Új Tükör, 1987. július-szeptember (24. évfolyam, 27-39. szám)

1987-07-05 / 27. szám

2­3 NAPÓLEON MAGÁNÉLETE Octave Aubry életrajzi regénye Bölcs Anatole F­rance-om szerint a hadvezetés nem művészet: találkozik két stupid generális, s az egyik szük­ségképpen győz. Ez bizonyára gyak­ran történik így, de ha valaki, mint Napóleon, 52 nagyobb ütközetből 50- et megnyer, akkor talán mégiscsak kell lennie valaminek abban a sokat vitatott hadművészetben. Írtak is hő­sünkről tengernyi könyvet, nincs ember, aki e még ma is burjánzó irodalomnak akár csak egy huszadán is átrágta volna magát. A csaták hő­séről persze, kivált századunkban, fokozatosan átterelődött a figyelem az emberre, a világhódítóiról a nő­­hódítóra, s ha nálunk egy bukott po­litikus szexuális impotenciájáról ír­ni illetlenség, másutt már tudósok ezrei foglalkoztak azzal, hogy Napó­leon mikor vesztette el érdeklődését a gyengébb nem iránt (50 éves ko­rában). A téma Octave Aubry 1940-ben írt, Déry Tilbor által azon melegében mesterien magyarra fordított, s most újra kiadott könyvében is felme­rül, de a szerző szerencsére ennél sokkal többet nyújt: a magánélet tükrében is a nagy katona és poli­tikai vezető jellemének titkait, vég­zetének útját vizsgálja. A kiadó fél mondatot szán Au­bry bemutatására, „író és történész”-nek mondja, de talán biztatóbb az olvadónak, ha a sorrendet megfordítjuk. Az író-tör­ténészeket ugyanis gyakran ragadja el ismereteket pótló fantáziájuk, Aubry viszont mindenekelőtt törté­netíró: a császár Szent Ilona-i éveit dokumentáló kétkötetes nagy mun­káját (1935) Tárle is a Napóleon­­irodalom értékei közé sorolja, s a KI OLVAS ÉJSZAKA VERSET? Kalász Márton versei A kötet címadója bevezetőként, mondhatni mottóként áll a kötet élén, mintegy alaphangot adva a kö­vetkezőknek és emlékezve-emlékez­­tetve az ötvenes költők társveszté­sére: „kidőlnek a fák pusztulnak a barátok kihalnak / a nyelvek / eltű­nik minden egy nap”. Ténymegál­lapítás, pánikhangulat nélkül. Erre vall a higgadt időmérték, az antik rímtelenség hangulata a tragédiával szerbbeni méltóságot idézve, mert amit nem szerettünk soha, amit ránk kényszerítettek, az marad „a megveszésig örökkön örökké”. Há­rom vonása ragad meg a kötetnek: a szabályosság, amelyben az elmú­lás hangulata és gondolata borong, a múlthoz kötöttség tudásában is emlékké málló képek kontúrtalan­­sága és szétesett mondataival is megjelenített párolgása, valamint egyfajta stílusátvétel a közelállókhoz való kötődés példázataként. Dobogó ritmusú öregmozdony­­hang érződik az elmúlással össze­­békülő, alig érezhetően ironikus han­gú szövegben: „vajon / elöl-e még a vonaton a mozdony / bennünk mo­­tozik a nagy utazás / táblából a ha­rangszó” (Utazás), s mintha e Khá­­ron-vonatból látná: „a létnek nincs kedve / memorizálni, / a lét önma­gában / emlékezik, / s ez annyi, mintha / nem emlékezne / állj, mint a szabad vesztőhely” (Titkos levegő). Foszlik a mondat is, ami­kor egy kutya „néz a szénrakó ku­pacain át / föl-fölszívja a köd, kö­döt rossz ruha anyaga / a környék megszűkül” (Egy rakpart emléke). A közeliek mellett Babits egész cik­lust kap: 6 prófétát teremtett. (Mag­vető) Szitányi György ITTHON VAGYOK Vathy Zsuzsa regénye A művésztől nem szoktuk rosszné­ven venni, h­a bort iszik, ám vizet prédikál, mert az alkotás, a mű fontos. Az irodalombban mégis több­nyire átsugárzik az író morális léte a produktumba és megemeli annak hitelét. Vathy Zsuzsa körül nagyot változott a világ,­­ azonban — más írásaiból is olvasható — nem alku­szik, számára a polgárerények kö­zül a valódiak maradandók. Itthon vagyok című könyve iránt elfogult vagyok, nemcsak azért, mert színte­re — egy dunántúli városka —, tár­sadalmi-családi közege számomra is ismerős, hanem azért, mert sorai erkölcsösségről és következetességről tanúskodnak. Könyvét kulcsregénynek tekint­hetnénk, de hát, mint­­köztudomású, az író mindig önmagát írja. Hősnője nem az írónő, csak olyan, mint ő, vagy mint azok a mai asszonyok, akik az úgynevezett ötvenes évek­ben serdültek föl. Nehéz kamaszko­ruk volt, de ezt Vathy Zsuzsa nem fekete-fehér szénrajzként vázolja, hanem pasztellben festi. Itt a szo­morúság riasztóan éjibarna, a vi­dámság tündökletesen napsárga és a két szín közt megannyi árnyalat! A­­kisváros, a szűk családi kör igyekszik megőrizni belső békéjét, a dolgok