Új Tükör, 1987. január-március (24. évfolyam, 1-13. szám)
1987-03-29 / 13. szám
PETŐFI SÁNDOR Ifjú lánya a vén télnek. Kedves kikelet. Hol maradsz? mért nem jelensz meg A világ felett? Jöszte, jöszte, várnak régi Jó barátaid. Vond föl a kék ég alatt a Fák zöld sátrait. Gyógyítsd meg a beteg hajnalt, Beteg most szegény. Oly halványan üldögél ott A föld küszöbén. Áldást hoz majd a mezőre. Ha meggyógyítod. Édes örömkönnyeket sír. Édes harmatot. Hozd magaddal a pacsirtát. Nagy mesteremet. Aki szép, szabad dalokra Tanít engemet. S ne feledd el a virágot. Ne feledd el ezt. Hozz belőle, amennyit csak Elbír két kezed. Nagyobbodtak a halálnak Tartományai/ S bennek sokan a szabadság Szent halottai. Ne legyenek szemfedőtlen Puszta sír alatt. Hintsd reátok szemfedőül A virágokat! mm#*