Új Tükör, 1985. október-december (22. évfolyam, 40-52. szám)
1985-10-06 / 40. szám
dolgozás. Most a Földtani Intézet általkiadott Geologica Hungarica paleontológiai sorozatának egybefoglalt 44—46. köteteként jelent meg Bartkó Lajos Ipolytarnóc földtani vázlata, Hably Lilla Ipolytarnóc alsó-miocén korú flórája, és Kordos László Lábnyomok az ipolytarnóci alsó-miocén korú homokkőben című tanulmánya, magyarul és angolul. Olyan, majd' félezer oldalas szakmunka ez, amelyből a laikus olvasó párszor tíz oldalnyit tud könnyen követni. Ám aki beleássa magát a továbbiakba, a geológia és az őslénytan résztudományainak módszertanáról, „gondolkodásmódjáról” is megtudhat sok hasznosat. S reméljük, Ipolytarnóc most már megbízhatóan védett, s a tervek szerint majd a vértesszőlősi előember-lelőhelyhez hasonlóan látogatható lesz. Megláthatja hát a nem szakember is az ivóhelyükre járó ősállatok: orrszarvúk, szarvasfélék, kisragadozók és madarak lábnyomait, valamint a vulkáni hamu konzerválta fákat, leveleket. S e húszmillió év előtti időkről tanúskodó, nagyszerű lelet egy fittessel kapcsolatban nemcsak az in situ megvédés hasonlóságai miatt említhető joggal Vértesszőlős párhuzama. Hanem azért is, mert mindkét i helyen nem annyira egy-egy faj jelenléte, külön feltüntetése, hanem az együttes egész öszszefüggéseiben tanulmányozható, az adott korban tájékozódáshoz alapvető anyag adja a kiemelkedő fontosságot. Nem véletlen, hogy a kötet szeptember közepén arra a Budapesten tartott geológus világkongreszszusra időzítve jelent meg, amely egyik napját Ipolytarnóc meglátogatásának szentelte. (Magyar Állami Földtani Intézet — Műszaki Könyvkiadó) Lázár István teljesen hatástalan marad. Egyrészt, mert a történet követhetetlenül zavaros, másrészt, mert a rendező maga sem tudta eldönteni: könnyed vígjátékot, avagy inkább véresen komoly krimit készítsen-e. Nézőcsalogatónak ott vannak még a világsztárok. A jobb szerepre érdemes Telly Savalas megvesztegethető rendőrfelügyelőként még csak nem is emlékeztet arra a jópofa, kopasz zsarura, akit megszerettünk a Kojak-epizódokban. Desi Amaz Jr., az egykori rockzenész, aki már Altman Menyegzőjében is játszott, ügyefogyottan, arcán bárgyú vigyorral ténfereg jelenetről jelenetre. A fő attrakciónak az alkotók kétségkívül a gyermekien bájos Pia Zadorát szánták. Az egzotikusan szép, felkapott színésznő azonban semmit sem árul el tehetségéből. Lenge öltözékben, kényeskedve és idegesítően affektál másfél órán át, s körülbelül tízpercenként megfürdik. Mostani játéka alapján színésznőnek ugyan elég gyatra, de azt meg kell hagyni: fürödni nagyon tud. Érdekes, hogy egy kétbalkezes bérgyilkos szerepében éppen Matt Cimber nyújtja a legjobb, legárnyaltabb alakítást. Most sajnálhatjuk csak igazán, hogy a rendezésre is maga vállalkozott. Igaz, mentségére legyen mondva, becsületesen járt el, nem árult zsákbamacskát. Mindjárt a címmel elárulta, mi is az ő filmje. Egy nagy átverés. Hollós László FILM ÁTVERÉS Színes amerikai film Ha megrendeznék a legrosszabb filmek versenyét, Matt Cimber „alkotásának" komoly esélye lenne a dobogós helyeik egyikére. Ilyen erőltetett és ötlettelen bűnügyi zagyvaságait ugyanis csak nagyon ritkán látni. Pedig a veterán színpadi rendező érezhetően mindent elkövet, hogy feledtesse előző, Nyugat-Berlinben csúfosan megbukott filmjének, a Pillangónak a kudarcát. Megcsodálhatjuk Las Vegas vibráló esti fényeit, a játéktermek színes forgatagát, hosszasan gyönyörködhetünk a börtönbeli szép és kevésbé szép lányok vidám zuhanyozásában és szexis tornagyakorlataiban, láthatunk szállodafolyosón kétkeréken száguldozó autót és egy bérgyilkosnőt, aki valójában férfi stb. Mindez azonban volt. A hangversenyeket memóriáiénak, emlékeztetőnek szánták, egyben impozáns művészi demonstrációnak a béke mellett. Az alkalom kínálta, hogy a műsorban, egyebek között, elhangozzék a zeneszerző karmester III. Szimfóniája, melynek központi témamagva a komponista saját angol nyelvű fohászával ötvözött „Kaddish”, a sok ezer éves héber gyászóda. A „Kaddiish” azonban korántsem csak halottsirató, hanem himnuszok gyűjteménye az Isten dicsőségére, utolsó szakasza pedig fennkölt könyörgés a békéért. A kompozíciót, a turnéval egyidőben, lemezen is közreadták, s így nem csupán egyetlen est impressziói alapján szólhatunk róla. Kétségtelen, hogy a mű alapjellege, a terjedelmes prózai monológokból eredőújítani, hogy a rajznak sajátos, a Réberétől eltérő bája legyen. És minden kutyának külön egyénisége! A mesés anekdoták többé-kevésbé ismertek az idősebb generáció