Új Tükör, 1985. július-szeptember (22. évfolyam, 27-39. szám)

1985-08-18 / 33. szám

CSEMICZEI CSEMICZKY SÁNDOR Szabadság és Egyenlőség, et a­, azok között lévő kü­lün­b­ségnek magyarázatja. (Részletek) 1. A’ Szabadság ally drága kints Világ kerék környékén, Mellynél nagyobb boldogság sints Annak kies vidékén! Mert ha azzal díszeskedhetsz, Ép testtel é s egésséggel, ’S önnön vagyonodból élhetsz, Bírsz földi ditsőséggel: Valóság ez, nem remény, Egyenlőség vélemény. 18. Most Francziák­ nektek szállók. Hová lett az eszetek? Ne hidjetek, megcsalódtok! Mert tsiga vér reménytek; Alkotónknak nem tartjátok Felséges parancsait! Rabságban nyög Királyotok, Oldjátok rab-lánczait! Ketsegtető képzelet, Egyenlőség nem lehet. 21. Hol az erkölts a’ szent Hittel Karóin fogva sétálgat, És viszszonos szeretettel, Ember embert ápolgat; Ez a’ valódi szabadság, Mert másképen vélemény. Hol biztos a’ szent igazság, Ott valóság, nem remény, Szabadság csak így lehet, Egyenlőség képzelet. 24. Végre talám kérdezitek! Hol van ezen boldogság? Vagy hogy hintsen, azt vélitek? 'S merő képzelt hiúság! Egygyik Ország Britannia, Hol ez gyakoroltadk, A' másik édes Hunnia, Hol szint’ feltolóstatik; Itt lakik a’ boldogság, Ez az arany Szabadság! (1830) ! Az 1776-os Függetlenségi Nyilat­kozat évfordulója alkalmából az idén is megkapta a világ a kellő el­nöki eligazítást arra vonatkozóan, hogy egyedül az amerikai forrada­lom biztosította minden ember sza­badságjogát. Államelnökök történel­mi nézeteit vitatni (kevés kivételtől eltekintve) annyi, mint egy hangle­mez-kereskedővel civakodni azon, hogy Bartók nagyobb-e, vagy, mond­juk, Gershwin. Polémia helyett ezért pusztán arra figyelmeztetek, hogy ez a „minden ember szabadsága” csak akkor érvényes, ha a szegényt, to­vábbá az indiánt, a négert, valamint a nőt nem tekintjük embernek ... Az Egyesült Államok alkotmányá­nak elfogadásakor ugyanis a három­milliónyi lakosságból csak 120 ezer­nek volt szavazati joga, s még a de­rék Jefferson is csak jóval a Füg­getlenségi Nyilatkozat után mert ki­állni az összes férfi választójoga mellett. Az indián „szabadság” in­diánirtásként való érvényesítéséről fölösleges is szólni, de talán nem árt emlékeztetni arra, amit Engels már Dühringgel vitatkozva leszögezett:­­ezen emberi jogok sajátosan polgá­ri jellegére jellemző, hogy az ameri­kai alkotmány, az első alkotmány amely az emberi jogokat elismeri, egy szuszra helyben hagyja a nége­rek Amerikában fennálló rabszolga­ságát". Középiskolai ismeretanyag, hogy a „minden ember” egyenlősé­gét és szabadságát deklaráló Füg­getlenségi Nyilatkozat kikiáltása után még csaknem 90 esztendeig fennmaradt a „keresztény” rabszol­gaság az Egyesült Államokban, s megszüntetése Észak-Dél polgárhá­borújának egymillió halottjába s Lincoln elnök mártírhalálába került. A nők választójogát pedig csaknem másfél századdal a függetlenségi há­ború után, 1920-ban biztosították az amerikai honatyák. Az amerikai polgári demokrácia kibontakozása tehát éppúgy száza­dos folyamatot igényelt, mint a (Reagan elnök által úgy gyűlölt) francia forradalom nyomán megin­dult demokratikus fejlődés, s mind­kettő egyaránt jogi térre korlátozza állampolgárainak egyenlőségét. Idea­lizált bemutatásuk tehát apologeti­­kus, semmivel sem tudományosabb a személyi kultusz szellemében fo­gant párttörténeti leckéknél.