Új Tükör, 1988. április-június (25. évfolyam, 14-26. szám)
1988-04-03 / 14. szám
Senki sem panaszkodhat. Előbb rendezték ugyan az olimpiát, amint ez a sportnaptárból jó előre egyértelműen kiderült és utána következett a budapesti világbajnokság. Calgary fényével bajos versenyezni. A mi fővárosunk, a sportcsarnokunk és a rendezőgárdánk is tudja azt, amit a kanadaiak. Különleges meglepetés nem történt. A műkorcsolyázás, az Axel-, a Rittberger- és a Lutz-ugrások világában óriási fordulatok nem várhatók, mert hosszú esztendők kellenek, amíg valaki fokozatosan előrejut, a pontozóknál megszerzi a kellő tekintélyt, amelyhez nélkülözhetetlen a fáradhatatlan gyakorlás is. Tündököltek a nagy csillagok, így Katarina Witt, aki itt, nálunk szerepelt utoljára világbajnokságon. Könnyeket azonban nem érdemes hullajtani, amíg jég lesz, mindig lesznek jégkirálynők is. Talán egyszer Téglássy Tamara is közel kerül a trónhoz, ha másként nem, udvarhölgyként. Most tizenegyedik. Ha minden világbajnokságon csak két hellyel kerülne előrébb, az sem lenne megvetendő teljesítmény. Jégtáncban valamivel kedvezőbb a helyzet. Az Engi Klári—Tóth Attila kettős a hetedik helyet szerezte meg. Évenkénti előrerukkolás kétkét hellyel itt sem lenne lehetetlen kívánság. Amíg ez nem valósul meg, addig Budapest nem annyira arról lesz híres, hogy kitűnő műkorcsolyázói vannak, hanem arról, hogy kifogástalan jeget készítenek. A rendezőtől ugyanis ezt várják. E feladatának a magyar főváros dicséretre méltóan eleget is tett. Ne legyünk túlzottan elbizakodottak. Akadnak olyanok, akik hamar bekerülnek a nagy számok bűvöletébe és azt hiszik, öt földrészen figyelték a televízió jóvoltából visszafojtott lélegzettel a jégkirályokat és jégkirálynőket. Sok állomás közvetített, ez igaz. A nézők ideje-érdeklődése azonban már régóta megoszlik a számtalan állomás között. Vegyük példának Olaszországot, itt már évekkel ezelőtt gomba módra elszaporodtak a magán-televíziióállomások. Száznál több is működik és történetesen Velencében a helyi adó, tekintettel arra, hogy helyi eseményeket közvetít, nagyobb érdeklődésre, több nézőre számíthat, mint a nagyobb, de távolabbi állami adó. A televíziózás olyan, mint a mostani világ. Látunk törekvéseket a hatalmas egységek létrehozására és fenntartására, de a helyi érdekek hangsúlyának felerősítésére is. Kétségtelen viszont az a budapesti műkorcsolyázó-világbajnokság esetében, hogy az érmeket nyert országokban aki csak tehette, feltehetően ott ült a képernyő előtt és drukkolt kedvenceinek. Bár mindenütt egyre több a csatorna, széles a választék és sok ellenfele van a sportnak. Megosztó figyelem, ez is napjaink egyik jelensége. Számolnia kell vele annak, aki házigazdaszerepet vállal egy világversenyen. JÉGKIRALYOK ES JÉGI A Christine Hough—Douglas Landert (Kanada) páros a gálaműsorban Orser (Kanada) A női világbajnokság eredményhirdetése: középen Katarina Witt (NDK) jobb oldalán Manley (Kanada), bal oldalán Thomas (Egyesült Államok) Brian