Új Tükör, 1987. július-szeptember (24. évfolyam, 27-39. szám)
1987-07-05 / 27. szám
23 NAPÓLEON MAGÁNÉLETE Octave Aubry életrajzi regénye Bölcs Anatole France-om szerint a hadvezetés nem művészet: találkozik két stupid generális, s az egyik szükségképpen győz. Ez bizonyára gyakran történik így, de ha valaki, mint Napóleon, 52 nagyobb ütközetből 50- et megnyer, akkor talán mégiscsak kell lennie valaminek abban a sokat vitatott hadművészetben. Írtak is hősünkről tengernyi könyvet, nincs ember, aki e még ma is burjánzó irodalomnak akár csak egy huszadán is átrágta volna magát. A csaták hőséről persze, kivált századunkban, fokozatosan átterelődött a figyelem az emberre, a világhódítóiról a nőhódítóra, s ha nálunk egy bukott politikus szexuális impotenciájáról írni illetlenség, másutt már tudósok ezrei foglalkoztak azzal, hogy Napóleon mikor vesztette el érdeklődését a gyengébb nem iránt (50 éves korában). A téma Octave Aubry 1940-ben írt, Déry Tilbor által azon melegében mesterien magyarra fordított, s most újra kiadott könyvében is felmerül, de a szerző szerencsére ennél sokkal többet nyújt: a magánélet tükrében is a nagy katona és politikai vezető jellemének titkait, végzetének útját vizsgálja. A kiadó fél mondatot szán Aubry bemutatására, „író és történész”-nek mondja, de talán biztatóbb az olvadónak, ha a sorrendet megfordítjuk. Az író-történészeket ugyanis gyakran ragadja el ismereteket pótló fantáziájuk, Aubry viszont mindenekelőtt történetíró: a császár Szent Ilona-i éveit dokumentáló kétkötetes nagy munkáját (1935) Tárle is a Napóleonirodalom értékei közé sorolja, s a KI OLVAS ÉJSZAKA VERSET? Kalász Márton versei A kötet címadója bevezetőként, mondhatni mottóként áll a kötet élén, mintegy alaphangot adva a következőknek és emlékezve-emlékeztetve az ötvenes költők társvesztésére: „kidőlnek a fák pusztulnak a barátok kihalnak / a nyelvek / eltűnik minden egy nap”. Ténymegállapítás, pánikhangulat nélkül. Erre vall a higgadt időmérték, az antik rímtelenség hangulata a tragédiával szerbbeni méltóságot idézve, mert amit nem szerettünk soha, amit ránk kényszerítettek, az marad „a megveszésig örökkön örökké”. Három vonása ragad meg a kötetnek: a szabályosság, amelyben az elmúlás hangulata és gondolata borong, a múlthoz kötöttség tudásában is emlékké málló képek kontúrtalansága és szétesett mondataival is megjelenített párolgása, valamint egyfajta stílusátvétel a közelállókhoz való kötődés példázataként. Dobogó ritmusú öregmozdonyhang érződik az elmúlással összebékülő, alig érezhetően ironikus hangú szövegben: „vajon / elöl-e még a vonaton a mozdony / bennünk motozik a nagy utazás / táblából a harangszó” (Utazás), s mintha e Kháron-vonatból látná: „a létnek nincs kedve / memorizálni, / a lét önmagában / emlékezik, / s ez annyi, mintha / nem emlékezne / állj, mint a szabad vesztőhely” (Titkos levegő). Foszlik a mondat is, amikor egy kutya „néz a szénrakó kupacain át / föl-fölszívja a köd, ködöt rossz ruha anyaga / a környék megszűkül” (Egy rakpart emléke). A közeliek mellett Babits egész ciklust kap: 6 prófétát teremtett. (Magvető) Szitányi György ITTHON VAGYOK Vathy Zsuzsa regénye A művésztől nem szoktuk rossznéven venni, ha bort iszik, ám vizet prédikál, mert az alkotás, a mű fontos. Az irodalombban mégis többnyire átsugárzik az író morális léte a produktumba és megemeli annak hitelét. Vathy Zsuzsa körül nagyot változott a világ, azonban — más írásaiból is olvasható — nem alkuszik, számára a polgárerények közül a valódiak maradandók. Itthon vagyok című könyve iránt elfogult vagyok, nemcsak azért, mert színtere — egy dunántúli városka —, társadalmi-családi közege számomra is ismerős, hanem azért, mert sorai erkölcsösségről és következetességről tanúskodnak. Könyvét kulcsregénynek tekinthetnénk, de hát, mintköztudomású, az író mindig önmagát írja. Hősnője nem az írónő, csak olyan, mint ő, vagy mint azok a mai asszonyok, akik az úgynevezett ötvenes években serdültek föl. Nehéz kamaszkoruk volt, de ezt Vathy Zsuzsa nem fekete-fehér szénrajzként vázolja, hanem pasztellben festi. Itt a szomorúság riasztóan éjibarna, a vidámság tündökletesen napsárga és a két szín közt megannyi árnyalat! Akisváros, a szűk családi kör igyekszik megőrizni belső békéjét, a