Új Tükör, 1985. április-június (22. évfolyam, 14-26. szám)
1985-06-02 / 22. szám
■ Kudarc leselkedik arra az idegen sportolóra, aki az erőpróbája előtt Madridban így szól vendéglátójához: — Lléveme, por favor, a una corrida de storos. Vagyis „vigyen el, kérem egy bikaviadalra”. A spanyolok udvariasak és tudják tapasztalatból azt is, hogy a várható élmények általában miként hatnak a külföldiekre, ezért a válaszuk így hangzik: — Con sumo placer, senor. Vagyis „nagy örömmel, uram.” A spanyolok szívesen büszkélkednek matadoraik és toreróik vakmerőségével, de ismerik azt is, hogy a bikák vérének kiontása hogyan hat azokra, akik nem az anyatejjel együtt szívták magukba ember és állat egyenlőtlen viaskodásának szeretetét. Az idegen gyomra gyakran felfordul, közérzete elromlik. Még akkor is megtörténik ez, ha elhatározza, nem tér úgy haza Spanyolországból, hogy nem néz végig egy faikaviadalt. Amikor úgy sejti, nem bírja tovább, megkérdezi: — Cuántos toros se matan hoy? Vagyis „hány bikát ölnék meg ma?” Hamar megkapja az előzékeny választ: — Seds, como es lo general. Vagyis „hatot, mint általában.” Nézzük el a vendégnek, ha alig várja, hogy elhallgassanak a kürtök, színes köpönyegekkel ne izgassák az állatokat és ne fúródjanak beléjük az apró dárdácskák, mielőtt a kegyelemdöfést, illetve pontosabban szúrást megkapják. Aki külföldi létére mindezt nembírja, előbb-utóbb szédelegve áll fel a helyéről. A rossz nyelvek szerint a spanyolok szívesen viszik el a külföldi csapatokat a mérkőzés előtt a matadorok és bikák véres incselkedésének színhelyére. Szerencsére a Videoton játékosai a Real elleni nehéznek ígérkező mérkőzés előtt nem vettek részt a spanyolok sajátságos mulatságában. Talán mert ezt bölcs tanácsként kapták a hispániai viszonyok kitűnő ismerőitől. De az is elképzelhető, hogy ösztöneikre hallgattak. A fehérváriak győzelméhez sok minden egyéb mellett hozzájárulhatott ez a körülmény is. Eredményesen szerepelni az északi szélesség 40°24’ és a nyugati hosszúság 3°43’ fokán, több mint 650 méterrel a tenger szintje fölött, egyáltalán nem könnyű. Szokatlan viszonyok. Madrid magasan fekszik. Mintha a fehérváriak a Dunakanyar egyik hegycsúcsán, mondjuk a Naszály tetején rúgták volna kilencven percig a labdát. A spanyol főváros földrajzi adottságai különlegesek. „Madrid a magashegység elé tolakodó lapos táblán fekszik.” Éghajlata éppen ezért meglehetősen szélsőséges, három hónapig zord időjárás uralkodik, míg az esztendő többi részében perzsel a hőség. Nesze, neked turista, ha nem tudod, hogy amíg az év elején mínusz 12 fokot is mérnek, addig a nyár derekán 42 Celsius fokig is felszökik a higanyszál. A Real Madrid—Videoton mérkőzés idején, május utolsó előtti szerdáján, az égiek kegyesek voltak és az időjárásra senki sem panaszkodhatott, mint ahogy a stadionra sem. Ez a pazar létesítmény, amint ez köztudott, Santiago Bernabeu nevét viseli. A hajdani világhírű elnök nem éppen köznapi erényekkel rendelkezett. Aki felületesen ismerte, annak csak az tűnt fel, hogy Senor Bernabeu állandóan füstöl, akárcsak egy gyárkémény. A szivar sohasem hiányzott a szájából. Senor Bernabeu kitűnő érzékkel rendelkezett, nemcsak a kényelmes elnöki székből irányított, hanem ha kellett, váratlanul megjelent a pálya szélén, otthon vagy külföldön, amint ezt a „királyi klub” érdekei megkívánták. Nem tűrt semmi lazaságot. Ennél talán még inkább jellemezte, az, hogy szerinte egy sportegyesület szerkezete menthetetlenül összeomlik, ha a játékosok labdaművészek, de fegyelmezetlenek, ha számolatlanul gurul a peseta, de az ellenkezője is baj. Kötéltánc, állandó egyensúlyozás a klub vezetése a virágzás és a csőd között. Egyensúlyozni kell a jelen és a holnap között, mert nincs türelmetlenebb emberfajta a futballszurkolónál. Aki ugyanis jegyet vásárol a mai mérkőzésre és a csapata elhullajtja mind a két pontot, azt egyáltalán nem nyugtatja meg az elnökség ígérete, hogy „két év múlva nagy csapatunk lesz!” Most és később is remek csapattal kell rendelkeznie a Real Madridnak és hogy a folyamatosságot miként oldják meg, ez álmatlan