Új Tükör, 1986. július-szeptember (23. évfolyam, 27-39. szám)
1986-07-06 / 27. szám
ÁRNYÉKVÁROS - LÉLEKVESZTŐ Gergely Ágnes válogatott versei és válogatott műfordításai Az indítást nyilvánvalóan saját életéből hozta — a háború poklából mindenekelőtt —, de innét egyenes út vezetett önnön sorsa mentén is az emberi létezés veszélyeztetettségének felismeréséig napjainkban. Költészetének tartalma e veszélyhelyzet feltérképezése, a megdöbbenés vészreakciója és a döbbenet világgá kiáltása. Ő maga védekezésül szigorú erkölcsi elvekkel bástyázta körül magát, a kérlelhetetlen moralitás igénye azonban szükségképpen várat hozott létre a bástyákból: várat, amelyben lábát megvetheti, de amelynek végül is ő az egyedüli lakója. A magányosság e várából azután az évtizedek során város lett — Árnyékváros, mint mostani gyűjteményének címe mondja —, egy távoli fantáziatelepülés, amelyben az emberi értékek megőrződnek, de más megvilágítást is kapnak: a szeretet, a jóság, a szerelem, az erotika egyfajta asztrális fénytörésen keresztül csillan elénk. Ugyanez a folyamat zajlott le — úgy tűnik — formakultúrájában is. A derű helyett az irónia, a köznapi nyelv helyett egyfajta keserű játékosság, a reális helyett abszurdhoz közelítő jelrendszer, az oldottság helyett kőkeménnyé kalapált formák. A szuverenitásnak ez a formája a mi vidékeinken meglehetősen idegen — ezért volt a költő számára nehéz a céhbe bebocsáttatás. E hang továbbá Európa-szerte is idegen — kivéve talán a tömörségre és fogalmi tótágasra nyelvi meg eszmetörténeti okoknál fogva egyszerre képes angol lírát. MAGYAR KRISZTUS Sarusi Mihály regénye Az úgynevezett hagyományos típusú prózáról mintha elfelejtkeznénk. Pedig ennek is lehet ünnepe. Mint most Sarusi könyve. Szilágyi István Kő hull apadó kútba című regényét éreztem első kézbevételre ilyen magához vonzónak. Egy Arad környéki dohánytermesztő telepes falu másfél évszázada. Az első kétszáz ember megérkezésétől a falu utolsó életre lobbanásáig. Egy-egy fejezete: balladás kompozíció, a történelem újabb és újabb keresztjére feszített falu vergődésének különböző jelenetei. Mintha egy-egy szereplő szájából hallanánk. Itt az írói bravúr: stílusban maradni úgy, hogy nem valamely konkrét személy az elbeszélő. „Mondatik” a történet, és mi halljuk, mintha ott élnénk a különböző környezetekben. Példája, mint Szilágyinak is: Arany János. Egy család kivirágzása és állandó visszametszése. Életük nem jobb, nem rosszabb, mint más falvakban más családoké. Csak itt közben egy határ is befolyásolja az életmenetet. Ezáltal az egyszerű epikus történet kelet-közép-európai sorssá lényegül át. Tragikusan gyönyörködtet is, mindvégig tanulságos is. Egy történelem, hogy egyéni sorsok izzanak ki belőle. Egy család története úgy, hogy közben érezhetjük: a többi család is körülbelül ezt élte át. Az arányt szerencsésen találja el: az egyes életek az egész közösség sorsát példázzák. Remélem, sokan végigolvassák a terjedelmes könyvet. A címe nem jellemző, az ne ijesszen el senkit. (Szépirodalmi) Kabdebó Lóránt megpróbálja tisztázni: kicsoda voltaképpen ő, s mi lenne a világban a rendeltetése. A históriának kiszámított felhangrendszere van: a későbbi visszatekintés tapasztalatterhei arra késztetik az írót, hogy áttörje az elbeszélés szövetét jelen idejű párhuzamosságokkal. Nélkülük nem volna teljes körű az időparkettákból, emlékmozaikokból rakott regény mintázata. A vagányságával együtt a nyelvet gyöngéden kezelő szerző, úgy tetszik, próbára tette magát: képes lenne-e ironikus igényességgel, a divatos önreflexió alkalmazásával meszszebb kerülni attól a művész-éntől, kit nem győznek élvezni hívei, ám akivel szemben még mindig élnek fenntartásokkal kritikusai? Különösen a mű első felében tűnik föl: nem esik nehezére (állattani szóval) e mimikri. De hogy fölébe kerül ennek a díszítő kedvű áramlatnak, azt igazolja olykor elegáns modorparódiája, álutánzása. Fontos újdonsága a könyvnek az (irodalomtörténeti fogalommá lett) „Krúdy-gordonkázás” modernizálása , a helyszínrajzok s a képzelt helyzetek változatos kibontakoztatása. Kevésbé életes írónál e módszer néha veszélyes. Bolyának jót tesz. Elemeli talajuktól sémáit, bejuttatva olykor a trivialitásokat abba a költői tartományba, hol még többletjelentésű ténnyé válhat a prózát már elszürkítő, szemléző sztereotípia. (Kozmosz) Iszlai Zoltán Gergely Ágnes ÁR.NYOKVÁRQ5 fvi.