Új Tükör, 1986. október-december (23. évfolyam, 40-52. szám)
1986-10-05 / 40. szám
2, a képek, álomszerű és groteszk elemeikkel gazdagodik a látvány, a valóság fölé tündéri játékot rajzol a képzelet. Ennek a költészetnek mégsem a tájrajz a legfőbb erénye, s nem a tájkép a legfőbb műfaja. A levegős és tiszta természetfestés mellett egy teljes életrend költői bemutatására és átlényegítésére kell figyelnünk. És ebben az életrendben nemcsak a tájnak jut szerep, hanem a tündéri tájban élő és dolgozó embernek s a szülőföldet belengő történelmi emlékeknek, sok évszázados kultúrának is. (Szépirodalmi) Pomogáts Béla gain szomorkodva felér a végére, fontos summázattal gyarapodik. Azzal, hogy az emberségből is példát mutató orvos ellenében a sodródótehetetlenkedő-életélvező író erkölcsileg alulmarad. A végelszámolásban — noha méltatlan az elítélésre — nem bizonyul meggyőzőnek az ő szemlélődő-tépelődő magatartású önző figurája. (Szépirodalmi Kiadó) Iszlai Zoltán : Könyv a FELHŐK ÁRKÁDIÁBÓL Takáts Gyula versei Az életmű teljes betakarításra várt, s Takáts Gyula összegyűjtött verseinek első kötete, a Felhők Árkádiából jelzi, hogy ez az összegző betakarítás meg is kezdődött. A kötet költői indulásától, az 1930—1935- ben írott verseket magába foglaló Kút című verseskönyvétől az 1968- ban közreadott Villámok mértanáig mutatja be Takáts Gyula poétái munkásságát, rajzolja meg pályájának történetét. Ez a költészet igen nagy részben a természet ihlető vonzásában született: a somogyi dombok szelíd geometriáját, a Balaton-vidék érett színeit idézi fel. Nemzedékéhez, a modern magyar líra harmadik generációjához — Radnóti Miklóshoz, Jékely Zoltánhoz, Dsida Jenőhöz és Jankovich Ferenchez — hasonlóan, kezdetben ő is az idill világában kereste otthonát. Széttekintve maga körül, a látványt azonmód versben írta le, mintha a természet maga diktálta volna a sorokat. A környezet magával ragadó szépségét finom tollal rajzolt képekben, egyszersmind a szülőföld iránt érzett gyengéd szeretettel fejezte ki. Láttató módon festette le az enyhe dombhajlataikat, a rejtelmes erdőségeket, a régi udvarházakat, a somogyi táj természeti és történelmi kincseit. Költészetében részben a látvány uralkodik. A vidéki élet leszűrt tapasztalatai, valósággal apró csendéletei szerveződnek játékos rendbe. Máskor sejtelmes sugárzást kapnak AZ ELPAZAROLT BIRODALOM Molnár Géza regénye Kesernyésen életösszegző könyvet írt hetedik évtizede küszöbén Molnár Géza, aki — egyebek közt — az ellenforradalommal foglalkozó Hullámverés (1958), a szatirikus Villa Tahiban (1976) és az emlékezetes Doktor Klauss különös élete (1979) szerzője. Az elpazarolt birodalom három hőse, az irodalmár Bóna Ferenc, a Kossuth-díjas író Vedres Miklós meg az érdemes tüdőgyógyász Klauss Győző közül az egyikük, Vedres, zaklatott lélekkel hal el. Az orvos is elégedetlen a magyar egészségügy anomáliáival. A fiatal irodalmár pedig szemmel látható tanácstalansággal tétovázik s őrlődik a negyvenes humán értelmiségiek szokásos mókuskerekében. Aránytalan szerkezetű, nem öszszeszedett s helyenként — a szerelmi jelenetekben — érzelgős prózát adott közre az író, aki (főszerkesztőköltő-novellista-parlamenti képviselő) főszereplőjének számos vonását a magáéiból kölcsönözte. Más jellemismérveket, egzisztenciahelyzeteket jobblétre szenderült, politikus gondolkodású, neves magyar kollégáktól vett át, közös társadalmiművészi tapasztalásként általánosítva. Az egészében túlméretezett mű erénye a nyíltság és őszinteség, a makacs, panasztól sem mentes törekvés az adott életpályák tágabb értelmének meghatározására. Található benne (szelíd) szemrehányás is a krudturális változások miatt. Ezek nem igazolják vissza a közéleti tevékenységet s nem segítik az alkotót abban, hogy művészi tehetségét társadalomkritikai téren kiteljesítse. Érdekes — imbol naivul megjelenített, netán végzetes — nőalakok színesítik — az ország lényegbeli „férfidolgaival” küszködő, több mint hatszáz oldalas vállalkozást. Aki — a megvalósítás elnagyoltja VILÁGJÁRÓK-VILÁGLÁTÓK Lázár István antológiája Nekünk sohase voltak gyarmataink; ha magyar ember messzire