éjszakákon a szakemberek feladata. — Álmából felriadhat a főpénztáros vagy az edző, vagy a technikai, mert ezért kapja a pénzt — mondta az elnök. — Nem is keveset fizetünk. Gyakran előfordult, hogy kétszer vagy akár ötször is több pénzt is fizettünk valakinek, mint amenynyit kért, mert akkor tudtuk, mit várhatunk tőle. Közbevetőleg csak annyi, hogy valaha Bernabeu szerződtette le a Real Madridihoz, igaz, hogy nem is rövid mérlegelés után, Puskás Ferencet, ötmillió pesetáért, ami akkoriban csaknem százezer dollár volt. Azóta megnagyobbodtak a labdarúgásba, mint a szórakoztatóipar egyik ágába fektetett összegek méretei. 1985-ben a Real Madrid játékosai az UEFA Kupa megnyeréséért fejenként egymillió pesetát kaptak. De maradjunk még egy kicsit a spanyol klub egykori elnökénél, aki amikor Puskás tüneményesen játszott a Real Madrid színeiben, nyíltan elismerte, hogy kár volt tétováznia, azonnal szerződtetnie kellett volna a híres csatárt. Bernabeu tevékenysége nem köznapi eredményeket hozott aklubnak, amely 1902-ben alakult és csodálatos trófeagyűjteménnyel dicsekedhet. A stadion egyik termében őrzik a serlegeket, kupákat, a csillogó-villogó tiszteletdíjiakat. Ha nem szentségtörés, akkor ez a futballirádója. Amikor még a madridi mérkőzés előtt ott jártunk és gyönyörködtünk az elmúlt nyolc évtized csodálatos fegyvertényeinek értékes bizonyítékaiban és önkéntesen arra gondolhattunk: — Ez a tény, ez a csillogás elkápráztathatja a Videotont, vagy akármelyik ellenfelet. És egyáltalán, kire milyen megpróbáltatás vár a Santiago Bernabeu-stadionban ? Elegendő az ijedelemre, ha nem is a Real Madrid hősi idejét idézzük vissza, amikor Di Stefano, Munoz, Kopa, Santamaria, Del Sol, Rial y Gienito, Puskás és a többiek vitézi tetteit talán éppen úgy énekelhették volna Hispániában, mint korábban a Cid-románckör hőseinek fegyvertényeit. ők is nagy népszerűséget szereztek, más korban, más eszközökkel, bár a futball időnként háborúhoz hasonlít. Nyilvánvalóan túlzás párhuzamot vonni a mórok elleni régenvolt harcok hősei és a későbbi futballcsaták nevezetes egyéniségei között. Más volt a küzdelem tétje a letűnt időkben a véres mezőkön és megint más később a stadion mégis csak békésebb zöldjén. Küzdenimegingani-győzni, mert a harc éppen úgy elválaszthatatlan az ősi emberi alaptermészettől, mint a játék. Manapság a Real Madrid nem vonultathat fel olyan egyéniségeket, mint Santiago Bernabeu elnöksége idején. A nem csekély futballtudásért azonban Camcadho, Sanphis, Santillana, Gallego, Butragueno és Juanito nem megy a szomszédba. Ha nem is félelmetesek, de mindenképpen tiszteletre méltó a Real Madrid eredménysorozata, amellyel eljutott az UEFA döntőjébe. Mindenki nyomon követte a spanyol klub útját, mégsem fölösleges néhány sikert kiemelni a győzelemhalmazból: Real Madrid—W. Innsbruck 5—0, Real Madrid—Rijeka 3—0, Real Madrid—Anderlecht 6—1. Real Madrid—Internazionale 3—0. Mindezt csak csodálhattuk, amit azonban a spanyol klub Székesfehérváron elért, az a bizonyos három gólos győzelem, az már fájdalmas is volt számunkra. Luis Molowny edző fiai úgy tündököltek a Sóstói-stadionban, hogy Santiago Bernabeu olyan helyzetben volt, hogy egy bárányfelhőre könyökölve lepillantott, amint ezt a sok napfényhez szokott és a túlvilági életben hivő emberek derűjével mesélte minap egy hispániai futballszakember Madridban, akkor az elnök elégedetten pöfékelt tovább a feltehetően most is elmaradhatatlan szivarjából. A körülmények kedvező össszjátéka jóvoltából ugyancsak jutott öröm azoknak, akik kedvelik a szerencsés fordulatokat e sárgolyón is. A Videoton játékosainak nem szállt inukba a bátorság a lenyűgöző sportlétesítmény láttán. A Santiago Bernabeu-stadion tervezői-építői talán nem arra törekedtek, hogy nevüket megőrizze az utókor. Nem acélba, betonba öntött lelátókról ábrándoztak, amelyet nem falhat fel a termesz, szú, a rozsda, de még a bomba sem Minden elpusztulhat, a stadion azonban megmarad. A madridi klub egykori elnökének nevét viselő sportlétesítmény elsősorban a ma igényeit igyekszikkielégíteni, az Közelharc ► 34 □