dolgok rendjét. A főszereplő heteit az itthonlét biztonsága édesíti meg. Testvéri játékok a patakparton, álmodozások egy képzeletbeli vőlegényről. De az idő, a történelem ide is erőszakosan behatol. A vakáció végén a lánynak el kell temetnie álomjegyesét, meg kell tudnia, hogy élni nehezebb, mint meghalni, hogy hamarosan felnőtté kell lenni. Pedig — sugallja Vathy Zsuzsa könyve — mily jó lenne, ha több gyermeki szeretetet őrizhetnénk meg magunkban, hogy elmondhassuk: itthon vagyunk egymást közt. (Magvető) Albert Mária VATHY ZSUZSA ITTHON VAGYOK francia tudós remek anyagismeretről tett bizonyságot a forradalmárból lett uralkodó írásainak remek válogatásával is (1941). A magyar olvasónak tehát abban a tudatban érdemes kézbe venni e mostani könyvet, hogy nem híg meséket, kósza pletykákat kap regényes tálalásban, hanem egy jól író történész avatja be minden idők legnagyobb hadvezérének magánéletébe. (Szépirodalmi) Fekete Sándor A MORGÁS JOGA Nemes György jegyzetei Glosszaírónk van háborgó, van panaszos, van szunkapiszkáló, van joviális, van jópofa. Előfordul ittén (mutatóba) talpnyaló is. Az „Obsitos betűvető” Nemes György komplexebb. Én iskolateremtőként tisztelem. Ötkötetnyi jegyzetéből sok az időálló. Belőlük szedett betűrendbe hatvanhármat, a „mozgás jogán”. Jellemzőik: a visszafogottság, mérséklet, a bántani képtelen irónia, a világos, nem kihívó állásfoglalás, a részletező véleménymondás, a belső indokoltság. Egykori szerkesztőm sosem ellenséges, kákán is csomót kereső, hajánál fogva előráncigáltan szellemeskedő. Bölcsen méri fel a kis öblű írások hatókörét. Szívesebben törődik a szerény horderejű kérdések jelentőségének feltárásával, mint az óriási leleplezésekkel. Döbbentés helyett rávezet, szentenciák helyett fejcsóválni késztet, ostorozás helyett okos szóval pirongat. Nem neveli a jó népet, hanem gondolkodásra inti. Nem fedez föl spanyolviaszkot, de nem is vesz minden álajdonságot készpénznek. Közelítésmódja elfogultan tárgyilagos. Szenvedelmessé Színház BLACK BALLET Budai Parkszínpad A nevük Black Ballet. Ahol a bőrszínre utaló „fekete” és a mozgás 9é gét a fejleményeket figyelő türelmes kertészéhez hasonlíthatom. Akad egy-két vesszőparipája, köztük találom régi kedvenceimet, a Röpülj hajómat, a Petőfi, a házfelügyelőt, a Néma barátokat, a Mesterszót meg az Érdekest... Hogy miről szólnak? Reklámfogásból titok. Tessék megkeresni őket a megfelelő lapokon. (Móra—Kozmosz) Iszlai Zoltán VIGYÁZAT, MOST NEM CSALOK! Rodolfo könyve Minden komfort nélküli, szobakonyhás józsefvárosi prolilakásból, valódi szegénységből küzdötte fel magát neves, jómódú emberré Gács Rezső. Élvezetes, olvasmányos, legnagyobbrészt az ő szövegét megörökítő könyvéből (krónikása: "Berend Mihály) megismerjük életét, jellemét. Például anyagias volt, évtizedek múltán is emlékszik minden gázsijára vagy kiadására, forintban, levában, drachmában, dollárban. Ez volt a gyengéje (s így azt is természetesnek tartotta s nem érezte megalázónak, hogy nagyurak — Horthy Istvántól Husszein jordániai királyig — borravalót adtak neki, Huszszeinét kevesellte. De miért ne lehetett volna gyengéje egy ilyen kivételes formátumú embernek? Néhány hét óta immár 5 milliárdnyian vagyunk ezen a földgolyón emberek, de közülünk tíz sincs, aki olyan képességekkel rendelkeznék, mint Rodolfo! A maga szakmájában — vidám, beszélő bűvész, mert bűvészben is több kategória van —, egyedülálló szenzáció, világnagyság volt. Tüneményes volt emberként is, elbűvölő, szeretetre méltó, segítőkész. Aki személyesen ismerte, ezt mindig tapasztalta, aki csak a színpadról, az ebből a könyvből érzékelheti. Megismeri örömeit s együtt örül vele, családszeretetét és együtt érez vele, pályatársai iránt kollégái írását és együtt lojális vele. Kinek-kinek más-más rész tetszik majd jobban e könyvből: nekem az, amikor értesítik, hogy Érdemes Művész címet kap, de mert április elsején kell a Parlamentben átvennie a kitüntetést, először ugratásnak véli. A megjelölt парюп lesben áll egy oszlop mögött, s csak amikor látja, hogy kollégái sorra lépnek be az Országház kapuján, akkor hiszi el, hogy igaz a megtiszteltetés. Rodolfo könyve csupa emberi tisztaság, szépség. (Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat) Barabás Tamás V /