Új Tükör, 1989. január-március (26. évfolyam, 1-13. szám)
1989-03-26 / 13. szám
ADALÉKOK AZ1956-OS ESZTENDŐHÖZ „...Rákosi elvtársat is belekeverik a Rajk-ügybe...” Az itt következő dokumentum címe: Jelentés a Szabad Nép levelezési rovatához Rajk László elvtárs és társai temetésével kapcsolatban érkezett levelekről. Kelte, 1956. okt. 18. A beszámoló nyilvánvalóan az MDP vezetősége számára készült, ügyintézőként feltehetően a lap egyik vezető munkatársa jegyezte. Én ekkor Jugoszláviában tartózkodtam, a Gerő vezette küldöttség útjáról írtam tudósításokat (egyik-másikat később a Legfelsőbb Bíróság is megtisztelte érdeklődésével). Mivel a párt- és kormányküldöttség hazautazása után néhány napig még Belgrádban maradhattam, 23-át követően pedig egy ideig nem hagyhattam el a jugoszláv fővárost, csak október 28-án sikerült Pestre elvergődnöm. Első utam a szerkesztőségbe vezetett, ahol ’56 júliusi (vagy augusztusi?) rehabilitálásom után újra külön szobám volt. Noha már felkelők is tartózkodtak az épületben, a helyiséget érintetlenül találtam. Asztalomon a távollétemben összegyűlt iratok vártak rám, köztük az alábbi Jelentés. Mániákus iratgyűjtő lévén, magamhoz vettem a dokumentumot, s véletlenül sikerült is megőriznem. Nálunk újabban már divatba jött az is, hogy egykétszáz esetleges véleményt országos közvéleménykutatási érvénnyel közölnek, de én nem kívánom azt állítani, hogy e 37 levél „reprezentatív módon” tükrözi az egész ország akkori hangulatát. Azt viszont igenis jellemzőnek tartom, hogy az alábbi véleményekből - egy kivételével - sistereg a méltatlankodás, a harag, a becsapottság érzetéből is fakadó gyűlölet, s a Jelentés írója ennek ellenére még elvtársnak nevezi Rákosi Mátyást, az akkor már országosan lelepleződött politikai gyilkosságok legfőbb kitervelőjét. Október huszonharmadika megmutatta, hová vezet az, ha egy uralkodó párt vezetősége s annak engedelmes szócsöve nem mer nyíltan és határozottan szakítani a bűnös politika elkövetőivel. Tetszik, nem tetszik, a Szabad Népet égető tömegek a történelem ítéletét hajtották végre. (F. S.) Néhány nap alatt 37, közöttük 11 névtelen levél érkezett Rajk László elvtárs és társai ügyével kapcsolatban. A levélírók megrendülve írnak az eseményről és helyeslik, hogy a párt végre igazságot szolgáltat, írják, hogy nemcsak fájdalmat, hanem megdöbbenést is éreznek az események miatt. Majd valamennyien kifejtik: szükségesnek tartják, hogy a törvény teljes szigorával, a nép igazságérzetének megfelelően felelősségre vonják a bűnösöket, mert nem elegendő a díszes temetés, az ország követeli, hogy a bűnösök lakóijanak. Sok levélíró kifogásolja, hogy a legutóbbi napokig sem a sajtó, sem a temetésen a szónokok nem említették a bűnösök nevét. Ezért egyik-másik levélíró aggódik, hogy csak a kisebb beosztású embereket ítélik majd el, s szükségesnek tartják, hogy a felelősségre vonás személyekre való tekintet nélkül megtörténjék. Ezt a párt és a kormány iránti bizalom helyreállításának szempontjából is szükségesnek tartják. A levelekben egyöntetűen követelik Farkas Mihály felelősségre vonását, és sokan kívánják, hogy Rákosi Mátyás elvtárs felelősségét is bíróság vizsgálja meg. Egy levélíró tiltakozik az ellen, hogy Rákosi elvtársat is belekeverik a Rajk-ügybe és nem helyesli pl. azt sem, hogy a csepeli gyár nevét megváltoztatták. Ezt a levelet névtelenül írták. Többen javasolják: szüntessék meg a halálbüntetést, mert ezt követeli a humanizmus, és azt is felhozzák