Új Tükör, 1988. október-december (25. évfolyam, 40-52. szám)
1988-10-02 / 40. szám
36 g yerekkoromban másfél utcányira laktunk a Bábszínháztól. Bármikor letotyoghattam, Anyáék engedték. Dalmady Gézáné (Babika) már akkor is ott ült a pénztárban, és mindig adott valamilyen pótszéket. Szerintem mindenkinek adott. Bábszínész volt a férje, ezért tudta, hogy nem történhet az meg, hogy egy gyerek akár szülőkkel, akár egyedül odamegy, és a bejáraton kívül marad, így aztán rendszeres színházba járó lettem. Többször végignéztem a repertoárt. Az akkori bábjátékok közül sok még ma is műsoron van. A kedvencem Urbán Gyula csodás játéka, a Kacsalaki rejtély volt. Egy titokzatos valaki már akkor is buzgón lopkodta a reszkető kiskacsákat az aggódó kacsamama házából. És már akkoriban is mindent az ártatlan Farkas Ferdinándra kent az agyafúrt tolvaj. Szimat kutya eszén azonban már több mint két évtizede nem lehet túljárni. Nagyon nagyon szerettem még a Misi Mókust, a Foltos és Fülenagyot, A csodálatos kalucsnit, a Gulliver Liliputbant és a Rosszcsont Petit. Kedvesen meghitt, szellőztethetetlen helyiség volt az akkori Bábszínház. A szünetben a