Új Tükör, 1989. április-június (26. évfolyam, 14-26. szám)

1989-04-09 / 15. szám

46 □ SZABADIDŐ KÖZPONTOK A GYERMEKKLUBBAN - BETEGEKNEK A Fővárosi Iskolaszanató­rium ifjúsági és gyermek­klubja régi partnerünk. Nemcsak az egyes program­jaikról küldenek rendszere­sen ismertetőket, hanem megküldik munkatervüket is. Ebből mi is követni tud­juk, miben, mennyire számí­tanak ránk. Budapesten négy egészség­­ügyi intézmény tanköteles korú általános iskolás bete­geinek készülnek a klub­programok. A gyógyulás mel­lett a tanuláson kívül az a legfontosabb cél, hogy a gye­rekeknek tartalmas szórako­zást, hatékony közművelődé­si lehetőséget biztosítsanak, és erősítsék az iskolai közös­ségi szellemet. Mindez hozzá­járul ahhoz, hogy a gyerekek a gyógyulás után hazatérve, minél kevesebb zökkenővel kapcsolódjanak vissza meg­szokott környezetükbe. A klubokat szervező taná­rok és ifjúsági titkárok la­za programtervezetet készí­tettek, mivel az év közben érkező kéréseket, ötleteket is szeretnék beépíteni. Ha ez úgy sikerül, mint tavaly, az id­én is tartalmas, vidám klubélet alakul ki. Színészeket, előadóművé­szeket, együtteseket hívnak meg, ezek segítségével ba­rátkozhatnak a gyerekek a hazai és a világirodalom ér­tékeivel. Hallgathatnak klasz­­szikus és könnyűzenét, meg­nézhetik a népszerű régeb­bi és új magyar, illetve kül­földi játékfilmeket, diafil­meket. A kórházi viszonyok kö­zött a diákoknak igen kevés idejük marad a szórakozás­ra, játékra. Ennek ellenére ösztönzik őket, hogy kapcso­lódjanak be a gyermekkönyv­tár munkájába, ismerjenek meg minél több értékes me­séskönyvet, ismeretterjesztő és szépirodalmi művet. Ezt a célt jól szolgálják az író­­olvasó találkozók, a vers- és mesemondó, daléneklő és gyermekrajzversenyek, be­mutatók. A gyógyulást és a szórako­zást egyaránt szolgálják a helytörténeti séták, kirándu­lások, Budapest idegenfor­galmi nevezetességeinek fel­keresése. Az iskolaszanatórium gyer­mekklubjának egyre bővül­nek a kapcsolatai különböző intézményekkel, szervezetek­kel, amelyek támogatják, se­gítik — erkölcsileg és anya­gilag egyaránt — a beteg gyerekek tartalmas kikapcso­lódását. INDIAI TEAZO Legújabb klubjaink egyike Móron, a Radó Antal Könyv­tárban alakult. Az első al­kalomtól kezdve készítenek kis házi ismertetőket, prog­ramfüzetet. Ilyen ez az In­diai teázót meghirdető lap is, amely szerény kivitele elle­nére elegendő információt tartalmaz ahhoz, hogy fel­keltse az érdeklődést. A szer­vezők „készültek” Indiából — ezt mutatja, hogy köny­vekből felkutattak néhány hagyományos istenábrázolást. Balról jobbra: Ráma, a sze­relem istene; Szúrja; Buddha; Ganésa, a gazdagság istene, és végül Ráma és Szitá. HÉTFŐN HÉTKOR Az Új Tükör Jókai Klub Hét­főn, hétkor pódiumán ápri­lis 17-én, este Róna Viktor (képünkön) és Csere László lesz a vendég. Az estről nyil­vános rádiófelvétel készül. A Jókai Klub címe: Budapest XII., Hollós u. 5. KÖZMŰVELŐDÉS KÖZÖNSÉGSZOLGÁLAT ÓVÓNŐ, MANÖKEN ÉS. Karcsúak és csinosak, diva­tos ruhákat mutatnak be. Járják az országot, városo­kat és falvakat. A legtöbb helyen érdeklődve, de kissé idegenkedve fogadják a ma­nökeneket — akikről általá­ban azt hiszik, szépek lehet­nek, de okosaik nem ... Ica az egyik ellenpélda, klub­jaink rendszeres vendége. Nemcsak csinos, hanem sze­ret beszélgetni is, felel a kér­désekre. Bizonyítékául an­nak: a manökenek munkája nem jelent feltétlenül alig iskolázottságot, butuska fe­jet.* Vörös haját megcsodálják. Szeme akár a macskáé, te­kintete ugrásra kész. Ügyel arra, hogy nap nap után egy­formán vonzó legyen. Félre fáradtság, otthoni gondok — mondja, hiszen tudja, a ma­nökentől, a fotómodelltől az emberek képzeletében távol állnak, a hétköznapok. Ma­gánügye az, hogy esetleg haj­naltól éjfélig rohan, közben igyekszik saját háztartását is rendben tartani. Nem kerülik el az intrikák, megbízásokért kell harcolnia, tornászik, mo­zogni tanul, s szeretné ugyan­úgy követni a világ dolgait, akár a többiek. Halász Ilona azok közé tar­tozik, akik — úgymond —, a saját erejükből futnak. Szó­kimondó, közvetlen és okos. Hányszor megkérdezik tőle, amikor egy-egy klubban ru­hát mutat be vagy a divat­ról beszél: kellett-e egyálta­lán érettségiznie? Vagy egy­szerűen csak szép volt, és mint a mesében, rátalált va­lamelyik tervező, azután minden ment magától? Ámulva hallgatják, amikor a Vegyipari Szakközépiskoláról beszél, majd a főiskolai fel­vételit említi. Sopronban szerzett felsőfokú óvónői dip­lomát. Dehogyis akart manöken lenni! Bár titokban, középis­kolás éveiben színpadra vá­gyott. Énekelt, verset mon­dott, és varrt, hogy követhes­se a divatot. „Hároméves ko­romban már zavart, ha a pulóverem színét nem talál­tam meg a szoknyamintá­ban.” De hogy Zalából a fő­városba utazzon, zsűri előtt vonuljon végig, ahhoz nem volt mersze. Egyszer valaki mégis felültette a vonatra. Sután kifestett szemmel, sír­va érkezett meg az Artista­képző Intézetbe. Fönt maradt a rostán. Az óvónőképző főiskolát azért elvégezte. Amikor manöken­ként dolgozni kezdett, azon igyekezett, hogy egyéni figu­rát teremtsen, hogy Halász Ilona csak önmagához ha­sonlítson, s a kialakított kül­sőt egész pályája során ka­matoztathassa. A végered­ményt ismerjük: ragyogóan sikerült. Így van ez akkor is, ha ő mindig elégedetlen ma­gával. Dolgozik itthon, hív­ják külföldre, nemrég Ame­rikában hirdette a magyar tervezők ügyességét. Hosz­­szabb időre nem szerződik el. A férjétől nem akar tá­vol lenni. Aki a kifutóról eddig nem ismerte, vagy fényképen sem találkozott az arcával, az nem is olyan régen az egyik Teleferében láthatta: fölcsa­pott énekesnek, tagja lett a Modell triónak. Nem tud, nem is akar választani. Amíg bírja, amolyan „ide nekem az oroszlánt is!” felkiáltással több mindennel foglalkozik. (fazekas) MÓDOS GÁBOR FELVÉTELE

Next