Új Tükör, 1987. április-június (24. évfolyam, 14-26. szám)
1987-04-05 / 14. szám
göny” a jelenetekre, s ha nem sötétség lesz, akkor nagy pelyhekben hull a hó, de nem jön el a kedves Télapó, csak az unalom, a sivárság, az elviselhetetlenség van jelen. Egy híres rendező rettenetes rémálma pereg előttünk. Filmjét a filmklubhálózatban vetítik. Asznobok klubjában — ha lenne ilyen — komoly sikert aratna. Barabás Tamás KAKUKK A SÖTÉT ERDŐBEN Csehszlovák—lengyel film A Csehországból „árjásításra” német átnevelő otthonba hurcolt, majd valódi, fajtiszta germán szülők gondoskodásába kényszerített kislány története nem annyira témáját, mint inkább ábrázolásmódját tekintve rokonítható irodalmi és filmalkotások egész sorával. Az Antonin Moskalyk rendezésében készült Kakukk a sötét erdőben azoknak a munkáknak a számát gyarapítja, amelyek a gyerekek látószögéből ábrázolva kísérlik meg érzékeltetni a második világháború iszonyatát, képtelen embertelenségét. Az az alkotói megfigyelés ugyanis, hogy a tudatosan alkalmazott gyermekoptika képes sajátos fénytörésben láttatni a dolgokat, kegyetlen élességgel rajzolva ki és nagyítva fel -másképp észrevétlenül maradó jellegzetes mozzanatokat, különleges hatást kölcsönöz az ilyen módszerrel építkező művek legjavának. A Kakukk a sötét erdőben című film főhőse, Emilia életkora dacára tökéletesen tudatában van a vele és körülötte történteknek. Felnőtteket megszégyenítő lelkierővel, hideg fejjel, érzelmeit és gondolatait leplezve várja és reméli élete eme borzasztó fejezetének a végét. Azoknak a fontos lélektani mozzanatoknak a kidolgozásával sajnos adósunk marad a rendező, amelyek az Emilkáéhoz hasonló gyereksorsok tragikus tipikusságát drámai erővel hitelesíthetnék. Az Otto Kakukk lágerparancsnok szerepében kitűnő alakítást nyújtó Oleg Tabakov igényes, elmélyült játéka is jelzi mindazokat a beváltatlan művészi lehetőségeket, melyek ezt az izgalmas témájú, de megvalósításában csupán a tisztes középszert képviselő filmet felkavaró remekművé tehették volna. Gáti Péter 4. VESZÉLYES ŐRJÁRAT Szovjet film A jelek szerint Mihail Tumanisvili kedveli a majdnem-katasztrófák megfilmesítését. Korábbi, Vészjelző a tenger alól című filmjének középpontjában is az egyébként „békésen” gyakorlatozó amerikai és szovjet hadiflotta közötti, atomháborúval fenyegető konfliktus bemutatása állt. De Tumanisvili ezúttal nem oktató jellegű katonai dokumentumfilmet, hanem a hollywoodi stílust utánzó „akciófilmet” készített. Sok rutinmegoldással, olykor erőltetett és naiv fordulatokkal, a kívánatosnál kevesebb feszültséggel és izgalommal. A Veszélyes őrjárat, amelyet a rendező szerint a dél-koreai utasszállító gép 1984-es lelövése ihletett, nyilvánvaló visszavágás a szovjetellenes Rambo-sorozatra. E politikai fantasztikum határát jócskán átlépő, mozgalmas kalandfilmben a Stallone alakította figurának két megfelelője is akad. Az egyik a Rambo ellenpárjának tekinthető Satohin gárdaőrnagy (az énekesként is ismert Mihail Nozskin játssza), a másik pedig Hassolt, a CIA szolgálatában álló, kissé háborodott vietnami veterán, aki az eredeti Rambo-figura „deheroizált” mása. Kettőjük végső összecsapásának akimenetele nem is lehet kétséges. A békeszerető néző számára ezeknél már csak az nyugtalanítóbb és félelmetesebb, amire Tumanisvili filmje is figyelmeztet: olykor csak véletleneken múlik egy újabb világháború kiörése. Hollós László Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (Helir) Budapest V., József nádor tér 1. — 1900 —, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Helir 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: negyedévre 120.— Kt. fél évre 240.— Ft, évre 480.— Ft. 187.0146 Athenaeum Nyomda, Budapest, rotációs mélynyomás. Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató. Meg nem rendelt fényképekért és kéziratokért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. Folyóirat POP KOR Miért nincs állandó újságjuk a popzene rajongóinak? Jómagam több mint húsz éve várom a megjelenését, közben kihullott a hajam, megőszült a szakállam és a fiaimat is felsorakoztattam mögöttem a várakozók sorába. Hiába. Talán egy efféle újság perifériális érdeklődést elégítene ki? Igen, éshogyan a Kutya a kutyatulajdonosokét, a Magyar Horgász, a horgászokét, a Muzsika a komolyzene rajongóiét. Mindegyik színvonalasan, okkal és joggal. Gondolom, akinek a popkultúra fontos, az ugyanúgy állampolgári jogon követeli, hogy tájékoztassák igényei szerint, mint bárki más. Talán nem lenne nyereséges a lap? Ad 1.: sok újság megjelenik, amelyik nem nyereséges; ad 2.: ha nincsen százezer fizetőképes poprajongó a 10—40 évesek között, akkor a parlament előtt, nyilvánosan megeszem a népművelői diplomámat; ad 3.: miért adnak számosan 120 forintot a kéz alatt (vagy felett) behozott Brapóért? Talán a popműfaj a tiltott kategóriába tartozik? Még a feltételezés is nevetséges. Az az idő már lejárt. Koncertek, lemezek, rádió- és tévéműsorok jelzik, hogy nem csupán megtűrt, de alkalmanként már támogatott a műfaj. Akkor mi lehet az állandó popsajtó hiányának az oka? Nem tudom. Időnként megjelenik egy-egy kiadvány. Élt néhány évet a Polyphone és most a Magyar Ifjúság különszámaként megjelent a POP KOR. Benne interjúk legjobb popzenészeinkkel a magáncenzúráról, a kábítószerről és a popélet aktuális eseményeiről. Színes, jól szerkesztett újság, de nem pótolhat egy folyamatosan megjelenő színvonalas popmagazint. Az efféle „különszám” nem lehet más, mint alamizsna azok számára, akiknek a munkaerejére, a vállalkozókedvére és az egyetértésére nagy szükség va, de a kultúrájára nincs. Nógrádi Gábor ÚJ TÜKÖR / Képes kulturális hetilap Szerkesztőség: Budapest VII., Lenin körút 9-11. 1073 Telefon: 221-285, 222-408 Főszerkesztő: FEKETE SÁNDOR Főszerkesztő-helyettes: GYURKÓ LÁSZLÓ, KOROSPATAKI KISS SÁNDOR Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT, a Lapkiadó Vállalat vezérigazgatója HU ISSN 0131-1361 Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest VII., Lenin krt. 9-11.