Új Tükör, 1985. április-június (22. évfolyam, 14-26. szám)

1985-06-02 / 22. szám

■ Kudarc leselkedik arra az idegen sportolóra, aki az erőpróbája előtt Madridban így szól vendéglátó­jához: — Lléveme, por favor, a una corrida de storos. Vagyis „vigyen el, kérem egy bi­kaviadalra”. A spanyolok udvariasak és tudják tapasztalatból azt is, hogy a várható élmények általában mi­ként hatnak a külföldiekre, ezért a válaszuk így hangzik: — Con sumo placer, senor. Vagyis „nagy örömmel, uram.” A spanyolok szívesen büszkélkednek matadoraik és toreróik vakmerőségé­vel, de ismerik azt is, hogy a bikák vérének kiontása hogyan hat azok­ra, akik nem az anyatejjel együtt szívták magukba ember és állat egyenlőtlen viaskodásának szeretetét. Az idegen gyomra gyakran felfor­dul, közérzete elromlik. Még akkor is megtörténik ez, ha elhatározza, nem tér úgy haza Spanyolországból, hogy nem néz végig egy faikaviadalt. Amikor úgy sejti, nem bírja to­vább, megkérdezi: — Cuántos toros se matan hoy? Vagyis „hány bikát ölnék meg ma?” Hamar megkapja az előzé­keny választ: — Seds, como es lo general. Vagyis „hatot, mint általában.” Nézzük el a vendégnek, ha alig vár­ja, hogy elhallgassanak a kürtök, színes köpönyegekkel ne izgassák az állatokat és ne fúródjanak beléjük az apró dárdácskák, mielőtt a kegye­lemdöfést, illetve pontosabban szú­rást megkapják. Aki külföldi létére mindezt nem­­bírja, előbb-utóbb szé­­delegve áll fel a helyéről. A rossz nyelvek szerint a spanyolok szíve­sen viszik el a külföldi csapatokat a mérkőzés előtt a matadorok és bi­kák véres incselkedésének színhelyé­re. Szerencsére a Videoton játékosai a Real elleni nehéznek ígérkező mér­kőzés előtt nem vettek részt a spa­nyolok sajátságos mulatságában. Ta­lán mert ezt bölcs tanácsként kap­ták a hispániai viszonyok kitűnő is­merőitől. De az is elképzelhető, hogy ösztöneikre hallgattak. A fehérváriak győzelméhez sok minden egyéb mellett hozzájárulha­tott ez a körülmény is. Eredménye­sen szerepelni az északi széles­ség 40°24’ és a nyugati hosszúság 3°43’ fokán, több mint 650 méterrel a tenger szintje fölött, egyáltalán nem könnyű. Szokatlan viszonyok. Mad­rid magasan fekszik. Mintha a fe­hérváriak a Dunakanyar egyik hegy­csúcsán, mondjuk a Naszály tetején rúgták volna kilencven percig a lab­dát. A spanyol főváros földrajzi adott­ságai különlegesek. „Madrid a ma­gashegység elé tolakodó lapos táblán fekszik.” Éghajlata éppen ezért meg­lehetősen szélsőséges, három hónapig zord időjárás uralkodik, míg az esz­tendő többi részében perzsel a hő­ség. Nesze, neked turista, ha nem tudod, hogy amíg az év elején mí­nusz 12 fokot is mérnek, addig a nyár derekán 42 Celsius fokig is fel­szökik a higanyszál. A Real Mad­rid—Videoton mérkőzés idején, má­jus utolsó előtti szerdáján, az égiek kegyesek voltak és az időjárásra senki sem panaszkodhatott, mint ahogy a stadionra sem. Ez a pazar létesítmény, amint ez köztudott, San­tiago Bernabeu nevét viseli. A haj­dani világhírű elnök nem éppen köznapi erényekkel rendelkezett. Aki felületesen ismerte, annak csak az tűnt fel, hogy Senor Bernabeu állandóan füstöl, akárcsak egy gyár­­kémény. A szivar sohasem hiányzott a szájából. Senor Bernabeu kitűnő érzékkel rendelkezett, nemcsak a kényelmes elnöki székből irányított, hanem ha kellett, váratlanul megjelent a pálya szélén, otthon vagy külföldön, amint ezt a „királyi klu­b” érdekei megkí­vánták. Nem tűrt semmi lazaságot. Ennél talán még inkább jellemezte, az, hogy szerinte egy sportegyesület szerkezete menthetetlenül összeom­lik, ha a játékosok labdaművészek, de fegyelmezetlenek, ha számolatla­­nul gurul a peseta, de az ellenkezője is baj. Kötéltánc, állandó egyensúlyozás a klub vezetése a virágzás és a csőd között. Egyensúlyozni kell a jelen és a holnap között, mert nincs türel­metlenebb emberfajta a futballszur­­kolónál. Aki ugyanis jegyet vásárol a mai mérkőzésre és a csapata el­­hullajtja mind a két pontot, azt egyáltalán nem nyugtatja meg az elnökség ígérete, hogy „két év múl­va nagy csapatunk lesz!” Most és később is remek csapattal kell ren­delkeznie a Real Madridnak és hogy a folyamatosságot miként oldják meg, ez álmatlan