­­ Ha a tőke hivatalos apologétái Vagy a személyi kultusz boncai me­sedélutánokat rendeznek, azt termé­szetesnek tarthatjuk. Némileg lehan­golóbb, amikor az elfogultság fog­lyaivá válnak művelt, tájékozott, s pártatlanságukkal hivalkodó hivatá­sos tudósok is. Hetek óta egy neves amerikai esz­metörténész Esszé a forradalomról című munkájának francia kiadását forgatom (Hannah Arendt: Essai sur la Révolution, Paris, 1967). Hannah Arendt, a német szárma­zású kutató egyik alaptétele az, hogy az amerikai forradalom üdvös mó­don minden egyéb fölé emelte a sza­badságot, míg a francia forradalom az emberi jogokat a sans-culotte-ök, a szegények jogaivá alakította át. Ez­után pedig Robespierre nyomában Marx és Lenin a szabadságot aláren­delte az egyenlőségnek, a történelmi szükségszerűségnek. Nem a szabad­ság, hanem a minden embert egyen­lőn részesítő bőség lett „a forrada­lom célja". Ez a felfogás már az angol eredeti megjelenésekor, 1963-ban sem volt túlzottan újszerű, eredete visszanyú­lik a francia restauráció idejére. Arendt asszony komoly tudós, s jegy­zeteinek gazdag apparátusában utal is elődeire, köztük a liberalizmus ma újra divatos klasszikusára, Constant­­ra és Tocqueville-ra. A szabadságot az egyenlőség kedvéért elfojtó for­radalom képe más diszciplínákban működő tudósok fejében is kirajzo­lódott, mint Hayek vagy Popper mű­veiben, s olyan gyorsan vulgarizáló­­dott, hogy már emigráns zuglapocs­kákban is felbukkan „elméleti axió­maként” a szabadság és egyenlőség összeegyeztethetetlensége. A nagy el­mélet itt-ott már hazai berkekben is meglelte híveit, még olyanok köré­ben is, akik Arendttől, Hayektől vagy Poppertől egy sort sem olvastak. Constant-ról nem is szólva. " Nem tudok ellenállni évődő haj­lamomnak, s ha csak röviden is, em­lékeztetek arra, hogy a szabadság és egyenlőség ilyen szembeállítása már a liberalizmus klasszikusai előtt fel­bukkan azoknál a francia alkotmá­nyos monarchistáknál, akiken a for­radalom túllépett, s akik vérbeli el­lenforradalmárokként végezték, mint a remek tehetségű Rivarol, az ügyes publicista Mallet Du Pan, vagy a történészi rémmeséket gyártó Mont­­gaillard. Sőt, hadd törjön ki belőlem a nem­zeti hivalkodás szelleme, van nekünk is egy elfeledett filozófusunk, aki az elsők között fedezte fel a szabadság és egyenlőség közti „ellentétet”... Könnyű volt neki, mert szilárd val­láserkölcsi alapokról okádta a tüzet a materializmus ellen (e bűnben ma­rasztalva el még Voltaire-t is),s min­den forradalmárt ab ovo ateistának ítélt (még a Legfőbb Lényről oly meghatóan papoló Robespierre-t is). Márpedig „a’ki Istent nem hisz, az nem ember, hanem csak emberi for­mában lappangó gonosz, kártékony vezedelmes barom . . . annak lelki es­­mérete nem lehet..Csemiczei Cse­­miczky Sándor „nemes magyar kirá­lyi Test­őr Hadnagy” ez a remek Philosoph, aki íme, 192 évvel meg­előzte azokat a mai magyar írókat, akik a materializmus és az etika „összeférhetetlenségét” csak most fe­dezik fel. Mindezt druszám, Csemicz­­ky, Test- és Lélek-őr már 1793-ban „egybe szerkeztette”, de műve csak 1830-ban jelent meg a „Franczia­or­­szágban jobbot vetett párt­ütés, s an­nak siralmas következései” tárgyá­ban (lám, a sokéves „átfutási időt” nem a szocialista könyvkiadás talál­ta fel, csupán alkalmazza mint hala­dó hagyományt). Pál Ferenc János nyugdíjas főmér­nök és könyvgyűjtő, Csemiczky-bir­­tokos szívessége folytán a szomszé­dos hasábokon olvasható e filozófus katona „Szabadság és Egyenlőség” stb., stb. című bájosan primitív ver­­sezetének néhány strófája, melynek alapeszméje