Új Tükör, 1987. január-március (24. évfolyam, 1-13. szám)
1987-03-29 / 13. szám
Egy „rossz” dráma elrontása RÁDIÓJEGYZET Tigris és hiéna Petőfi Sándor drámájának rádióváltozata. Rádióra alkalmazta: Márton László. Rendező: Csizmadia Tibor. Szereplők: Papp Zoltán, Psota Irén, Végvári Tamás, Pap Vera, Igaz Levente, Nagy Sándor Tamás, Bitskey Tibor, Hegedűs D. Géza, Funtek Frigyes, Méhes László, Nemcsák Károly, Pusztay Péter. Dramaturg: Katona Imre József. A címbeli ellentmondás egyik összetevője kétségtelenül Petőfi művéből ered. Az alig huszonhárom évesen írott Tigris és hiéna, ha szigorúan drámaként nézzük — melléfogás. De aki Petőfit szereti, nem olvashatja ellenszenvvel e művét sem. És nem a kegyelet okán. Mert ki ne ismerné fel benne a költő 1845 1846- os köztudott válságának „melléktermékét”? S a Felhők meg a ciklust kísérő világgyűlölő versek — mint például Az őrült — átsugárzásával megértjük a dráma s az azt követő regény, A hóhér kötele vadromantikáját. E nem drámai értékeinél fogva becses mű mindazonáltal hálás matériája lehet — és volt is, ha nem is gondok nélkül — színháznak, tévének, s ez lehetett volna a rádiónak is. Sőt, részben az is volt. A benne ott levő nyelvi, gondolati izzás csaknem önmagában elegendő biztosíték a sikeres megelevenítéséhez. Psota Irén Predszlavája, Bitskey Tibor Sámsonja és Végvári Tamás Vak Bélája pedig ezt egyértelműen lehetővé tette volna, és nem túl messze maradt el tőlük Papp Zoltán Boricsa sem. Csak hát nálunk gyakorta boldogtalan a színre vivő, a televízióra vagy — mint ezúttal is — a rádióra alkalmazó, ha bele nem tenyerel a műbe. Holott — és ezt nem győzöm eleget hangsúlyozni — nem tehetné, mert szerintem nem az ő tulajdona. Itt és most nem is a húzásokra gondolok elsősorban. Igazán szép szövegrészeket persze nem áldoztam volna fel semmiképp. Viszont a rövidítések során jobbára kihullottak a mű kiáltó naivitásai is. S ez elégséges lett volna a jó rádiójátékhoz. Egy-két — a művet nem ismerő hallgatót tájékoztató — szótól eltekintve azonban tilos lett volna beleírni bármit is Petőfi szövegébe: jelenetrészeket fölcserélni; a tigris és a hiéna acsarkodó minősítéseinek végső megismétlésével a művet záró nagyszerű mondatot agyonvágni; nem is szólva az egyébként deklarált „szerepösszevonásokról”, amelyek teljes csődjét a kiiktatott Judit jelezte mindenekelőtt. „Elspórolása” már bajt idézett az első felvonásban is, midőn szerepét egy párbeszéd során Saulra (!) ruházták, a harmadik felvonás végére pedig megkezdődött a színdarab lehóbérolása, így a szintén „kivont” Miljutinból Saul lett, Ilona királynéból pedig hűtlen aszszony. Ekként aztán nem sok értelme maradt az aradi országgyűlésen általa szított, — férje megvakítását megbosszuló — öldöklésnek sem. Boricsot pedig nem érhette a Galícia elpártolásánál is végzetesebb büntetés, a valóban végső csapás, feleségének elcsábítása, mert ő a Bródy Sándor utcában — Judit híján — agglegény maradt. MELCZER TIBOR Végvári Tamás 30 □ Krimi? Horror? Sci-fi? BESZÉLGETÉS RADÓ GYULÁVAL Eredeti és külső helyszíneken a napokban fejezte be legújabb filmjét Radó Gyula. Karel Capek színdarabjából, A Makropulosz-ügyből készített tévéjátékot. — Capekot nálunk elsősorban könnyedebb, szatirikus művek szerzőjeként ismeri a közönség. Ez a darabja „nincs benne a köztudatban", ezért arra kérem, hogy kicsit részletesebben mondja el, miről szól. — Valóban, A Makropulosz-ügyet mindössze egyszer játszotta a József Attila Színház 1958-ban, Emilia Marty titka címmel. Ezt a darabot játszották és mégsem ezt, ugyanis egy másik — szerintem kevésbé jó, de mindenképpen döbbenetesen más — fordításban. A mi tévéjátékunk alapanyagát Aczél János fordította. Néhány szót a színdarab életéről: a maga korában rengetegfelé játszották nagy sikerrel. Babits is, Szerb Antal is remekműnek tartotta. Számomra azért örömteli az ismételt találkozás Capekkal, mert a másodéves vizsgafilmem is Capek egyik műve volt, a Költő. Annak címszerepét is Paudits Béla játszotta, s most, ebben a darabban is az egyik legfontosabb szerepet, a fiatal Gregort alakítja. 1928 körül Janácek operát írt a darabból. A történet, amely az 1922-es Prágában játszódik, nagy vonalakban a következő: Emilia Marty híres külföldi színésznő, aki előző életében Rudolf császár görög udvari orvosának a lánya volt — később híres kurtizán, aztán orosz énekesnő, majd spanyol táncosnő —, vendégszereplésre érkezik Prágába, ahol éppen egy nagy „öröklött” — vagyis örökösödési — per folyik két család között. A per már száz-egynéhány éve tart, s a családban csakúgy, mint az ügyvédi irodában apáról fiúra száll. Emilia Martynak feltűnik két név a periratokban: Prus és Gregor. Nem véletlenül: korábbi életében, 1815-ben Prus ágyasa volt, mint a bécsi Hofoper énekesnője, s szólt is tőle egy törvénytelen gyermeket, akiből az a Gregor-ág lett, aki épp most pereskedik. Kiderül, hogy Emilia Marty nem más, mint Elina Makropulosz, a görög orvos lánya. Tehát történetünk idején a hölgy körülbelül háromszáz éves, és egyszer csak elkezd öregedni, mert az életelixír ereje kezd csökkenni. Ezt az életelixírt az apja készítette Rudolf császárnak azzal, hogy háromszáz évig garantáltan fiatal marad tőle. Csakhogy Rudolf finnyás volt és félt meginni, így az orvos lánya itta meg, s íme az eredmény: történetünk idején még ragyogó fiatal szépség. De, mint mondtam, egyszer csak elkezd öregedni. Az elixir ugyanis már nincs a birtokában, mert a receptjét, női önzetlenséggel, Prusnak adta oda, amikor még a szeretője volt. Most tehát „szimatot kap”: ha Prus és az iratok megvannak, akkor az elixir receptje is megvan. Ezért aztán a nagy cél érdekében elkezd ügyködni, hogy a receptúrát megszerezze ... Hernádi Judit és Tordy Géza HÁMOR SZABOLCS FELVITELE