Új Tükör, 1989. július-szeptember (26. évfolyam, 27-39. szám)

1989-09-24 / 39. szám

Nyitás: 1990. október ÚJULÓ IFJÚSÁGI ÉS GYERMEKSZÍNHÁZUNK A­ggodalmat keltő, bo­rús napi beszámolók, tudósítások tengeré­ben szükséges és bizonyára üdvös hírül adni valamit, ami biztató, ami távlatot mu­tat a közvetlen és a távolab­bi jövőre. Induló új évadja előtt az Arany János Szín­házról szólunk azzal a mély meggyőződéssel, hogy szín­házművészetünk oly szüksé­ges megújítása alapozásként a gyermek- és ifjúsági szín­ház lebecsülésének, mellé­kesként kezelésének felszá­molásával kezdhető meg. Szavak helyett - ebből ed­dig is több volt a kelleténél - tettek szükségesek. És mintha végre tettekkel találkoznánk ezen a fontos terepen. Ide értem mindjárt a tényt, hogy ennek a szín­házunknak a teljes átépíté­se, újjáalakítása jelenleg a legjelentősebb és eredmé­nyesen előrehaladó beruhá­zásunk a kultúra területén. Színházi, valamint külső- és belsőépítészeti szakembere­inknek néhány sikerült szín­­házépítési előzmény által hi­telesített állítása szerint az új Arany János Színház a legkorszerűbbek egyike lesz a meglévők között, külső és belső megjelenésében eszté­tikus, közönségnek és ját­szóknak kényelmes. Az épület esztétikájának érzékeltetését egyelőre régi fényképre és mérnöki grafi­kára bízzuk (tervezők: Kö­nig Tamás és Wagner Péter, fővállalkozó: Agroépszer), a korszerű technikai felsze­reltségről majd egy év múl­va, 1990 októberében, a ma­gyar nyelvű színjátszás bi­­centenáriumára is emlékez­tető megnyitás idején lesz il­domos nyilatkozni. Érdemes ellenben néhány gondolattal időzni a most induló új évad­nál, amely a pályázat útján szerződtetett új igazgató, Meczner János irányításával már a tartalmi és társulat­szerkezeti megújulás jegyé­ben kezdődik. A bájos közhelyet, hogy „gyermekeknek ugyanúgy kell játszani, mint felnőttek­nek, csak valamivel jobban”­­ hathatós gyakorlatnak kell felváltania. Ebben az irány­ban hozhat jó eredményeket a tény, hogy a színház­­ te­kintélyes külföldi rokon in­tézményekhez hasonlóan - gyermek- és ifjúsági arculat­tal fog működni. A 14-18 éves korosztályt értjük ez utóbbin - következésképp egy ilyen színház a dráma­­irodalom színe-javát is kí­nálhatja élvezetül közönsé­gének, feladatul művésze­inek (mindkettő szempontjá­ból előnyösebben: a gyer­mekelőadásoktól eltérő, ko­ra esti kezdéssel). Megkez­dődött a társulat fiatalítása, ami itt a dolog természete szerint az általánosnál is fontosabb (tekintettel a me­sejátékokra, „banda”-dara­­bokra), és hozzájárulhat egy egészséges színházi légkör kialakításához. Nagyon fon­tos: a kiváló szakember, Ke­leti István irányításával rendszeres és következetes stúdióképzés indul meg, amely nélkül ez a színhá­zunk nem lehet meg. És a többől még egy jelentős új vonás: állandó együttműkö­dés kezdődött meg a művé­szeti főiskolákkal a fiatal művész- (köztük rendező-­) jelöltek rendszeres foglal­koztatása érdekében. Az idei bemutatók közül a decem­berit (Kisfaludy Károly: Ké­rők) a színművészeti, a kép­zőművészeti és a zeneművé­szeti főiskola végzős hallga­tóinak meghatározó közre­működésével hozzák létre. (Eschner Gergő király című mesejátékát Ruszt József, Svarc Hókirálynő című ha­sonló művét Gárdos Péter filmrendező állítja színpad­ra). Közbevetőleg egy ta­nács:­a remélhetően sikeres műveket üdvös volna tech­nikailag úgy színpadra ten­ni, hogy új évadra, esetleg évadokra is átvihetőek le­gyenek, immár a színpadi­­lag is megújult épületbe. (Az idén az Arany János Színház hétköznap még to­vábbra is általában a Pataky István Művelődési Központ­ban, vasárnap a József Atti­la Színházban játszik.) Mindez csak egy és más kiemelt elem a gyermek- és ifjúsági színház végre komo­lyan vett működésének el­képzeléseiből. Ha azt akar­juk - s már hogy akarhat­nánk mást -, hogy mai há­rom- és tizenöt éves gyerme­keink kulturális igényekkel éljenek, hogy húsz év múlva is a színházban keressenek gondolati felüdülést és elmé­lyülést, akkor minden lehet­séges eszközzel segítenünk kell újuló gyermek- és ifjú­sági színházunk törekvéseit. * Biztatónak, távlatot muta­tónak minősítettem az újuló Arany János Színház hely­zetét és társulatának hangu­latát. Időközben váratlan és szokatlan esemény történt. Erről is szólnunk kell. A televízió híradója szep­tember elsején beszámolt a Madách Színház társulati üléséről. A riportot készítő László B. Katalin szóbeli összefoglalójában többek között elhangzott: „Kerényi Imre megemlékezett Tímár Béláról, akinek gyermek­színházi kezdeményezéseit tovább szeretné fejleszteni, esetleg az Arany János Színház bekebelezésével. ” A váratlan kijelentéssel kapcsolatban ismét megke­restük Meczner János igaz­gatót, aki a következő rövid mondatokat fűzte az őt is meglepő kijelentéshez: A rekonstrukcióra szánt összeget a Fővárosi Tanács egyértelműen az Arany János Színház megú­julására szavazta meg. Ezen az alapon is, minde­nekelőtt pedig sok százezer budapesti fiatal érdekét képviselve az Arany János Színház Paulay Ede utcai épületét semmilyen más színháznak nem szándéko­zik átadni. A színház egyébként az ügy kapcsán külön társulati ülést tartott. A társulat állás­­foglalását a Magyar Nemzet szeptember 12-i száma kö­zölte, lényegét azonban bi­zonyára nem felesleges itt is megismételni. így szól: „Az annektálásra utaló fél mon­dat jogos megütközést és he­ves indulatokat váltott ki az Arany János Színház társu­latának minden tagjából. Együttesünk többszörösen nehéz helyzetben igyekszik lehetősége és képessége sze­rinti maximális iparkodással eleget tenni feladatainak. Hosszú ideig életveszélyes épületben játszottunk, s amikor a színház felújításá­hoz a Fővárosi Tanács a ne­héz gazdasági helyzetben is biztosította a költségeket, vállaltuk, hogy - mostoha körülmények között - ideig­lenes játszóhelyeken dolgoz­zunk. A társulat tehát jogo­san számít arra, hogy a szá­mára felújított Paulay Ede utcai épületet elkészülte után elfoglalja, s abban mű­vészileg megújulva teljesítse hivatását. A leghatározot­tabban kijelentjük, hogy a társulat nem szándékozik más társulatokba „bekebe­­leződni”, és a neki elkészült épületet sem óhajtja más in­tézmények részére átenged­ni vagy más színházak épü­letével elcserélni!” Az állásfoglalásban ide felkiáltójel került, így hát mi is kitettük. RAJK ANDRÁS Korabeli fénykép és mérnöki tervrajz Az épület kívül-belül őrzi majd régi szépségeinek emlékét

Next