Új Tükör, 1988. január-március (25. évfolyam, 1-13. szám)

1988-03-06 / 10. szám

A Szépművészeti Múzeum szobor­gyűjteményében hat Rodin-szobor található. Közülük elsőként, 1900- ban A szirének került Budapestre. Az egykori Országos Képtár igazga­tója, Térey Gábor vásárolta meg 4000 frankért a mester első nagy gyűjteményes kiállításáról. A 170 szoborból és rajzból rendezett tár­latot a párizsi világkiállítással egy időben, a Place d’Almán kifejezet­ten a Rodin-kiállítás alkalmából épített pavilonban mutatták be a nagyközönségnek. A Három szirén című munka a kiállítás katalógusában a 36-os szá­mot kapta. Arsene Alexandre, a ka­talógus összeállítója és szerzője Wagner zenéjéhez, a Rajna kincsé­hez hasonlította a szobrot. Térey 1900 szeptemberében érte­sítette Rodint, hogy a szobor meg­érkezett Budapestre, és az ő íróasz­talán lesz a helye mindaddig, míg az új múzeum, a Szépművészeti épülete elkészül. A következő évben a magyar állam — Térey közremű­ködésével — még négy szobrot vá­sárolt Rodintől: Falguire arcmását, Laurens mellszobrát, az Örök ta­vaszt és a Bronzkort. Noha a szá­zadfordulón a nagy francia szobrász már világhírű volt, a múzeumok még nem versengtek műveiért. Így a Szépművészeti Múzeum az egyik el­ső közgyűjtemény, amely Rodin munkáit még a mester műterméből vásárolta. A szirének — a mitológia szerint félig nőalakok, félig vízi lények — csábító dalaikkal elbűvölték, és így a pusztulásba csalták a hajósokat. A szoborcsoport Nereidák néven is is­mert. Akár a baljós sziréneket, akár Néreus leányait, a jóságos, a tenger hullámait megszemélyesítő kedves istennőket ábrázolja a szobor, két­ségtelen, hogy vízi lényeket látunk. Rodin a szobrot 1888-ban mintáz­ta, az első példány azonban valami­vel kisebb volt. Eredetileg a mester hatalmas, teljesen soha be nem fe­jezett szoborkompozíciójához, a Po­kol kapujához készült. Rodint fiatal­korától foglalkoztatta Dante, s előbb a felépítendő Iparművészeti Mú­zeum, majd az Orsay Múzeum be­járatához tervezte a Pokol kapuja kompozíciót. A hatalmas művön — a vázlatokon, az agyag- és gipsz­figurákon — 1880-tól 1890-ig szinte állandóan dolgozott. Akkor egyéb munkák miatt időnként ugyan fél­retette, de a kapu még huszonhét éven át foglalkoztatta. A szirének szoborcsoport az ajtó bal szárnyán kapott helyet, Rodin még módosí­tani akarta, de ebben halála 1917- ben már megakadályozta. A Pokol kapujának bronzba öntésére csak 1928-ban, a mester halála után ti­zenegy évvel került sor. A szirének motívuma több más munkáján is megjelenik. Mint ön­álló kompozíció, többféle méretben és anyagban, tizenhét példányban ismert. A szobor körüljárható, több nézetre komponált. A bonyolult és lágy formák puha összekapcsolása és elválasztása, a homorú és domború felületek ritmikus váltakozása a ten­ger mozgását idézi. A szépséges női testek, a hullámzó mozdulatok meg­formálása a művész érzéki teremtő­erejéről tanúskodik. A műben nagy szerep jutott a fény- és árnyékha­tásoknak, a felületek megmunkálá­sának. Az összekapcsolódó testfor­mák szinte kavarognak, az egész kompozíció állandó mozgásban van. Ez a szobor Rodin művészeti elkép­zeléseit remekül jeleníti meg, a té­ma és a szobrászi megformálás me­taforikusan összecseng. A gipsz- és márványpéldányok­kal, majd a későbbi bronzöntvé­nyekkel összevetve a budapesti pél­dányt, érzékelhető, hogy ennek önt­vénye Rodin felügyelete alatt ké­szült, remekül cizellált munka. Rodin A szirének című szobra a Szépművészeti Múzeumban látható.­­ FITZ PÉTER Az adás időpontja megtalálható a 32—33 oldalon Auguste Rodin: A szíré SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM

Next