rendjét. A főszereplő heteit az itthonlét biztonsága édesíti meg. Testvéri játékok a patakp­arton, ál­modozások egy képzeletbeli vőle­gényről. De az idő, a történelem ide is erőszakosan behatol. A vakáció végén a lánynak el kell temetnie álomjegyesét, meg kell tudnia, hogy élni nehezebb, mint meghalni, hogy hamarosan felnőtté kell lenni. Pe­dig — sugallja Vathy Zsuzsa köny­ve — mily jó lenne, ha több gyer­meki szer­etetet őrizhetnénk meg ma­gunkban, hogy elmondhassuk: itt­hon vagyunk egymást közt. (Magve­tő) Albert Mária VATHY ZSUZSA ITTHON VAGYOK francia tudós remek anyagismeretről tett bizonyságot a forradalmárból lett uralkodó írásainak remek válo­gatásával is (1941). A magyar olva­sónak tehát abban a tudatban érde­mes kézbe venni e mostani könyvet, hogy nem híg meséket, kósza plety­kákat kap regényes tálalásban, ha­nem egy jól író történész avatja be minden idők legnagyobb hadvezéré­nek magánéletébe. (Szépirodalmi) Fekete Sándor A MORGÁS JOGA Nemes György jegyzetei Glosszaírónk van háborgó, van pa­naszos, van szunkapiszkáló, van jo­viális, van jópofa. Előfordul ittén (mutatóba) ta­lpnyaló is. Az „Obsitos betűvető” Nemes György komple­xebb. Én iskolateremtőként tiszte­lem. Ötkötetnyi jegyzetéből sok az időálló. Belőlük szedett betűrendbe hatvanhármat, a „mozgás jogán”. Jellemzőik: a visszafogottság, mér­séklet, a bántani képtelen irónia, a világos, nem kihívó állásfoglalás, a részletező véleménymondás, a belső indokoltság. Egykori szerkesztőm sosem ellen­séges, kákán is csomót kereső, ha­jánál fogva előráncigáltan szelle­­meskedő. Bölcsen méri fel a kis öblű írá­sok hatókörét. Szívesebben törődik a szerény horderejű kérdések jelen­tőségének feltárásával, mint az óriá­si leleplezésekkel. Döbbentés helyett rávezet, szentenciák helyett fejcsó­válni késztet, ostorozás helyett okos szóval pirongat. Nem neveli a jó népet, hanem gondolkodásra inti. Nem fedez föl spanyolviaszkot, de nem is vesz minden álajdonságot készpénznek. Közelítésmódja elfo­gultan tárgyilagos. Szenvedelmessé­ Színház BLACK BALLET Budai Parkszínpad A nevük Black Ballet. Ahol a bőr­színre utaló „fekete” és a mozgás­ 9é­ gét a fejleményeket figyelő türel­mes kertészéhez hasonlíthatom. Akad egy-két vesszőparipája, köztük találom régi kedvenceimet, a Röpülj hajómat, a Petőfi, a ház­­felügyelőt, a Néma barátokat, a Mesterszót meg az Érdekest... Hogy miről szólnak? Reklámfogásból titok. Tessék megkeresni őket a megfelelő lapokon. (Móra—Kozmosz) Iszlai Zoltán VIGYÁZAT, MOST NEM CSALOK! Rodolfo könyve Minden komfort nélküli, szoba­­konyhás józsefvárosi p­rolilakásból, valódi szegénységből küzdötte fel magát neves, jómódú emberré Gács Rezső. Élvezetes, olvasmányos, leg­nagyobbrészt az ő szövegét meg­örökítő könyvéből (krónikása: "Be­­rend Mihály) megismerjük életét, jellemét. Például anyagias volt, év­tizedek múltán is emlékszik minden gázsijára vagy kiadására, forintban, levában, drachmában, dollárban. Ez volt a gyengéje (s így azt is termé­szetesnek tartotta s nem érezte meg­alázónak, hogy nagyurak — Horthy Istvántól Husszein jordániai kirá­lyig — borravalót adtak neki, Husz­­szeinét kevesellte. De miért ne le­hetett volna gyengéje egy ilyen ki­vételes formátumú embernek? Né­hány hét óta immár 5 milliárdnyian vagyunk ezen a földgolyón emberek, de közülünk tíz sincs, aki olyan ké­pességekkel rendelkeznék, mint Ro­dolfo! A maga szakmájában — vi­dám, beszélő bűvész, mert bűvész­ben is több kategória van —, egye­dülálló szenzáció, világnagyság volt. Tüneményes volt emberként is, el­bűvölő, szeretetre méltó, segítőkész. Aki személyesen ismerte, ezt min­dig tapasztalta, aki csak a színpad­ról, az ebből a könyvből érzékelheti. Megismeri örömeit s együtt örül ve­le, családszeretetét és együtt érez vele, pályatársai iránt kollégái í­rását és együtt lojális vele. Kinek-kinek más-más rész tetszik majd jobban e könyvből: nekem az, amikor ér­tesítik, hogy Érdemes Művész címet kap, de mert április elsején kell a Parlamentben átvennie a kitüntetést, először ugratásnak véli. A megjelölt парюп lesben áll egy oszlop mögött, s csak amikor látja, hogy kollégái sorra lépnek be az Országház ka­puján, akkor hiszi el, hogy igaz a megtiszteltetés. Rodolfo könyve csu­­p­a emberi tisztaság, szépség. (Ide­genforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat) Barabás Tamás V /

Next