indoknak, hogy börtönben lévő embert könnyebb rehabilitálni, mint kivégzettet. Néhány, még börtönben lévő személy hozzátartozója is írt. Kérik, hogy hozzátartozójuk ügyét vizsgálják felül, mert őket is a Rajk-per kapcsán tartóztatták le, s érthetetlen, hogy miért vannak még mindig fogva. Több levélíró elégedetlen a Szabad Néppel. A szerkesztőség szemére vetik, hogy más lapokkal ellentétben a Szabad Nép csak nagyon óvatosan nyúl kényes kérdésekhez, vagy egyáltalán nem is ír azokról. Úgy vélik, hogy a központi vezetőség lapjának vezetnie kellene a demokratizmusért, az igazság kiderítéséért folyó harcban, ehelyett a Szabad Nép érdektelen és másodrangú problémákról ír. A Magyar Nemzet, Népszava, Irodalmi Újság stb. sokkal népszerűbb és olvasottabb lett. Tibor Zoltán (Karcag): „Nem láttuk a koporsók mellett a hóhért, azt a véres kezű politikai gengsztert, aki vérpadra juttatta a magyar nép legjobb fiait. Nem gondolt arra, hogy a holtakat nem lehet önkritikával feltámasztani?... Azonban temetés után jussolni szoktak, ez a világ rendje. A magyar nép kívánsága az, hogy mindenki kapja meg a jussát, kapja meg a gyilkos is és kapja meg az ország is.” Gyürkés Jenő (Budapest VII., Rákóczi út 19.): „Orbán László elvtárs gyászbeszédében a következőket mondta: »Pártunk, népünk szégyenoszlophoz szegezi a bűnösöket.« Hol van a szégyenoszlop, és egyáltalán létezik-e? A Rajk-pert annak idején nyilvánosan játszották meg - nyilvánosan csaptak be valamennyiünket. Legyen tehát ez a szégyenoszlop is nyilvános!... Bíróság elé a bűnösökkel! Bíróság elé Farkas Mihállyal és mindazokkal, akik megrendezték az egész Rajk-pert! Legyen ez a tárgyalás nyilvános, mint ahogy nyilvánosan csaptak be bennünket 1949-ben!” Fried Ervin László segédmunkás (Bp. XIII., Lehel út 17.): „A magyar nép követeli, állítsák bíróság elé Rákosi Mátyást, a személyi kultusz megteremtőjét Magyarországon, Sztálin talpnyalóját, a lenini eszmék eltipróját, országunk politikai és gazdasági kizsákmányolóját, népünk legnagyobb ellenségét, aki segédkezet nyújtott, beleegyezését adta mártírjaink meggyilkolásának. Bíróság elé a hamis tanúkkal, akik hazug vallomása elősegítette mártírjaink szomorú halálát. Nyilvános tárgyalást kérünk, ahol a magyar nép képviseltetheti magát.” Dr. Rostás János nyugalmazott ügyvéd (Budapest, Marczibányi tér 3.): „Kérdés, igen nagy kérdés az, vajon, ha Tito nem indította volna meg teljes sikerrel demokratikus konstellációjának rendezését, vajon ezek a mártírok nem a temető árkában aludhatnák-e örök álmukat a rehabilitáció minden reménye nélkül?” Kardos Lászlóné (Budapest, Csurgói út 24.): „Október 6-a eddig is gyászünnepe volt hazánknak. Most kétszeresen az, mert a munkásmozgalom mártírhalált halt hőseinek végtisztességét is ezen a napon adtuk meg. Ezért javasolom, hogy emlékük és egyben az aradi vértanúk emlékének tiszteletére október 6-át nyilvánítsák munkaszüneti nappá.” Vahl Ottó (Orosháza): „Túlságosan homályos a közelmúlt jó néhány éve előttünk. Még ma sem tudjuk, hogy kik voltak részesei e szörnyű gaztettnek. Arról sem tudunk, hogy miképpen folynak a törvényes felelősségre vonás perei.” Névtelen: „Rákosi Mátyás volt az, aki elindította Rajk László és a többi elvtársak ellen a valótlan vádakat. Rákosi Mátyás a nagy-budapesti aktíva 1949. szeptember 30-i ülésén hangsúlyozta: Nem volt könnyű felgöngyölíteni az árulást, és még sok álmatlan éjszakájába került, amíg rájött a dolgokra. Tehát Rákosi a felelős az elvtársak