Új Tükör, 1988. október-december (25. évfolyam, 40-52. szám)
1988-11-13 / 46. szám
* ■ A közelmúltban meglepő hír látott napvilágot, az Építők gyeplabdázói Norvégiában jártak, ahol nemzetközi torna, a Norwai Grand Cup győztesei lettek. Ebben még semmi rendkívüli nincs, hacsak... A népligetiek olyan „nagyhatalmakat” előztek meg, mint az indiai és a pakisztáni együttes. A hír szűkszavú, tényközlő volt. Furdalt a kíváncsiság, kik ezek a gyeplabdázók, miért választották ezt a nálunk kevéssé ismert és népszerű sportágat. * Zsigmond László ügyvezető elnök: -Minden tiszteletem az olyan megszállottaké, mint amilyenek ők. A csapat az elmúlt évtized alatt megszakítás nélkül országos bajnok volt. Áldozatot vállalnak, saját zsebükből fizetik a sportszereket, egy bot ára például a 80-100 márkát is elérheti. Ezenkívül saját maguk vállalták a külföldre utazások költségeit, s ugyanígy vendégül látják a hozzánk érkező idegen gyeplabdázókat. Klubunk mindössze pályát ad nekik, újabban pedig a szakosztály talált magának szponzort. A Beton- és Vasbetonipari Művek segítségével anyagilag jobb helyzetbe kerültek, de ez a lényegen semmit nem változtat. Játékosaink hozzáállása, emberi magatartása példamutató, sok-sok más sportoló számára követendő volna. A gyeplabdázók nem a sportból, hanem a sportért élnek. Többségük felelősségteljes gazdasági munkája mellett játszik. Almási Sándor szakosztály-igazgató: -Harmadik esztendeje dolgozom ebben a sportágban. Voltam aktív játékos, edző lettem, most az egész szakosztályt összefogom. Akik itt vannak, azoknak életformájukká vált a gyeplabdázás, a játék örömét családi hagyományként őrizzük. Két fiam van, mindketten tizenévesek, de már rendszeresen gyeplabdáznak. Csapatunk talán távol áll a világ élvonalától, Európában azonban igen jó a hírünk. Ez a nemzetközi kapcsolatok ápolásának is köszönhető, no és annak, hogy itthon immár hosszabb ideje favoritnak számítunk. S mitől vagyunk enynyire eredményesek, kérdezhetné. A játéktudáson kívül a csapat közösségi szelleme egészen nagyszerű. Nálunk a tagok nemcsak a pályán találkoznak, hanem a gyeplabdán kívül is közös programokat szerveznek. Számos barátság szövődött, ami aztán az öltözői hangulatot is jó irányba viszi. Szakmailag ugyan panaszkodhatnánk, mert a népligeti, salakos pályán játszunk, de nem tesszük, már csak azért sem, hiszen az Építők támogatásával a csarnokban téli tornát tudunk rendezni. Hazai és külföldi riválisok meghívásával a játékot népszerűsíteni tudjuk, mindenki arra számít, előbb-utóbb, ha nem is tízezres nagyságban, de lesz népes közönségünk. A teremhoki, mivel ezt így nevezik, nagyon látványos, a labda egyik másodpercről a másikra, kapuról kapura száguld. Néha szemkápráztató tud lenni ez az eszeveszett iram, így az sem véletlen, hogy teremhoki-Eb-t és világbajnokságot egyaránt rendeznek. Puskás György edző: - Mostohagyereknek érzem nálunk a gyeplabdát. Évtizedekkel ezelőtt a tenisszel egyformán a felső tízezer sportjának, úri passziónak tartották. A teniszt mostanában „rehabilitálták”, jó volna, ha a gyeplabda is megkapná a rangját. Azelőtt az utánpótlásunk az I. István Gimnázium diákjai közül került ki, és ennek roppant egyszerű magyarázata volt. Az iskola igazgatója, az azóta elhunyt Konorot Gyula, a szakszövetség elnöki tisztét is betöltötte. Manapság általános iskolából toborozzuk a jövő játékosait, az ifjúsági csapat edzője testnevelő tanár, aki a diáksportkörben azon fáradozik, hogy ennek a játéknak újabb híveket toborozzon. Nem dicsekvésképpen mondom, de Magyarországon körülbelül háromszáz igazolt játékost tartanak nyilván, az Építők az említett ifjúsági garnitúráján kívül a felnőttek között első, illetőleg második csapatot szintén el tud indítani a bajnokságban. Azelőtt egykori jégkorongozók és labdarúgók pártoltak át hozzánk, mert abban reménykedtek, a gyeplabdában könnyebben tudnak érvényesülni. Való igaz, a hokistáknak a botkezeléssel kevesebbet kell bíbelődnie, mint olyannak, aki ezt még sohasem játszotta. Érdekes módon mostanában ez a fajta átrándulás megszűnt, ezért saját erőforrásainkra támaszkodva kutatjuk a tehetségeket. Balázs Lajos beállós, mintegy hetvenszeres válogatott: - Ha körülnéz a pálya környékén, láthatja, asszonyok, gyerekek kísérnek el bennünket az edzésekre. Itt aztán igazi társasági élet folyik. Engem annak idején a gyeplabdázás gyors irama, a tudatos csapatjáték ragadott meg. Civilben kutatómérnök vagyok, hálát adok a családnak és a munkahelyi vezetőimnek, hogy támogatják a sportbeli törekvéseimet. Vallom, aki két edzés után nem menekül el, az beleszeret ebbe a játékba, szinte a rabságába esik. Nekem két gyerekem van, ők már ebben a szellemben nőttek fel. Lehet, hogy nem lesznek sportolók, ám a pálya környékén otthonosan mozognak, tudják, barátokhoz jönnek. Emberileg, úgy hiszem, éppen eleget kaptam és kapok ettől a sportágtól. Gyeplabdázó újságok címlapjára nemigen kerül. Ha bajnokságot nyernek vagy külföldi tornagyőztesek lesznek, pár soros hír jelenik meg róluk. Talán a játék népszerűsítésével bajok lennének? Összetett kérdés, az azonban kétségtelen, olyan emberekkel találkoztam, akiknek a sport kikapcsolódást, hasznos időtöltést jelent. Miközben gyeplabdáznak, egészséges sikerekre, emberi kapcsolatokra vágynak. Sportemberek. LABDA A GYEPEN KAMARÁS PÉTER Brabant Béla SZAKA JÓZSEF FELVÉTELEI A kapuban: Nagy Péter