Új Tükör, 1987. július-szeptember (24. évfolyam, 27-39. szám)
1987-08-23 / 34. szám
SAKKJÁTÉKOSOK Sax Gyula elégedetten hátradőlhet a karosszékében és nyugodtan felsóhajthat. Portisch Lajos még ráncolhatja a homlokát, töprenghet azon, miként kerülhet ki győztesen az angol Nunn elleni budapesti párbajból, amely a sziráki küzdelem meghosszabbítása. Pintér József még csatázik a zágrábi sakkmaratoniban, ahol a ragyogó kezdés után megingott, mint törékeny sajka a viharos tengeren. Ők hárman még bizakodhatnak, hogy akár még Kaszparov trónját is megostromolhatják. És a többiek? Adorján András a sziráki csatában legfeljebb csak könnyűlovassággal harcolhatott. De mit ér az, ha az ellenfél nehézágyúkkal és célravezetőbb elgondolásokkal rendelkezik? Portisch Lajos Ribli Zoltán is elvérzett, pedig már talán ott érezhette magát a továbbjutás, ha úgy tetszik, az élet kapujában. Az egyetemes sakk történetét három részre osztják. Az első korszak a legősibb időktől az időszámításunk kezdetétől számított hatodik századig tartott. Ha igaz, eredetileg a sakkot hatvannégy kockán négyen játszották. Mindegyikük tologathatott a táblán egy királyt, egy bástyát, egy bolondot és négy parasztot. Az egymással szemben ülő sárga és vörös játékosok szövetségben voltak egymással, a másik kettővel, a zölddel és feketével szemben. Valamennyien arra törekedtek, hogy elérjék szövetséges királyuk mezőjét. Ha valaki megelőzte szövetségesét, akkor ő vehette át az egész sereg fölötti parancsnokságot, amellyel most már az ellenséges királyok ellen fordult. Érdekes. Tessék kipróbálni. Király, bástya, lovag és paraszt akad, igaz, de honnan vegyünk egy bolondot? Később a perzsák a sakk más formáját művelték. A játékba belekerül a királyné. A sakkozás harmadik korszaka Nagy Károly udvarában alakult ki. Nem volt mindig veszélytelen játék. Időnként élethalálküzdelem okozott izgalmat. Állítólag egy frank királyfi elvesztette nyugalmát, amikor veszített, és a sakktáblát úgy csapta a győztes fejéhez, hogy az tüstént szörnyethalt. Adódik a párhuzam. Amint a sakkozás egyetemes történetét három szakaszra oszthatjuk, ugyanezt tehetjük a magyar sakkozással is. Az első legendás alakja Maróczy Géza volt, egy fejjel kiemelkedett ellenfelei közül. A másodikban Szabó Lászlónak jutott a főszerep. A harmadikban a jelek szerint Portisch Lajos a legtekintélyesebb és legeredményesebb egyéniség. Ahogy most legutóbb Szirákon is harcolt, a küzdelem legelején a reményei ijesztően kisebbedtek, mint a napon felejtett jégkocka, később azonban, igazi sportemberként, mert nem ismert elvesztett ügyet, fokról fokra följebb jutott a táblázaton. Végül ugyananynyi pontot gyűjtött össze, mint John Nunn, és így szeptember végén páros mérkőzést vív az angollal. A végeredmény: 1—2. Johann Hjartarson és Valerij Szalov 12,5— 12,5 pont, 3—4. Portisch Lajos és John Nunn 12—12, 5. Alekszandr Beljavszkij 11, 6. Ulf Andersson 10,5, 7. Ljubomir Ljubojevics 10 8. Larry Christiansen 9, 9—10. Joel Benjamin és Miodrag Todorcsevics 8,5—8,5, 11 —12. Mihail Marin és Dragoljub Velimirovics 7,5—7,5, 13—14. Adorján András és Gilberto Miles 7—7, 15. Glenn Fleur 6, 16. Jesus de la Villa 5,5, 17. Slim Bouaziz 4,5, 18. Denis Allan 1,5. Tiszteletre méltó a nyíltság, amelylyel közölték azt is, mennyi pénz jár a sziráki mérkőzés legjobbjainak, így legalább a közönség nem találgat és az adóhivatal buzgó tisztviselőinek is egyszerűbb lesz majdan a feladata. Az izlandi Hjartarson és a szovjet Szalov 12 500—12 500, Portisch és Nunn 6000—6000 francia frankot vehetett át. A sakkozó hölgyek, legalábbis a magyarok, nem jártak ilyen jól. Bár Mádl Ildikó, Verőci Zsuzsa és Ivánka Mária minden tőle telhetőt megtett, azonban ez édeskevésnek bizonyult, hogy belátható időn belül a sakkozás világbajnoknőjének ellenfelei lehessenek. Kár, hogy sohasem tudjuk meg, mi lett volna, ha a hölgyek között történetesen Polgár Zsuzsa is a tábla mellé ül. MOLNÁR KÁROLY Sax Gyula Verőci Zsuzsa Az egyik egyiptomi fáraó a sakkhoz hasonló játékot játszik egy előkelő hölggyel. Gúnyrajz Mádl Ildikó Pintér József