Új Tükör, 1985. október-december (22. évfolyam, 40-52. szám)
1985-11-17 / 46. szám
men megsérültem, az orvosok ágyba nyomtak, és csak a mérkőzésekre kelhettem fel. Iszonyú volt nézni a lelátóról a küzdelmet, amelyet betetőzött a csehszlovákok elleni drámai vereség. — Nem sokkal később sikerült vigasztalódnia, Tokióban az olimpián. — A döntőben ismét a csehszlovákok voltak az ellenfelek. Nagyon jó kis gárda jött össze, valóban minden idegszálunkkal készültünk a találkozóra. Olyan apróságokra is kiterjedt a figyelem, hogy például Gelei Jóska megkérte Orosz Palit, aki az ellenfelek játékát tanulmányozta, figyelje meg, hová rúgják a 11-eseket. Így történt, hogy a románok ellenfelei kivédett egy büntetőt. Az utolsó találkozón az akkori legjobb csehszlovák együttes állt ki ellenünk. Mégis nyertünk, és aranyéremmel jöttünk haza. — Itthon is minden kedvezően alakult, és szinte páratlan eredményt ért el. — Négy bajnokságot nyert a Vasas, és ennek az együttesnek a tagja voltam. Az újabb világbajnoki selejtezőkön az osztrákok, az NDK, a francia és a dán mérkőzések valamennyi gólját, öszszesen tizenkettőt egymagam szereztem. Úgy éreztem, bejutottam az élvonalba. — Aztán jött „az évszázad gólja”. — Az angliai világbajnokságon a portugáloktól kikaptunk, a brazilok elleni összecsapáson múlott, hogy csomagolunk, vagy a nyolc közé jutunk. Ez mindenkit ösztönzött. Izgalmas küzdelem volt, a második félidő derekán 1—1-es állásnál Albert indult el a félpályáról. Átjátszotta őrzőjét, Benét szöktette a jobb szélen, a Ferike is csinált egy cselt, és belőtte a labdát a kapu elé. A 16-osra érve szállt elém a labda, és én, aki csak kísértem az akciót, kapásból továbbítottam a hálóba. Nemcsak az enyém az érdem, azzal együtt, hogy ezt a gólt, míg élek, nem tudom elfelejteni. A hajrában még egy idegölő pillanat adódott. 11-eshez jutottunk, sokan oda sem mertek nézni, ahogyan Mészöly készülődött a büntetőhöz. Biztos voltam, hogy Kálmán nem hibáz. Nyertünk 3—1-re, de az öröm nem sokáig tartott, mert utána kikaptunk a szovjet válogatottól, és kiestünk. — Később már gyakrabban el-elakadt a szekér, és becsúsztak a kudarcok. — Marseille volt a legnagyobb, és újra a csehszlovákok ellen. Sok körülmény játszott közre a vereségben. Az időpont a bajnokság befejezése utánra esett, a színhely ismeretlen volt számunkra, és még adódott sok egyéb zavaró körülmény. Elmúlt, ne beszéljünk róla. Ennek a mérkőzésnek a visszhangjaként felvetődött a játékosok erkölcsi magatartása, életmódja, hogy bizony nem tudták mindig alárendelni a válogatott érdekeinek magánéletüket. Farkast és Mészölyt meg különösen bohém, szórakozást kedvelő labdarúgónak tartották. — No, ha ez szóba került, érdemes egy kicsit részletesebben foglalkozni a kérdéssel. Nem szabad elfelejteni, hogy valamennyien huszonéves fiatalok voltunk, akik idejük nagy részét edzőtáborban és a pályán élték. Nekünk is voltak vágyaink, szerettünk volna szórakozni is. Csak példaként említem: a Vasasban Illovszky Rudolf bevezette a napi két edzést, ami azt jelentette, hogy reggel 8 órakor találkoztunk, utána 11-ig edzés, majd közös ebéd, 2—4-ig pihenő, utána ismét edzés, este 7-ig. Untuk a pályát, a mérkőzések szinte felüdülést jelentettek az egyhangú edzések után. Még akkor is, ha ezzel a módszerrel