éjszakákon a szakemberek feladata. — Álmából felriadhat a főpénztá­ros vagy az edző, vagy a technikai, mert ezért kapja a pénzt — mondta az elnök. — Nem is keveset fize­tünk. Gyakran előfordult, hogy két­szer vagy akár ötször is több pénzt is fizettünk valakinek, mint ameny­­nyit kért, mert akkor tudtuk, mit várhatunk tőle. Közbevetőleg csak annyi, hogy va­laha Bernabeu szerződtette le a Real Madridihoz, igaz, hogy nem is rövi­d mérlegelés után, Puskás Fe­rencet, ötmillió pesetáért, ami akko­riban csaknem százezer dollár volt. Azóta megnagyobbodtak a labdarú­gásba, mint a szórakoztatóipar egyik ágába fektetett összegek mére­tei. 1985-ben a Real Madrid játéko­sai az UEFA Kupa megnyeréséért fejenként egymillió pesetát kaptak. De maradjunk még egy kicsit a spanyol klub egykori elnökénél, aki amikor Puskás tüneményesen ját­szott a Real Madrid színeiben, nyíl­tan elismerte, hogy kár volt tétováz­nia, azonnal szerződtetnie kellett volna a híres csatárt. Bernabeu te­vékenysége nem köznapi eredmé­nyeket hozott a­­klubnak, amely 1902-ben alakult és csodálatos tró­feagyűjteménnyel dicsekedhet. A stadion egyik termében őrzik a ser­legeket, kupákat, a csillogó-villogó tiszteletdíjiakat. Ha nem szentségtö­rés, akkor ez a futball­irádója. Ami­kor még a madridi mérkőzés előtt ott jártunk és gyönyörködtünk az elmúlt nyolc évtized csodálatos fegy­vertényeinek értékes bizonyítékai­ban és önkéntesen arra gondolhat­tunk: — Ez a tény, ez a csillogás elkáp­ráztathatja a Videotont, vagy akár­melyik ellenfelet. És egyáltalán, ki­re milyen megpróbáltatás vár a San­tiago Bernabeu-stadionban ? Elegendő az ijedelemre, ha nem is a Real Madrid hősi idejét idézzük vissza, amikor Di Stefano, Munoz, Kopa, Santamaria, Del Sol, Rial y Gienito, Puskás és a többiek vitézi tetteit talán éppen úgy énekelhették volna Hispániában, mint korábban a Cid-románckör hőseinek fegyverté­nyeit. ők is nagy népszerűséget sze­reztek, más korban, más eszközök­kel, bár a futball időnként háború­hoz hasonlít. Nyilvánvalóan túlzás párhuzamot vonni a mórok elleni ré­­genvolt h­arcok hősei és a későbbi futballcs­aták nevezetes egyéniségei között. Más volt a küzdelem tétje a letűnt időkben a véres mezőkön és megint más később a stadion mégis csak békésebb zöldjén. Küzdeni­­megingani-győzni, mert a harc éppen úgy elválaszthatatlan az ősi emberi alaptermészettől, mint a játék. Manapság a Real Madrid nem vo­nultathat fel olyan egyéniségeket, mint Santiago Bernabeu elnöksége idején. A nem csekély futballtu­­dásért azonban Camcadho, Sanphis, Santillana, Gallego, Butragueno és Juanito nem megy a szomszédba. Ha nem is félelmetesek, de mindenkép­pen tiszteletre méltó a Real Madrid eredménysorozata, amellyel eljutott az UEFA döntőjébe. Mindenki nyo­mon követte a spanyol klub útját, mégsem fölösleges néhány sikert kiemelni a győzelemhalmazból: Real Madrid—W. Innsbruck 5—0, Real Madrid—Rijeka 3—0, Real Madrid—Anderlecht 6—1. Real Madrid—Internazionale 3—0. Mindezt csak csodálhattuk, amit azonban a spanyol klub Székesfe­hérváron elért, az a bizonyos három gólos győzelem, az már fájdalmas is volt számunkra. Luis Molowny edző fiai úgy tündököltek a Sóstói-sta­dionban, hogy Santiago Bernabeu olyan helyzetben volt, hogy egy bá­rányfelhőre könyökölve lepillantott, amint ezt a sok napfényhez szokott és a túlvilági életben hivő emberek derűjével mesélte minap egy hispá­niai futballszakember Madridban, akkor az elnök elégedetten pöfékelt tovább a feltehetően most is elma­radhatatlan szivarjából. A körülmények kedvező össszjáté­ka jóvoltából ugyancsak jutott öröm azoknak, akik kedvelik a szerencsés fordulatokat e sárgolyón is. A Vi­deoton játékosainak nem szállt inukba a bátorság a lenyűgöző sport­­létesítmény láttán. A Santiago Ber­­nabeu-stadion tervezői-építői talán nem arra törekedtek, hogy nevüket megőrizze az utókor. Nem acélba, betonba öntött lelátókról ábrándoz­tak, amelyet nem falhat fel a ter­mesz, szú, a rozsda, de még a bom­ba sem Minden elpusztulhat, a sta­dion azonban megmarad. A madridi klub egykori elnökének nevét viselő sportlétesítmény elsősorban a ma igényeit igyekszik­­kielégíteni, az Közelharc ► 34 □

Next