Turán, 2002 (5. évfolyam, 1-6. szám)
2002-11-01 / 6. szám
OLVASÓI LEVÉL Györfffy György a csodás testű táncoló fiatal leányban férfi testet lát, és azt mondja, hogy a 7. számú korsó két oldalán lévő férfialakok a kettős királyság megtestesítői...”. A Gyula nemzetség leszármazottainak öt nemzedékét ismertetvén Anonymus világosan megírta, hogy a „horka“ társuralkodó Gyula fia Horka. Ez a népcsoport Atilla birodalmának felbomlása után is itt maradt, történeti és történelmi források bizonyítják jelenlétét a Kárpát-medence nyugati részén, az Enns folyóig terjedő területen. Atilla birodalmának felbomlását követően e nép megőrizte, fejlesztette műveltségét. Ez tükröződik a nagyszentmiklósi kincs azon darabjain, amelyeken rovásírást, írásjeleket, feliratokat találtak a kutatók. A Gyula-leszármazottakat megerősítette a Kazáriából 650-700 között kivált három törzs közül két törzs, amelynek a totemállata a turulmadárhoz nagyon hasonlító bese (sas, griff) volt,egy törzs kun volt. Ezt a népcsoportot emiatt írták a források besenyőknek. Hogy a nagyszentmiklósi kincs ezen darabjai hogyan kerültek a turulmadár népének vezéri családjától a sasok népe vezéri családjához, azt csak feltételezhetjük. „Nem rontott görög írás van a két tájon, hanem ősi, hunmagyar díszírás. A betűk azért görögösek, illetve latinos jellegűek, mert mind a három írásmód ugyanannak a rovásírásnak jeleiből fejlődött ki.” — írta Pataky László, aki azt is megállapította, hogy: „Ezt az írásrendszert valamelyik magyarul beszélő nép önállóan fejlesztette ki.” Szerintem ez egy ún. hun maradvány nép; a hunoknak ez a csoportja bizonyíthatóan ugyanazt a nyelvet beszélhette, mint a besenyők. Érdekes lenne megtalálni a „besenyők nyelvére lefordított” Bibliát! A rovásírás nélküli készlet darabjai közül kiemelkedik a Hampel által adott számozás szerint a 2. és a 7. számú korsó és díszítésük. Ezek a korsók a „győztes fejedelem” készletébe tartoznak nézetem szerint. Köztudomású, hogy a kereszténység államvallássá tétele után még évszázadokig a kereszténység történetét, a bibliai történeteket úgy ismertették meg a hívőkkel, hogy kincsekre, templombelsőkre festették, Jézus üdvtörténetével egyetemben. így kell tekintenünk a „győztes fejedelem” kincseit is. Feltehetően a kirobbant testvérháborúból a kunok népének vezéri családja került ki győztesen. A kunok Kárpát-medencei jelenlétéről Anonymus is ír, felsorolván törzseik vezetőit. A Nibelung-énekből kitűnik, hogy a kun nép Atilla Hun Birodalmának része volt: „Éjfekete hajuk, kissé ferde szemük, kiálló járomcsontjuk volt.” Ez „győztes fejedelem” leírásának is beillik. De folytassuk tovább jellemzésüket a Nibelung-énekből. „Illem és tapintat dolgában nem maradtak el a rajnaiaktól, sőt sokan tudtak franciául és németül... kunok és besenyők feszítették az íjat és egy madarat imádtak.” Azt hiszem elfogadhatóan igazolja, bizonyítja a Nibelung-történet az általam írottakat. „Hozzátok ide a nibelungokat, övék a Rajna-kincse.”... és a nagyszentmiklósi kincs ennek a kincsnek csekély része. Ősanyánk, Emese, (Ende) eredetmondája jelenik meg a 7. számú korsó két oldalán. A nász előtti táncot láthatjuk, melyet egy fiatal nő lejt — serleggel a kezében a turulmadár előtt. (Aki ebben a gyönyörű, izmos, karcsú alakban férfit, vagy hermafroditát lát, feltehetően nem látott még keleti táncosnőt.) A korsó két oldalán lévő tükörkép azt jelenti, hogy bármelyik oldalról nézzük, ugyanazt látjuk. 66