Új Tükör, 1988. április-június (25. évfolyam, 14-26. szám)
1988-04-03 / 14. szám
A művészt, ha valóban az, inspirálja a közeg, amelyben életének nagy részét tölti, amelyben gondolatait, érzéseit kifejezésre juttatja. Enélkül az irodalom, a képzőművészet sok műve nem született volna meg. A táncalkotásnak mind gyakoribb témája a tánc maga. Markó Iván egy évvel ezelőtt kamaradarabban fogalmazta meg mester és tanítvány gyönyörű és keserves viszonyát a mozgás művészetében (Prospero, Schubert zenéjére). Az álmok ura ennek kibővítése, ezúttal Csajkovszkij zenéjére. A kis növendék nagy álmait a Győri Balett tagjai, és a működésüktől elválaszthatatlan győri tánc tagozatos iskola tanulói elevenítik meg, szép fantáziaképekben. A tavalyi kis növendék (szerepe szerint is :növendék) immár majdnem táncosnővé serdült, a még kisebb lányka, aki tavaly villanásnyi időre beszaladt mint Prospero hűségesen hűtlen utóda, az aknák álmodó, ja, a műnek, ha úgy tetszik, főszereplője. Egyikük tizenhárom éves, a másikuk tíz. Milyen út vezetheti őket a gyönyörű álmok megvalósulásához? Nehéz út, mondja a mesés koreográfia végül is a józan igazságot. Értik-e ezek a boldogan táncoló gyerekek? Remélhetően nem. Az ő dolguk egyelőre annyi, hogy az előadás pompás mókája után ismét a rúdhoz álljanak. Az álmok ura műfaji meghatározása: „táncszínház gyerekeknek és felnőtteknek”. Az utóbbiak dolga, hogy nézőként élvezzék az előadást, és segítsenek az útról letisztítani az egyáltalán eltávolítható nehézségeket. Ez a modernizált Diótörőmagának a művészeti ágnak a jó lépése ebben az irányban. Rajk András újból és újból megmutassa „áldott jó szívét”. Valódi örömök, kudarcok és tragédiák kerültek egymás mellé szerepformálásában. Ternyák Zoltán öreg Cambyje az utolsó birtokszerzési lehetőségbe belekapaszkodva, gyermekként szövögetve terveit egyszerre volt szánandó és nevetséges. Csudás Csaba engedékenységével, Cvetkó Sándor pedig esztelen féltékenységével adott erőst a figurának. A nagyon szép Dimamopulu Afroditi Curley feleségének nem a csáberejét, hanem a megaláztatását hozta meggyőzően. A végzősökével egyenrangú alakítást nyújtott a másodéves Ilyés Róbert Lennie-ként. Mackós külseje mögül előhívott őszinte érzéseivel, félelmével és tiszta mosolyával azt bizonygatta, hogy ebben, a világban életképtelen. Csizner Ildikó EGEREK ÉS EMBEREK Ódry Színpad Ki tudja, hogy, de mindig híre megy, ha a főiskolán izgalmas előadás születik, így sokan nem jutottak be Balikó Tamás vizsgarendezésére sem. És a skeremcsések közül is a hátsó sorokban ülők csak hangjátékként élvezhették a Steinbeck-előadást. Pedig igazán az volt az érdekes, ahogy a stúdiónyira zsugorított térben és a másfél órára kurtított időben élni kezdett a dráma. Felforrósodott a levegő, egymásnak feszültek a férfitestek, tétje lett a napszámosmunkának. Pontosan kidolgozott szituációkban, szépen egyéniesített alakok dolgoztak a mindennapokért. S közben puszta szeretetből és kíméletből pusztítottak. Egereket és embereket. A rendezés kerülte a szentimentalizmust. Főképp humorból építkezett, hogy a végén óriási kontraszttal, kegyetlenül szétzúzza az álmokat. Látszott, hogy Báliké színészdiplomával a tarsolyában instruálta társait Végh Péter érett eszközökkel, nagyon tehetségesen játszotta el George vagányságát, hogy mellette Pillantás a hídról PILLANTÁS A HÍDRÓL Ódry Színpad Részlet — tünteti fel Kolos István rendezőhallgató vizsgaelőadásának stencilezett szórólapja. Ami Arthur Miller Pillantás a hídról című drámájának szövegét illeti, valóban csak részletek hangoznak el belőle a főiskola kamaraszínpadán, néhány néző és a tanári kar előtt. Ám, a dráma teljes egészében „megtörténik”, méghozzá pergőbben és érdekesebben, mint a közelmúlt egynémely „teljes” előadásában. Kolos István húzásai következtében a ma már túlírtnak ható motivációrendszer és az illusztratívnak tűnő jelenetek nagy része „ugrott”. Megmaradt Eddie Carbone megszenvedett igazsága, tragikus vétséggel terhelt morális felsőbbrendűsége, és vele szemben a fiatal bevándorlók nyers és praktikus életösztöne. Nem szorul, a szűkös lehetőségek adta mentegetésre az előadás sem. Kolos István ügyes színészvezetéssel, kidolgozott „koreográfiával” és a világítással hatásosan emeli ki a dráma csúcspontjait. A színészek a tétre menő alkalomhoz illő buzgalommal segítenek neki. Eddie Carbone szerepében Karczag Ferenc energikusan és intenzíven, mozgósítja valamennyi olyan készségét és ambícióját, amelyet az elmúlt néhány