számára, és rajzfilmekből a fiatalabbaknak is: Mátyás király és az okos lány, a kolozsvári bíró, a cinkotai KIÁLLÍTÁS ROSA, ROSA, NEUROSA . .. Budapesti Kiállítóterem A művész olyan gyűjtő, aki nem vásárolja, hanem maga teremti meg gyűjteményét — mondta egyszer Picasso. Hozzátehetjük: a műgyűjtő viszont olyan művész, aki történetesen nem fest, de gyűjteményén keresztül ugyanúgy birtokolhatja a világot, mint az alkotó. Illetve alkotó maga is: az igazi gyűjtő sokszor már a mű létrehozásakor inspirálja a művészt, jelenléte megnyugtató hatású — valóban szükség van a képre, szoborra, grafikára — jelzi, s nem csupán lakásdíszként, vagy porosodó leltári darabként. Izgalmas kérdés, hogy vajon hány részből áll majd a Budapest Kiállítóterem sorozata, amely A XX. század képzőművészete magyar magángyűjteményekben címet viseli — azaz: hány igazán komoly gyűjteményt, valódi mecénást tarthatunk számon Magyarországon. Bizonyára nem annyit, amennyire szükség lenne, s amenynyien, mondjuk, ötven évvel ezelőtt voltak — persze, hiányoznak az olyan anyagi lehetőségek is, amelyek például Ernst Lajost vagy Fruchter Lajost segítették. A sorozat második rendezvénye Vörösváry Ákos Rosa, rosa, neurosa ... című kiállítása, amely a gyűjtő újabb kísérletét jelenti érdeklődési területe, gyűjtési elvei körvonalazására. Átlépi a sorozatcímben jelzett időbeli határt, de az egyes műfajok, művészeti ágak, sőt a „művészet” és a „nem művészet” közötti választóvonalat is. Egymás mellé helyezve mutatja be Gulácsy Lajos grafikáit, Korniss Dezső, Anna Margit, Swierkiewicz Róbert festményeit, s a fatörzsből faragott régi méhkaptárt, az Ovomartine-t reklámozó feliratot. Nagyon jó műveket, népművészetet és olyan tárgyakat, amelyek a giccs kategóriájába tartoznának, ha nem lennének „annyira" giccsesek. Vörösváry a gyűjtők azon típusát képviseli, amelyet nem érdekel a mű forgalmi értéke, kincsképző funkciója — csupán a szelle m 3 HANGLEMEZ BERNSTEIN. III. SZIMFÓNIA („KADDISH") A hirosimai atomkatasztrófa 40. évfordulójának napjaiban — mint ismeretes — az Európai Ifjúsági Zenekar, élén Leonard Bernsteinnel nagyszabásúkoncertturnét tett, melynek egyik állomása Budapest EGYSZER VOLT BUDÁN KUTYAVÁSÁR Mátyás király tréfái Épp félezer évvel azután, hogy a Mátyás jeles tetteiről és mondásairól szóló Galeotto Marzió-mű elkészült, jelent meg a király történetírók tollán és paraszti mesélők ajkán fennmarad, anekdotáinak gyermekek számára előadott lemeze. Kiváló tréfák, csak az kevésbé jó vicc, hogy úgy tűnhet: a nagyszerűen mesélő Schütz Ila és Garas Dezső improvizálnak. A borítóról és a lemezről ugyanis valamiképp lemaradt, hogy e szövegek Szép Ernőtől származnak. Igaz, a lexikon csak „egyéb művei” közt említi a Mátyás király tréfái című, 1937-es kötetet, de mégis .. . Ha aztán az ember kinyomozza, hogy ki fésülte át XX. századira és mégis kicsit archaikusra a történeteket, elmerenghet egy-egy jellegzetesen Szép Ernő-i szókapcsolaton, mint például az ámbituson való tehénkedés . .. Jegyezzük meg viszont Falus Alexandra nevét — mintha Szép Ernő vagy Szomory Dezső találta volna ki! —, mert ha van igazság, ezzel a borítótervező grafikusnővel még találkoznunk kell. A Róber-szerű vonalgrafikákban nem könnyű úgy hai Minin en (ezeket a lemezen is Michael Wagner mondja), meglehetősen illusztratív, sőt eklektikus jellegű, számos részletében színpadi kísérőzene hatását kelti. A kifejezés módját meghatározó szöveg ugyanekkor módot is nyújtott a szerzőnek, hogy dallamleleményéhez, szín- és ritmusötleteihez különböző, ellentétes zenei elemeket használjon a népi melódiáktól az aleatorikus összetevőkig, a tonalitástól a dodekafóniáig, a dzsesszmotívumoktól az expresszivitásig, s ezeketkimagasló tehetséggel kovácsolja élményszerűvé. Találóan írja méltatója, Jack Gottlieb: „...ez a zenei libikóka paradoxon, széles körű kifejezési vágy, de egyéni eszközökkel”. Valóban, csak a II. tétel, szoprán szólójára, a csúcspontot jelentő Scherzóra, vagy a Finale ujjongó fúgájára stb. kell gondolnunk. A lemezen a gyönyörű hangú Monserrat Caballé, a Bécsi Jeunesse Kórus, s a Wiener Sängerknaben énekel, az Izraeli Filharmonikus Zenekar mély ihletettséggel játszik. (Deutsche Grammophon — Hungaroton) Albert István kántor, a róka fogta csuka, meg a korrupt ajtónállók esete. Némelyikük évezredes keleti vándormotívum. De ezekben a történetekben épp az a vicc, hogy minden nemzedéknek hallania kell, s ha a szülőknek nemigen van kedvük mesélni, hát ott a jóságos lemezjátszó, két kiváló színésszel. (Hungaroton)Kékely András