Új Tükör, 1988. október-december (25. évfolyam, 40-52. szám)

1988-10-02 / 40. szám

36 g­ yerekkoromban más­fél utcányira laktunk a Bábszínháztól. Bár­mikor letotyoghattam, Anyáék engedték. Dalmady Gézáné (Ba­­bika) már akkor is ott ült a pénztárban, és mindig adott valamilyen pótszéket. Sze­rintem mindenkinek adott. Báb­színész volt a férje, ezért tudta, hogy nem történhet az meg, hogy egy gyerek akár szülők­kel, akár egyedül odamegy, és a bejáraton kívül marad, így az­tán rendszeres színházba járó lettem. Többször végignéztem a repertoárt. Az akkori bábjáté­kok közül sok még ma is műso­ron van. A kedvencem Urbán Gyula­ csodás játéka, a Kacsala­ki rejtély volt. Egy titokzatos va­laki már akkor is buzgón lop­kodta a reszkető kiskacsákat az aggódó kacsamama házából. És már akkoriban is mindent az ár­tatlan Farkas Ferdinándra kent az agyafúrt tolvaj. Szimat kutya eszén azonban már több mint két évtizede nem lehet túljárni. Nagyon nagyon szerettem még a Misi Mókust, a Foltos és Füle­­nagyot, A csodálatos kalucsnit, a Gulliver Liliputbant és a Rosszcsont Petit. Kedvesen meghitt, szellőztet­­hetetlen helyiség volt az akkori­­ Bábszínház. A szünetben a

Next