Új Tükör, 1988. július-szeptember (25. évfolyam, 27-39. szám)

1988-07-10 / 28. szám

46 □ a SZABADIDŐ KÖZPONT SÁRKÁNY ÉS KÜRTŐSKALÁCS Pihenés, szórakozás, együtt­­lét — mindez festői környe­zetben —, ez jellemezte az or­­fűi klubtalálkozó öt napját június 15. és 19. között. Gyu­láról, Hetvehelyről, Sümeg­ről, Szentlőrincről és a tatai Új Tükör-klubból érkeztek résztvevők a Mecsek e cso­dálatos üdülőparadicsomába. A vendéglátók — a hetve­­helyiek és a szentlőrinciek — mindent elkövettek, hogy a vendégek jól érezzék magu­kat. Lévén a programok fa­kultatívak, mindenki a neki tetszőt választhatta. Voltak, akik kihasználva a strand­időt, az egész napot fürdés­sel, napozással töltötték, de akadtak, akik inkább az iz­zasztó hegyi túrákat részesí­tették előnyben. A túrák közül a Sárkány­­főúthoz vezető volt a legnép­szerűbb. Elsősorban persze nem az út meredekségét ta­lálták vonzónak, hanem a kúthoz fűződő mondát. A néphit szerint sárkány él a kút mélyén. Valamikor ré­gen ez a sárkány rettegésben tartotta a környéket, főként a leányokat, akiknek a véré­vel táplálkozott. A helybeli­ek félelmükben elvándorol­tak, a sárkány nem talált táplálékot, éhesen elvonult, vissza a barlangjába. Egy ha­talmas vihar következtében a barlang nyílását sziklák torlaszolták el. Mikor a sár­kány felébred, ki akar törni és vizet zúdít ki a réseken. A forrás vizének elapadását és kitörését a helybeliek e törté­nettel hozták összefüggésbe. A hegymászást kedvelők távolabbra is elmerészked­tek. Átgyalogoltak Abaliget­­re, sőt, a Pécshez közeli Ja­­kab-hegyre is. Akadtak, akik halfogással próbálkoztak, naphosszat ülve a tóparton. De milyen a horgászszeren­cse! Míg táborunk egyik la­kója a halak beetetése után órákig — illetve, mint később kiderült, napokig — ered­ménytelenül próbálkozott a halfogással, a szomszéd stég gazdája naponta több kiló zsákmánnyal tért haza. A kondérok szerencsére nem maradtak üresen. No, nem halászlé főtt bennük, a főzőverseny amatőr szaká­csai tájjellegű ételeket, tá­bori körülmények között könnyen előállítható finom­ságokat készítettek. Megfért itt egymás mellett a gulyás, a franciasaláta, a krumpli­paprikás és a kürtőskalács. A zsűri értékelése, a díjak kiosztása után pillanatok alatt eltűntek a gasztronó­miai remekművek. A ver­seny „áldozata” az a gyulai klubtag volt, aki bifsztek ké­szítésére vállalkozott. A hús pácolása után ugyanis későn kezdte a darálást, így még a zsűri értékelése közben is a darálót kellett hajtania. A versenyzők asztalára tehát nem kerülhetett fel a fen­séges étel, de elkészülte után, versenyen kívül a leg­nagyobb közönségsikert arat­ta. Meghívottak is jöttek az öt nap alatt, akik egyrészt szó-Joshi Bharat éppen az apróságoknak magyarázza a pantomim fortélyait vakoztatták a táborlakókat, másrészt tanulni lehetett tő­lük. Eljött Závori Andrea Pajzán históriák című műso­rával. Joshi Bharat új sze­repben mutatkozott be: a pantomim alapjaival ismer­tette meg az érdeklődőket. Két népitáncos-táncházat vezetett, az alaplépéseket ta­nította. Táncolni mindennap lehetett, nem csak népzené­re, hanem diszkózenére is, kinek akinek az ízlése és vér­­mérséklete szerint. Előfor­dult, hogy a táborhely egyik oldalán tangóharmonikás, a másikon diszkós buzdította táncra a közönséget. A találkozót tehát a sok­színűség jellemezte, jobban megismerték egymást a klu­­bosok, s mint általában az ilyen rendezvények végén, már tervezték a következőt. Erre nemsokára sor kerül­t a Zemplénben lévő Kőkapun, szeptember 30-tól október 2- ig. Szentistványi Gyula Kürtőskalács készül: így kell felcsavargatni a tésztát, mielőtt a sütéshez kezdenénk .J­ OA3oT.. KÖZ­MŰVELŐDÉS TOTT.in C­VTI ÚJSÁGÍRÓK - MÁS MŰFAJBAN Az egyik legfontosabb alap­szabály, hogy az újságíró el­sősorban a mindennapok legfontosabb történéseinek krónikása legyen, természete­sen nem hallgatva el sa­ját véleményét, ötleteit, job­bító szándékú elképzeléseit sem. Éppen ezért üdítő vál­tozatosság, ha ezt nem vala­mely szokványos műfajban — riportban, publicisztiká­ban, interjúban — teszi, ha­nem „idegen” vizekre evez, mondjuk verset ír. És ha eh­hez ráadásul lírai alkat is párosul, szinte biztos, hogy a hatás nem marad el. Talán kevesen tudják, vagy nem is veszik tudomásul, hogy még a legnehezebb po­litikai, társadalmi eseménye­ket, döntéseket is könnyebb megérteni, magyarázni, ha nemcsak ésszel, szívvel is kö­zelítünk hozzájuk. Mondják: „senki nem kíváncsi a lelked­­re, ha újságírásra adtad a fe­jed!” Nos, ez akár igaz is lehet­ne, csakhogy mindannyian emberek vagyunk, ki ilyen, ki másféle, de érzelmeink mindnyájunknak vannak. Néha fegyelmezetten titkolni próbáljuk, néha kitárulko­zunk, néha magyarázkodunk. Esete válogatja. Valószínű­leg a fenti megjegyzés gya­korisága adta azt a „dacos” ötletet több fiatal publicis­tának, hogy egyszer más­fajta formában is kitárul­kozzék: a Kisiparosok Buda­pesti Klubjával közösen szer­zői estet rendezett az Újság­írók Alkotóműhelye, Dré­gely István, P. Horváth Gá­bor, Köves István, Miller Ilo­na és Vermes Éva alkotásai­ból. A legszemélyesebb ma­gánügyeket a mindnyájun­kat leginkább érintő társa­dalmi problémákat boncolga­tó verseket Seress Zoltán, a Vígszínház művésze adta elő. Bizonyára nem véletlen, hogy az idő előrehaladtával a hangulat is mindinkább felforrósodott, és végül az est sikere felülmúlta a leg­elfogultabb várakozásokat is. F. A. HÉTFŐN ____HÉTKOR Az Új Tükör Jókai Klub Hétfőn hétkor színpadán jú­lius 11-én Paudits Béla: Ame­rikából jöttem című műsorát láthatják az érdeklődők. A szerkesztő-műsorvezető Ko­­lozsi Béla lesz. Az estről nyil­vános rádiófelvétel­ is készül. A Jókai Klub címe: XII., Hollós utca 5.

Next