Tündérvásár, 1926 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-03 / 1. szám
Elbeszélés — írta: Altay Margit (13 közlemény.) Előzmények. Hogy új kis előfizetőink is megismerjék „Gézengúz“ történetét és megértsék élete további folyását, elmondom róla: Hogy valódi neve Dutka Ferike. Drága, jólelkű, szelíd fiúcska, aki közel nyolc éves koráig, egy boldog otthonban, a szülői házban nevelkedett. Apja, anyja dédelgették, szerették, de szerette Judith, az öreg dada is, és János, a hűséges, vén szolga. Akkor történt, hogy Ferike szülei váratlan balesetnek lettek áldozatai és az árvaságra jutott Ferike ugyanakkor tudta meg, hogy ő valójában csak fogadott gyerek volt a házban. Bárha szülei édesgyermekként szerették, végrendelet nem gondoskodott a gyerek jövőjéről, akinek ki kellett mennie a pompás kastélyból és nagy gazdagságból és követnie kellett Károly bácsit és Berta nénit, akik az egyetlen örökösei voltak a Dutka-vagy annak. Károly bácsi Ferike nevelőapjának egyetlen bátyja volt, egy nagyon öreg, nagyon beteg ember, aki kötelességének tartotta, hogy a kisfiút, akit elhalt öccse úgy szeretett, felnevelje. Annál kevéssé örült ennek Berta néni, aki keményszívű asszony volt és gyűlölte a gyerekeket. Nagyon rosszul bánt a kisfiúval, szeretetlenül, durván. Ő nevezte el Gézengúznak és ahol csak tehette, mindig megrágalmazta Károly bácsi előtt, csakhogy elfordítsa a bácsi szívét is a gyerektől. Volt Ferikének egy hű kutyája, Morcos, az is csak titokban lehetett a kis fiú mellett. Ferike nagyon szenvedett Berta néninél és ezért elhatároozta, hogy megszökik. Hogy ezt megtehesse, pénzre volt szüksége. A kis fiú hát bejárt a közeli városba és a vasútállomásnál az utasok podgyászát cipelve, keresett nap-nap után egy kevés pénzt.. És őt gyűjtötte össze lelkiismeretese:, Soha egyetlen fillért se költött magára, csak Morcosnak vélt húst. Történt egyszer, hogy az állomás előtt egy uriasan öltözött kislányt talált, aki keservesen zokogott. Ferike jó szíve megesett rajta és megkérdezte, hogy mi a baja. A kislány zokogva mesélte, hogy a nagy tolongásban anyuskáját elvesztette. Ferike megvigasztalta a kislányt és megígérte, hogy megkeresi anyuskáját. A kislánynál megint eltörött a mécses. Úgy látszik gyón bizakodott benn kisfiú segítségére lehet. — Mivel tudnám csak megvigasztalni? — gondolta Ferike kétségbeesetten. Aztán eszébe jutott, hogy mi volna számára most a legnagyobb öröm.