Turán, 2002 (5. évfolyam, 1-6. szám)
2002-11-01 / 6. szám
OLVASÓI LEVÉL A korsó keskenyebbik oldalán lévő „tükörképek” hasonlóképpen a „győztes fejedelem” négy nemzedékének történetét mesélik el. Négy generációja a vezéri nemzetségnek, családnak egymásra épülve, az ős eredményeire támaszkodva jutott hatalomra, lettűtriumfáló fejedelem”, ám újabb testvérháborúban kell győznie, hogy hatalmát megtarthassa. A 2. számú korsón a turulmadár ölelésében látható kétségkívül egy terhes nő nem „égberagadási” jelenet, hanem a turulmadár népének, eredetmondájának művészi ábrázolása! Ez tekinthető a képsorozat első képének. A második kép, amelyen Györffy szerint a griff - nekünk turulmadár - egy szarvasra támad, nemzetségi származásmondát jelent. László Gyula ezt az állatküzdelmet násznak tartja, a turulmadár népe és a csodaszarvas népe egyesítési szimbólumának. Krím-vidéki kurgánból került elő az a háromszögletű lelet, amely két darab összehajtható háromszögű lapból áll; az egyik háromszögletű darabon a turulmadár, a másik ugyanilyen lapon a csodaszarvas képe látható! A 2. számú korsó harmadik képe - szerintem - azt fejezi ki, hogy a Kárpát-medencében már előbb itt élt turulmadár népének vezetője, a 650-700 között bejött sasok népe vezetőjének a segítségével győzelmesen harcolt a meggyengült avarmaradvány nép vezetője ellen. A 2. számú korsó negyedik képe egyértelműen a „győztes fejedelem” ábrázolása. Kutatók megállapították, hogy a korsókon látható képek hosszabb jelenetsorból kiszakított négy mozzanatot örökítenek meg. Lehetséges, hogy kárpát-medencei évezredes történelmünkben el-elveszett egy-két kincsünk néhány része. A „győztes fejedelem” embertani alkata turanid, a levágott fej és a magával vitt vezérek embertani alkata europid jellegű, egyes kutatók szerint. A „győztes fejedelem” lovának a farka két ágra van kötve - állapította meg László Gyula. Érdekes gyerekkori emlékem: hajdan a ló farkát a kocsis két ágra kötötte, hogy a csatakos úton ne sározódjon össze a hosszú farokszőr. Györffy György szerint a „győztes fejedelem” zászlaja hasonlít a Képes Krónika miniatűr rajzainak zászlóihoz. Lehetséges. Más kutatók viszont azt állapították meg, hogy a Képes Krónika készítője „Hertul fia Miklós” volt. Hogy miként lett a „hegun”ból „Hertul”, nem kutattuk, de úgy találtuk, hogy a Képes Krónika miniátorának ismernie kellett a Nekcsei Bibliát, mert annyira hasonlatosak a rajzok.” Tudjuk viszont, hogy a „Nekcsei Biblia” Nekcsei Demeter feleségéé, Ilonáé volt, aki viszont a „hegun”-utód, „Keán-nemzetség”beli leszármazott, Gyula erdélyi vajda és szolnoki ispán leányáé, aki abból a nemzetségből, amely - XIX. századi genealógus kutatók szerint - „eredezését Atilláig vezette vissza”... Az 1980-as években, amikor már behatóan kutattam a „hegun”-utód, „Keán-nemzetség”-beli leszármazott „Szénási’ak történetét, múltját, lehetőségem nyílt arra, hogy Bécsben, a Kunsthistorisches Museumban a nagyszentmiklósi kincset megtekintsem. Nem szokásom, de akaratlanul is térdre ereszkedtem, megérhettem, hogy láthatom őseim kincsét. Aztán megszámoltam, és csak 22 darabot találtam a tárlóban. Odamentem a muzeológus kutatóhoz, és ezt mondtam neki: egy hiányzik a kincs darabjai közül! A kutató csodálkozott, honnan tudom, hogy hány darabból áll a 67