az, hogy „Hol az erkölts a’ szent Hittel Karon fogva sétálgat”, ott „a valódi szabadság”, az egyenlő­ség pedig csak „vélemény”, továbbá „képzelet”. S hol látható e gyönyörű séta? „Britannia, Hol ez gyakorolta­­tik”, valamint, tessék megfogódzni, Ferenc császár őfelsége birodalmá­ban: „Itt lakik a’ boldogság, Ez az arany Szabadság!” Íme: Mucsa, azaz Mutsa Böltse, a magyar Constant, aki már a francia mester előtt is ra­jongott a brit szabadságért, s azt épp úgy fel tudta lelni Ferenc császár birodalmában, mint ahogy Constant össze tudta egyeztetni anglofil libe­ralizmusát a francia restauráció kí­sérteteinek uralmával. Lehet, hogy még találkozunk vele valamely tan­könyvünk felfedezettjeként... ?­­ De térjünk vissza Arendt asszony­hoz, ki Marx helyét a szabadság tör­ténetében „mindörökre kétértelmű­nek” ítéli (i. m. 89. 1.), mert A tőke szerzője az anyagi jólétnek, a bőség­nek, egyenlőségnek alárendelte a sza­badságot. (Ha a tudós olvasta volna Petőfit, őt is elmarasztalhatta volna — lásd ..a bőség kosarát”.) Akik Marxnak legalább főbb mű­veit ismerik, tudhatják, hogy ez az alárendelési elmélet — szelíden fo­galmazva — nem korrektül tolmá­csolja Marx idevágó nézeteit. Ha ki pedig nem foglalkozott A tőke írójá­val, egy most megjelent gyűjtemény­ben fárasztó munka nélkül is meg­lelheti azokat a citátumokat, ame­lyek Marx és Engels szabadságfelfo­gásának néhány főbb vonását érzé­keltetik. S amelyekből kiderül, hogy ők nem pusztán „a szükségszerűség felismerésének” tartották a szabad­ságot, hanem azt is vallották, hogy a szocializmus éppenséggel ugrás lesz „a szükségszerűség birodalmából a szabadság birodalmába”. (Marx— Engels: Aforizmák, Kossuth Kiadó, 1985. Marx—Engels Művei, 20. k. 279.) Röviden és egyszerűen: arról van szó, hogy a forradalmi szocialisták, e tekintetben csakugyan Robes­pierre-t is követve, a forradalom ön­védelme érdekében megengedhető­nek, sőt szükségesnek ítélték a sza­badság időleges korlátozását, de egy­általán nem hirdették a szabadság korlátozását végső célnak, sőt a szo­cializmus lényegi feladatát épp a tel­jes emberi szabadság biztosításában jelölték meg. Épp abban a nevezetes levélben, amelyben Marx mintegy meghatározta, hogy elmélete milyen újat hozott, s amelyben a proletár­­diktatúra szükségszerűségét is alá­húzta, egyszersmind azt is megismé­telte, hogy „maga ez a diktatúra csak átmenet minmennyi osztály meg­szüntetéséhez és az osztályok nélküli társadalomhoz” (Marx—Engels, Vá­logatott levelek, 1950. 76.) Nemcsak a mostanában oly szívesen lobogtatott ifjú Marx vallotta, hogy a „szabad­ság (...) lényege az embernek”, ha­nem az érett Marx is, de addigra már a szabadsághoz vezető út, a dik­tatúra szükségességét is határozot­tabban ragadta meg. A forradalmi diktatúra igenlésé­hez természetesen nem kell marxis­tának lenni. A „szabadság zsarnok­ságát” hirdető és gyakorló jakobinu­sokról most nem is szólva, a harc hevében Petőfi is így érvelt: Egy vallás van a földön: szabadság! Aki mást vall, rettentőn lakói. Költőnk, mint gondolkodó lény, e jelszóval fogalmi ellentmondásba ke­veredett, mert ellene vethető, hogy milyen szabadság az, amely a mást vallót rettentő meglakolással fenye­geti, másfelől azonban úgy járt el, ahogyan élet-halál küzdelem idején a szabadság minden forradalmárá­nak el kell járnia. Ebből azonban senki sem vonhatja le azt a követ­keztetést, hogy költőnk a szabadság XVIII.* Stirhdl utálni tizeiknek GYÁSZOS ALKONYA, 18Q

Next