Új Tükör, 1987. április-június (24. évfolyam, 14-26. szám)
1987-05-03 / 18. szám
36 □ KINCSMENTŐ TÜRELEM Ritka pillanat, ha az ember a kezében forgathat egy valódi Corvinát. Közönséges halandóval az életben legfeljebb egyszer fordul elő ilyesmi. Félve érintem az Esztergomi Főegyházmegyei Könyvtár fölbecsülhetetlen Bakócz Graduáléjának lapját — hónapok óta dolgoznak rajta —, tisztelettel simítom a középkori Hóráskönyvnek a régit is őrző új kötését. Kossuth Lajos leveléhez hozzáérni sem merek, csak az eredeti aláírást bámulom — ilyet legfeljebb múzeumban láthatunk, üveglap alatt. A Széchényi Könyvtár könyv- és kódexrestaurátor műhelyében dolgozók biztos kézzel, bátran nyúlnak ezekhez a kincsekhez. A szakadt, megtépázott lapokat eztőn kisimítják, fertőtlenítőoldatban fürdetik, radírozzák a pergament. Lehetőleg az eredeti, a régi technika alkalmazásával javítják a tönkrement írásos emlékeinket, így őrizhetik meg leginkább a könyv, a kézirat egykori formáját. Persze, ha szükség van rá, ha másként nem lehet, modern eszközökkel tartósítják a darabot a jövő érdeklődői és történészei számára. Elsősorban kéziratokkal, kódexekkel, régi nyomtatványokkal, zenei kéziratokkal, régi térképekkel, plakátokkal, színháztörténeti anyagokkal, grafikai munkákkal foglalkozunk — mondja Beöthyné Kozocsa Ildikó, a restaurálólaboratórium vezetője. — És nem csak a saját könyvtárunk tulajdonában lévőkkel. Ketten csak egyházi gyűjtemények darabjain dolgoznak. Öt évvel ezelőtt kapta a laboratórium azt a feladatot, hogy az Egyetemi Könyvtár igen rossz állapotban lévő kódexeit, anyagait rendbe hozza. Ehhez a munkához körülbelül még öt évre van szükség. Olyan kincsek találhatók az Egyetemi Könyvtár gyűjteményében, mint például a Törökországból száz évvel ezelőtt visszakapott Corvina-darabok, kódexek. Ezenkívül az állami könyvtárak legveszélyeztetettebb és legértékesebb anyagait veszik kezelésbe. Ezen az osztályon mindössze kilencen dolgoznak. Az érettségi és a könyvkötő szakmunkásvizsga letétele után még két évig munka mellett tanulnak a leendő restaurátorok. A Soros-alapítvány segítségével a Széchényi Könyvtár most tizenhét restaurátort képez három év alatt. Ezt a szakmát persze leginkább a gyakorlatban lehet elsajátítani — állítja Szlabey Györgyi, aki harminc éve kódexrestaurátor. Munkahelye az Egyetemi Könyvtár, addig dolgozik a Várban, amíg ez az értékmentő program tart. - Csöppet sem unalmas a mi munkánk, minden pillanatnak megvan a maga izgalma. Nem lehet megszokni, nem lehet feledni, hogy pótolhatatlan kincsekkel dolgozunk. Pedig a sikerélményre általában sokáig várni kell. Előfordult, hogy egyetlen kódex helyrehozása 800-1000 munkaórát igényelt. Ez egy ember heti negyvenórás munkaidejét számítva csaknem fél évet tesz ki! Ádám Ágnes még mindig emlékszik három évvel ezelőtti első munkájára: Kalocsa és pusztáinak térképe 1770. évből. Most egy 1522-ben készült könyvvel foglalkozik. Mégis arra a legbüszkébb, hogy rábízták a Corvina lapjait. Állítja: türelem és kitartás kell ehhez a munkához, s ő éppen ezért szereti. Lente Zsuzsa most tanulja a szakmát. — Szeretem a nyugalmat és a változatosságot — vallja. — Ez nem mond ellent egymásnak, hiszen amit mi csinálunk, ahhoz végtelen nyugalom és csönd kell, ám ötletesség is: nincs két egyforma megoldás. Nézem az arany iniciálét. Fénye az évszázadok alatt semmit sem kapott. Nem rajzolták újra, csak megtisztították. Vajon ki rajzolhatta? A restaurátorműhely békéje mintha hasonlítana az egykori kolostor csöndjéhez, ahol , egy buzgó szerzetes évekig hajolt a kódexlapok fölé. Ám, aki oly sok esztendő után visszaadta az iniciálé ragyogását, öt órakor elzárja a kincset, s hazaindul családjához. ZIMBER SZILVIA íBwHsaite Kötéshez készítik elő a hírlapot Kijavítják a sérülést A restaurátorműhely NAGY Z. LÁSZLÓ (MTI) FELVÉTELEI