a többi csapattal szemben előnyben voltunk. Egyedül a hétfő volt szabadnap, s persze, hogy ilyenkor mindenki „kitört”, nehéz volt megszabni, hol a határ, mikor kell takarodót fújni a szórakozásban. Nem voltunk zárdanövendékek, mégis állítom, ez nem ment a játék rovására. — Említette, hogy szinte hazajárt Dél-Amerikába. Bizonyosan maradtak emlékei ebből az időből. — Előfordult, hogy Santiagóban rám köszönt a szálló előtti újságárus, aki még emlékezett az egy évvel előbbi játékomra. Máskor meg a repülőtéren először engem kerestek a szurkolók. Mondta is Illovszky: itt van a kedvencük, egyék meg. Mitagadás, itthon nem valami jól mert a játék, az edző csak azért állított a csapatba, mivel a szerződés úgy szólt, hogy Albertnak, Farkasnak szerepelniekell. Az ünneplés láttán Fister megjegyezte: „Na, Cigány, ha most nem játszol jól, véged van.” Mit ad a sors, húsz perc alatt három gólt lőttem, s kikiáltottak Királynak. „ Harmincszor játszott a válogatottban, s tizennégy év után, amilyen hirtelen feltűnt, olyan váratlanul a szegre akasztotta a stoplis cipőt. Miért? — A 72-es bajnokság végén, harmincévesen, úgy éreztem, még megy a játék. Mégis az új válogatott keretből Alberttal együtt kimaradtunk. Fájt, de egyben megkönnyítette az elhatározást: elég volt. Két évvel később még egy felejthetetlen búcsújáték következett a Fáy utcai pályán, zsúfolt lelátók előtt. Ihásszal, Mészöllyel együtt befejeztük sportpályafutásunkat. — És akkor következett Farkas számára a korántsem könnyebb „második félidő”. — Edzőnek is elmehettem volna, hiszen megvolt a képesítésem, de látva ennek a pályának a bizonytalanságát, nem mertem belevágni. Inkább választottam a családdal együttesen a vendéglátóipart. Azóta is egy helyen, a Dél-Pesti Vállalatnál dolgozom, most jövedelemérdekeltségű üzletben. Nagy megtiszteltetés, hogy munkámat megbecsülik, megkaptam a kiváló dolgozó jelvényt is. Jóllehet, nincs kötött munkaidőm, de reggel nyolckor már bent vagyok, látok-futok a városban, beszerzés, értekezés, adminisztrálás, s csak este keveredek haza. — Ilyen elfoglaltság mellett sem panaszkodhat, hogy lefogyott volna. — Nyáron, a szabadság idején mindig felszedek jónéhány kilót, akkor valóban nem vetem meg a sörözést. Utána azonban böjt, étkezés csak naponta egyszer, a hét végén pedig nagy teniszcsaták Agárdon, régi ellenfelemmel, Nagy István kollégámmal. S ha még ez is kevés, van gőzfürdő is. Most éppen fogyókúrát tartok. — Maradt még ideje a sporthoz is? — Kapcsolatom a Vasassal a régi, kijárok a mérkőzésekre, de sokszor nincs örömöm benne. Mintha a maiaknak nem kellene úgy megverekedniük, hogy vigyék valamire. A foggal-körömmel küzdeni a sikerért szinte eltűnt. A néző ha ezt nem látja, elfordul a csapatától. Hiszek benne, hogy a lelkesedés, az akarás ma is csodákra képes. — Mi az, amit még szeretne elérni? — Azt, hogy talpra álljon a Vasas, a válogatott örömet okozzon Mexikóban. Személyes vágyam, hogy jövőre lesz húsz éve a brazilok elleni mérkőzésnek, és jó lenne, ha összejönne még egyszer ez a válogatott, hogy felidézze a felejthetetlen pillanatokat. S talán végignézni, újra végigélni a kilencven perc filmjét. MUHA JÓZSEF Egy torna megnyerése után Berendivel és Mészöllyel Farkas gólja a brazilok hálójában (1966, Liverpool) Barátkozás Pelével