irodalmi lapok, folyóiratok, köztük az Új Tükör is megvásárolható nálunk. Illyés Gyula neve boltunk homlokzatán, s képe a boltban kötelez. Valamennyi munkatársam nevében is állíthatom: mindentmegteszünk, hogy méltók legyünk boltunk múltjához, és új nevéhez egyaránt. VARGA SÁNDOR Egy százéves könyvesbolt gy újjáéled farkas tamás id. WolfnerJózsef alapító: Sándor Az egyé*1 Singer A könyvesbolt akkor