íjisps ^ú ff f£¡ 2Q Ezért nem lehet véletlen szoros kötődése az angolszász nyelvi világhoz és költői-képi formákhoz. (Gyűjteményes kötetével egy időben megjelent fordításkönyve, a kifejező című Lélekvesztő is az angol nyelvű költőket sorjáztatja.) Válság a mai lírában? Vegyük csak egyedül a mostanság megjelenő asszonyköltők művét: Szécsi Margitét, Kiss Annáét, Székely Magdáét vagy Gergely Ágnesét — megannyi kísérlet arra, hogy a lélek mélyebb tartalékaiból, a moralitás vasbetonfalából, a hűségből, a nyelv bűbájos erejéből, a mítoszból erősségeket építsen; városi falakat, amelyek ellenállnak a köznapi szörnyűségek hadrendjének. (Szépirodalmi, Európa) Lukácsy András KÜLHON Bolya Péter regénye Meg-megbontja új munkája időrendjét Bolya Péter. Múltba merengő vagy jövőbe csapongó kitérőket csatlakoztat bele. Mégis megmarad a hetykén szomorú történet: egy határozatlan pályatervű, érettségizett diák Németországba kerül. Ott él három hónapig, megér egy tragikus végű szerelmet, majd visszatér, A BELLEFLEUR AVAGY A CSALÁDI ÁTOK Joyce Carol Oates regénye Különleges, akrobatikus bravúrt, valóságos bűvészmutatványt élvezhetnek Oates új regényének olvasói. A nálunk is népszerű szerző megírta a Száz év magány észak-amerikai változatát. Szándékát nem leplezte, nyíltan állt a világ elé: ő is tudja azt, amit Gabriel García Márquez. És az olvasót — kezdetben legalább — el is bűvöli a regény. Úgy érzi, ugyanazzal a mágikus világgal találkozik. A varázslat, a csoda, az áradó mese a Belief leurben is a legzordabb, legkegyetlenebb valósággal keveredik. Kiderül, amit különben eddig is jól tudtunk, hogy az írónő — Szilágyi Tibor élvezetes fordítása ezt jól érzékelteti — nagy művésze a stílusnak és a megjelenítő ábrázolásnak. S nem egyszerűen utánoz. Ha vannak is regényében olyan motívumok, amelyek közvetlenül és azonnal fölismerhetően a Száz év magányból származnak, az életanyag eredetisége vitathatatlan: a Bellefleur Észak-Amerika arcát mutatja felénk. Hanem a nagy mutatvány mégsem sikerült: Oates — mielőtt vállalkozását véghezvitte volna — lezuhant a kötélről. Regényéből ugyanis éppen a lényeg hiányzik. Márquez nagy A CÁR ÁRNYÉKÁBAN A. A. Bruszilov emlékiratai Tévedünk-e, állítva, hogy a magyar fül számára az első világháború soksok tábornoka, hadvezére közül az orosz Bruszilové a legismertebb, mára még Hindenburgot is elhomályosítva? Ennek oka, hogy a keleti fronton a Bruszilov-offenzíva néven ismert, általa vezetett nagy orosz támadás a monarchia, s így az akkori magyar hadsereg számára majdnem akkora csapás volt, mint utóbb a Horthy-Magyarország hadserege számára a doni katasztrófa. Bruszilov, aki azután különféle — csökkenő súlyú — beosztásokban, 1926-ban bekövetkezett haláláig szolgált a Vörös Hadseregben, egyszerű, tiszta eszközökkel, a maga élményeihez, emlékezetéhez ragaszkodva, tömör foglalatban írta meg katonai pályája történetét, részvételét az első világháború harcaiban, helyzetét a forradalom kitörésekor és a következő, háborgó időkben. Néhol kissé kozmetikázva persze magatartását, de csak annyira, hogy ezt pár helyesbítő, kiegészítő lábjegyzet könnyen „helyre teszi”. Egy, két vagy három évtizeddel előbb persze ennek a Szovjetunióban új és új kiadást megért műnek több magyar olvasója lehetett volna. Hiszen a történészek kisebb csapatán túl a hajdan Doberdót és/vagy Przemyslt-Gorlicét megjárt veteránok kapnak, kapnának rajta. Azok, akik közül a nemrégiben felbuzdult dokumentaristák kamerája is alig néhányat talált életben. De így, megkésve is hasznos volt a Bruszilov-emlékiratok kiadása. (Zrínyi) Lázár István SÁROSI MIHÁLY MAGYAR KRISZTUS * Jo^ceCar^Oate^\ BellefleuR zenekari szimfóniájában folyamatosan szól egy dallam — hol fölerősödve, hol elhalkulva —, az emberi előrehaladás gyötrelme, küzdelme, szenvedése és nyomorúsága, a szabadság vágyának a hangja. Oates zenekarában ez a dallam nem szólal meg. Ha valami változik, fejlődik nála, legföljebb a technika: a Bellefleurök, a regény milliomos főhősei előbb lovakon, aztán csodálatos autókon, végül még csodálatosabb repülőkön száguldoznak a világban. Csakugyan azt hitte Oates, hogy Márquez művében a titokzatos, megmagyarázhatatlan események leírása önmagában fontos? Mindenesetre a monumentális kudarc — a Bellefleur terjedelme majdnem ezer oldal — újra, ismételten bizonyítja, többféle értelemben is, hogy a Száz év magány századunk irodalmának valóban egyik legnagyobb alkotása. (Árkádia) Ökrös László