kivégzéséért. Helytelenítem pártunknak félrevezető munkáját, amit a tagsággal szemben elkövet, pl. Rákosi leváltását a tagoknak úgy állította be, hogy Rákosi betegségére hivatkozva mondott le. Miért nem lehetett azt megmondani őszintén, hogy ő volt a felelős a törvényesség szigorú megsértéséért, amelynek áldozata lett a sok-sok magyar kommunista, és ezért kellett leváltani? A félrevezetés még most sem szűnt meg, mert a temetésen szó sem esett arról, hogy ki a felelős személy szerint. Én 1945 óta vagyok párttag. Jó pár évvel ezelőtt a párt szavára építettem, mint a kősziklára, de ma már nem tudom, hogy mit higgyek el az ígéretekből, az elhangzott szavakból... Mi, egyszerű párttagok úgy látjuk, hogy ezekért a súlyos hibákért Rákosi Mátyást, az akkori főtitkárt terheli a felelősség, és nem értjük, hogy a központi vezetőség miért nem jár el vele szemben úgy, mint Farkas Mihállyal. A párttagok és a dolgozó nép elvárja, hogy ezek után nyíltan ismertessék vele a tiszta szín igazságot, tárjanak fel előttük minden hibát, bárkiről is legyen szó.” Névtelen: „Helyesen jegyezte meg Münnich Ferenc elvtárs, hogy szadista gonosztevők voltak a gyákosok. De elfelejtette név szerint megnevezni őket! Pedig a magyar közvélemény elsősorban erre kíváncsi. Azt is mondják, hogy felelősségre fogják őket vonni. De kit? Alapi ügyészt, vagy Jankó tanácselnököt vagy talán a hóhért? Mert nyilván ők utasításra cselekedtek. De ki adott nekik utasítást, miért nem merik megnevezni? Rónai Tibor, a Ceglédi Városi Tanács elnöke: „Azt már nem tudjuk megmagyarázni, hogy személy szerint kik voltak a bűnösök Rajk elvtárs és társai halálában. Én most nem arra gondolok, hogy a lapok hasábjain egymás után jelenjenek meg híranyagok arról, hogy ezt vagy azt az elvtársat felelősségre vontuk vagy felelősségre fogjuk vonni, de az feltétlenül szükséges, hogy a széles dolgozó tömegekkel részletesebben ismertessék azokat a hibákat, amik miatt legjobb elvtársainknak bitófán kellett végezni az életüket. ” Tantó Gyula (Vác, Attila u. 2.): „A Népszava 1956. június 25-i számában megjelent egy cikk, amely rehabilitációt kér Rajk, Szőnyi, Szalai elvtársak részére. Megütődtem a dolgon, de nem a cikk miatt, hanem, hogy a Népszava vette pártfogásba őket, ahelyett, hogy a Szabad Nép állt volna ki mellettük... Nos, az igaz, hogy a Szabad Nép írt egyetmást a Rajk-ügyről, persze lagymatagon, igen lagymatagon. Egész más hangon, tele torokkal, tele tüdővel harsogta 1949 októberében országnak, világnak, hogy Rajk a Horthy-rendőrség besúgója, amerikai kémügynök, Tito bérence. Azt hittem, hogy a Népszava után megszólal a Szabad Nép, de nem szólalt meg. Június 25. óta sok víz lefolyt a Dunán. A Szabad Nép, pártunk központi lapja, az én lapom, amelynek 1945 óta előfizetője vagyok, nem szólalt meg. Hát ugyan miért nem? Talán még ma is a sztálinistáktól fél a Szabad Nép, Rákositól, Farkastól? Nem éreznek az elvtársak kemény lelkiismeret-furdalást, hogy teljes igazságot kell szolgáltatni Rajknak és társainak? Persze a borsószedésről és a borjúttatásról könnyebb írni... Nem azért, mert a Népszava erre érdemtelen, de Rajkhoz több köze van a Szabad Népnek, mint a Népszavának. Vegye magának a Szabad Nép a kurázsit és váljék forradalmárrá, váljék igazságossá, váljék az új, tiszta kommunista erkölcs kovászává, és ha a párt néhány funkcionáriusának nem is tetszenék, még akkor igazat írjon. A Szabad Nép nem néhány funkcionárius lapja, hanem az egész magyar népié.”