Új Tükör, 1988. április-június (25. évfolyam, 14-26. szám)

1988-05-29 / 22. szám

□ 35­ ­közönség minden második mondata. Egyébként az a­ ta­pasztalatom, hogy azok, akik finomkodnak, akik Kaziniczy­­stílusban beszélnek, úgy is­­kézilabdáznak... — És a sérülések? Gondo­lom, jutott belőle neked is néhány. — A tizenöt év alatt elő­fordult, persze. Volt egy agy­rázkódásom, becipeltek a kórháziba­. Aztán egy erősebb Ibokaszailag-húzódás. Néha fáj a vállaim, örökké kék-lila lyagyók, de ez minden . . . Az igaz, hogy ez elég durva sport, de­­millió sérülés elke­rülhető. Főleg, ha okosabban játszanátok. De ez, ugye, a nőkre nem igazán jellemző. Kapkodunk, megmakacsoljuk magunkat, egy kisebb hibát rendszerint egy nagyobbal tetézünk... A mostani ed­zőnk, Bencsik Ottó, egyéb­ként akkor a legdühösebb ránk, amikor a saját hibánk­ból sérülünk le. Olyankor eszében sincs sajnálni minket, és eszébe sincs finomkodás­­­ra késztetni minket. Azt sze­reti, ha keményen játszunk, szerinte akkor rögtön tisztel minket az ellenfél is. Azt hi­szem, igaza van. Ez nem je­lenti azt persze, hogy „meg­­kell ölnünk” az ellenfelet. Más csapatok háza táján azért van egy -két „gyilkos” játékos. Tényleg félelmete­sek, alattomosan durvák, és nincsen bíró, aki megállítsa őket... — Minek kellene történni ahhoz, hogy mégis abba­hagyd a kézilabdázást? —­­Nem is tudom. A világ­iban számosan játszanak még negyvenéves fejjel is, akad követendő példa elég. Nem a korom dönt majd, azt hiszem. Amíg föl tudom emelni a kezem, addig játszom. És ha a jobb tönkremegy, azt csi­nálom, amit Lelkesné. Meg­tanult ballal lőni. i Noha min­denki tudta, hogy a sokszo­ros válogatott jobbal nem ereszti el a labdát, mégis be­ugrottak a jobbkezes lövés­­cselére. Szóval, játszom, amíg csak tudok. — Még akkor is — és most gonosz leszek —, ha a mér­kőzések után nem lehetne meginni egy-két üveg sört? — A sör, bár nem taga­dom, finom, csak kellék a bevezetéshez. Amellett be­széljük meg a pályán történ­teket . . . Nem a sör a lényeg. Hanem, hogy együtt vagyunk még egy kicsit. Lehet, hogy ezt a fél órát szeretem a leg­jobban a kézilabdázásban? MORVAI KATALIN GÓLOKKAL! ÉRZÉKELHETŐ VERESÉG h h Ahogy tetszik. Választhatunk a két lehetőség között. Azért ját­szottak az osztrák futballisták úgy a magyarokkal, mint macska az egérrel, mert a magyar futball kri­tikus helyzetben van. De lehetséges ennek a fordítottja is. A magyar fut­ball helyzete azért kritikus, mert az osztrákok úgy játszottak a váloga­tottal, mint macska az egérrel. Pillanatnyi megingás vagy föld­indulás, égzengéssel? Mindenkit ér­het baleset, a pályán és azon kívül is. Ebben az esetben azonban aligha erről van szó. Már korábban is cset­­lett-botlott-bukdácsolt a magyar futball. Most elbukott. Az osztrákok­kal vívott egyenlőtlen küzdelemben megalázó helyzetbe jutott. Nem csak azért, mert négyszer jutott a ma­gyar hálóba a labda. Ezt még eset­leg előidézhette volna néhány kelle­metlen körülmény, és még esetleg találhatnánk mentségeket is. Mind­az azonban, ami a négy osztrák gólt megelőzte és követte, azt mutatta, hogy a vendégek mindenben felül­múlták Bálint László csapatát, fris­sebbek, lendületesebbek, találéko­nyabbak, harciasabbak voltak. Gyakran hallunk-olvasunk arról, hogy milyen is a „modern” futball. Bár talán helyesebb, ha nem „mo­dern” és elavult futballról beszé­lünk, hanem jóról és rosszról. Akár­hogyan is nézzük, a mostani hazai futballt nehéz megfelelő jelzővel il­letni. Ha csak elavultnak és rossz­nak tartjuk, még akkor udvariasak és tapintatosak vagyunk. Nem állhat senkinek szándékában felmenteni a játékosokat a vereség után, de még a szakembereket sem, akik a kispadon és másutt ülnek, azonban valószínűleg a jelenlegi kritikus helyzet okai nemcsak a Népstadion játékterén, de még csak nem is az edzőpályákon keresendők, hanem talán távolabb is. Szerepük lehet azoknak, akik így vagy úgy érintkeznek, kapcsolatban állnak a labdarúgással, kialakítják vezérka­rát, szellemét, köznapi gyakorlatát, a pénz megszerzésétől annak szét­osztásáig. Arra vallanak a nyugtalanító je­lek, hogy nem csupán kilencven percekig tart a hazai labdarúgás gyötrelme. Sok mindent másképpen kellene csinálni ahhoz, hogy a hely­zet ne legyen ilyen kritikus. Jelen­leg semmiféle biztosíték sincs arra, hogy hasonló jellegű vereség ne kö­vesse a mostanit. Csak reménykedhetünk. Ez azon­ban kevés, mint ahogy a fogadkozás sem elegendő. MOLNÁR KÁROLY Strausz Zsuzsa FÖLDI ERIKA FELVÉTELE Ausztria—Magyarország 4-0. A vendégek második gólja, a labdát Hasenhüttel juttatta a hálóba WÉBER LAJOS (MTI) FELVÉTELEI Pfeffer ijesztgeti a magyar kapust■

Next