utazott, az véletlenszerű kivétel volt. Megismerő képtelenség volna egy teljességre törő antológiát összeállítani, amelyben „mindenki” szerepel: Budai Parmenius János is, Magyar László is, Bálint Gábor is, hogy kapásból említsek néhány kimaradtat. Minden válogatásnál hosszabb a hiánylista, mint a tartalomjegyzék — ilyenkor tűnik ki, nem is vagyunk olyan szegények világutazókban, ha ebbe a fogalomba nem csupán a kifejezetten geográfusi szemléletű kutatókat értjük bele, hanem a diplomatákat, jezsuitákat, művelődő mágnásokat és vadászokat is. Mindenkit, aki messzire járt hazájától, és azután tollat fogott. Lázár István válogatását, melyben egymás mellé kerül a világhírű tudós, Stein Aurél kutatóútja és a csekély értelmű arisztokrata párduc mészáros, Apponyi Henrik vadásznagyzolása — hogy két, indiai vonatkozású írást említsek —, támadhatatlanná teszi a személyesség varázsa. Mintha vendégségben volnánk a szerzőnél, aki sorra veszi le a polcról antikvár zsákmányait. Mi pedig elgyönyörködünk Bíró Lajos kellemesen fanyar prózastílusában, Bálint Imre keleti képeinek humorában, a Lázár által újrafelfedezett Leidenfrost Gyula nagy tudásában ... És nem utolsó sorban azokban a szokatlanul nyílt portrékban, amelyekkel a válogató a szemelvényeket bevezeti, s amelyekben az illető személy világnézeti „elhalásairól” is szó esik. Nem vai, így teljes a kép. Épp elég sokáig jelentek meg finomított-kerekített életrajzok, s nem csupán a serdülők számára. (Móra) Székely András SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ Százhárom éve elkészült, két év múlva tűz martaléka lett, egy év múlva (éppen 100 éve) újra megnyílt a Szegedi Nemzeti Színház, a maga nemében az ország egyik legszebb épülete. S most — az elkerülhetetlen átépítés túl hosszúra nyúlt szünete után — ismét megnyílik. A színház, múltjához méltó könyvet jelentetett meg működésének és nevezetes épületének a történetéről. A könyv, beszédes adatain, nevein, értékes archív képein túl lényegében jeles művészek és színházi emberek személyes emlékezéseinek a sora, akik — Duka Margittól Berdál Valériáig, Szabó Miklóstól Gregor Józsefig, Both Bélától Kovács Jánosig és tovább — rangot adtak a szegedi prózai és zenés színháznak. Hát még azok, a nagy névsorból, akik személyesen már nem emlékezhetnek, nem lehetnek ott az új megnyitón: Ajtay Andor, Dayka Margit, Hotti Éva, Pethes Ferenc, Lehotay Árpád, Vaszy Viktor — és mind, a többiek. Egy megjegyzés.. Természetes igény, hogy pontos képet kapjon az olvasó: ki szerkesztette, fotografálta stb. a könyvet, ki írta rövid tanulmányait, ide értve az átépítés tömör összefoglalását. Mindezt meg is kapjuk. Ilyen jellegű mű egészét szerzői névhez kötni azonban — amint ez esetben történt — mondjuk: szokatlan. Az pedig egyenesen visszás gyakorlat, hogy egy tanulmány (Az épület rekonstrukciós munkái) megnevezett szerzői, pozitív értékelés kicsengéssel, megnevezik magukat. Elismerést érdemlő munkájuk minősítésére számos megoldás kínálkozott volna, az egészében ízléses, szép könyv színvonalán. (Szegedi Nemzeti Színház) Rajk András NARKÓ-BLUES Boros István és Vértessy Péter könyve „Egy narkósnál minden kiszámíthatatlan — szónokol nehezen forgó nyelvvel Hornyák Miki, egy füstös presszó asztalánál — előfordulhat, hogy egy narkós megállapodik veled, hogy tizedikén öt órakor találkoztok az Emkénél és ő tudja is, hogy ott kell lennie, de aztán úgy alakulnak a dolgok, hogy esetleg délután kettőkor vár és nem az Emkénél, hanem az Astoriánál vagy a Deák téren, de könnyen meglehet, hogy pontosan egy hét múlva, a megbeszélt órában ácsorog a megbeszélt helyen csak éppen már fogalma sincs, kire is vár.” Lehetne humoros is, amit Hornyák Miki mond, de nem az önveszejtő világot rajzol elénk Boros István és Vértessy Péter riportkötete. Hőseik: Sinka Gábor, Kandúr, Pici, Rózsa és többiek a magyar narkósok „kemény mag”-jához tartoznak. A kötet szerzői ezt írják önmagukról: „A Magyar Nemzet munkatársai vagyunk. Arra próbáltak tanítani bennünket, hogy az életet úgy ,\K M.' 'AZ EIPAZAROLT BIRJOMOM VILÁGJÁRÓKVILÁGLÁTÓK REGI MAGYAR UTAZOK ANTOlOGIAJA 5?5 T' . , % *