szezonban pihentettek színháza rendezői. Fáradt, dühödt és kételkedő Eddie Carbonéja a biztos halál tudatát szépen ellenpontozó „csodaváró” amerikai kisember kétségbeesett optimizmusával indul Marco ellen. Marco szerepében Gesztesi Károly fojtott indulatot és elszántságot. Rodolpho figurájában Ternyák Zoltán bizonytalanságot mutat. Cs. J. W. Bäumer számítógépes kompozíciója Kiállítás WOLFGANG BÄUMER SZÁMÍTÓGÉPES GRAFIKAI Tölgyfa Galéria Vajon már azt is művészetnek lehet nevezni, ha valaki az utasításokkal kénye-kedve szerint játszik a számítógépen, és végeredményként egy ábrát kap? A kérdést maga az alkotó (az 1936-ban Berlinben született, több nagy cég formatervezőjeként, majd a vizuális kommunikáció tanáraként dolgozó) Bäumer teszi föl magának. Természetesen azért, hogy képeiben és a hozzájuk írt rövid tanulmányban meg is válaszolja. Művészetének központi problémája a programszerűség, illetve a választott programok szintén előre megszabott szabályok szerint történő modulációja. A módszer nem egyedül a számítógépes grafikára jellemző, és újkeletűnek sem nevezhetjük, hiszen a művészet története már az i. e. 900- as évekből is ismer olyan alkotásokat, amelyek komponálásánál szabályos geometriai elemek (kör, négyzet, háromszög, stb.) szabályos rendjét használta föl a művész a kompozíció kialakításához. Vagy vegyük csak példának a Szent Márk-templom mozaikpadlóját, amelynek színes mintázatában ugyancsak fölfedezhető a programszerűség. Az instrumentumokhoz kötött művészetek közül pedig elsősorban a zene kínálkozik analógiául a mai számítógépes művészet mellé, hiszen a kottát, amelynek alapján a zeneművet bárki előadhatja, szintén tekinthetjük a számítógépbe táplálhatóhoz hasonló programnak. Egyetlen hangjegy leírása természetesen még nem eredményez zenét, de kettő egymás mellett talán már igen. Bäulmer a vizuális kifejezés alapelemeinek, a formáknak az egymáshoz való viszonyában és e viszonyok folytonos módosításában keresi és találja meg azt a korszerű közlésmódot, ami — figyelemfölkeltő ereje révén — elsősorban az alkalmazott grafika, a reklám, az illusztráció területén hasznosítható. Acsay Judit Maria Bodurkiewicz — gobelintechnikával dolgozik. Elsősorban organikus motívumokat — gyökereket — és különböző természeti formákat — dombhajlatokat, felhőket, köveket — sző montázsszerűen egybe, belőlük alakítva ki plasztikus kompozícióit. A gondosan kiválasztott és egymás mellé rendezett táji elemek már korábbi textiljein, is megtalálhatók voltak, a Fészek-beli tárlaton a térbe domborodó, enyhén plasztikus — például gyökérfonadékot imitáló — gobelinjei jelentenek újdonságot. Napjainkban úgy tűnik, hogy az 1968-tól meghatározó szerepet játszó, teret szervező vagy önálló plasztikaként funkcionáló, főleg minimál és koncept indíttatású textilek visszaszorulóban vannak. Ismét a hagyományos technikák és műfajok — elsősorban a gobelin — kerültek előtérbe, elég példaképpen Péreli Zsuzsa és Nagy Judit alkotásaira utalna. Nos, ebbe az újra kiteljesedő gobelinművészetbe beleillenek Rajmon Mária visszafogott színvilágú — barna, drapp — vagy színesebb, erőteljesebb — kék-feketefehér — falikárpoltjai is. Lóska Lajos RAJMON MÁRIA GOBELINJEI Fészek Művészklub Az utóbbi három évben készült munkáit bemutató jelenlegi tárlata előtt Rajmon Máriának 1985-ben a Fiatal Művészek Klubjában és Székesfehérváron volt önálló kiállítása. A lengyel származású művész — Film GALAMBOK Szovjet film A háború utáni hétköznapok, a boldog béke gyötrelmes emlékekkel, testi-lelki nyomorúsággal teli másnapjairól szól Szergej Szolovjov alkotása. Az 1946-os év a hajdan Moszkvából Nyugat-Kazahsztánba áttelepült, majd ottragadt Najgyenov családnak is az új időszámítás kezdete. Az elmúló halálfélelem azonban fájdalmas bizonyosság is egyúttal: valami soha többé nem tér vissza. Nem épülhetnek fel ugyanazok a házak, nem jönnek már szembe az utcán ugyanazok az emberek, nem ismétlődnek hajdanvolt hangulatok. Az apa nem csupán tífuszban meghalt feleségét siratja, de az új időkben jóvátehetetlenül tovatűnni látszó tisztességet és fegyelmet is. Fia pedig elvesztett anyja mellett gyászolja a gyerekkort is, ezt a, tőle elrabolt egyszeri adományt. Tizenéves koravén felnőttként kell élnie, megfosztva a naiv tisztaszívűségtől és ártatlanságtól. Nyomorékká lett és kegyelemkenyéren — katonai ismeretek iskolai oktatásából — tengődő, a nagyot változott világban idegenül mozgó apja segítsége nélkül kell helytállnia 1946 valóságában. □ 3