Turán, 2005 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2005-01-01 / 1. szám
Élő múlt ősmagyarok a déli füves térség felé húzódnak, az Ural-Altáj közötti térségbe. Itt a Tobol folyó felső szakaszán elterülő magyar őshazában K.e. 1000-500 között indult meg a magyar nép önálló fejlődése. Ezen a helyen az Ázsiából Európába vándorló népek útjába kerülnek őseink, emiatt K.e. 500- K.u.700 között átkelnek az Urálon és megkezdődik a hosszú nyugati vándorlás. Ennek első állomása Magna Hungária vagy Baskíria, amely az Ural hegység, a Volga és mellékfolyója, a Káma közötti dombos-sík vidék. Itt a nemzetségek hét törzsbe szerveződtek. 750 táján a nemzetségek, törzsek kisebb része helyben maradt (akiket 500 év múlva Julianus barát megtalált), többségük viszont tovább vonult a Don és az Azovi vagy Meotis tenger közötti területre, Levédiába, ahol kazár fennhatóság alá kerültek. A kazár birodalomban ekkoriban belháború tört ki, amely a birodalom győzelmével végződött. A Levédiában kialakult magyar törzsszövetséghez csatlakoztak a legyőzött lázadók, ez lett a nyolcadik (a kabar) törzs. Ezt követően 830-ban (80 év levédiai tartózkodás elteltével) nyugatabbra vonultak a Dnyeper, a Dnyeszter, a Prut és Szeret folyók vidékére, Etelközbe. A kabarok csatlakozása előtt társultak a magyarokhoz a mai székelyek elődei, akik a Volga menti eszkil bolgárok közül szakadtak ki. A magyarok egy kisebb része Levédiából délre húzódott és a Kaukázuson túl, Perzsia északi határán telepedett le. Ezek az elszakadt magyarok (ún. szavárd magyarok), akik valószínűleg beleolvadtak a szomszédos népekbe. Etelközben Álmost, a legtekintélyesebb törzsfőnököt fejedelemmé választották, és a törzsfők megesküdtek, hogy csak az ő utódait ismerik el vezérüknek. A vérükkel megpecsételt egyezség vérszerződésnek nevezzük. A magyar törzsszövetség hadijelvénye Álmos fejedelem nemzetségének jelképe, a turulmadár lett. Egyébként 25 honfoglaló nemzetségünk törzsében szerepel valamilyen madár. Ettől kezdve több mint másfél évszázadon át egészen Szent István koráig, a törzsszövetségi zászló rúdjára helyezett fekete turulmadár jelképezte az egész magyarságot más népek előtt [1,5,7]. A turul szó valamelyik török nyelvből került a magyarba [3]. 895-ben a magyarok Árpád fejedelem (890-907) vezetésével bevonultak az Alföldre, ezzel kezdetét vette a honfoglalás, mely 900-ban a Dunántúl birtokbavételével ért véget. A hét évtizedes kalandozások korát követően megindult a keresztyén Európához való csatlakozás folyamata. A vallási és politikai változások következtében új hatalmi jelképek jelennek meg. Szent István király (1000-1038) uralkodása idején került fel a királyi piros zászlónak a rúdjára az ezüst egyes kereszt, a korábbi pogány szimbólum, a fekete turul helyett. Ettől kezdve egészen III. Béla (1172-1196) koráig az ezüst keresztes lobogóval vonultak hadba a magyar királyok seregei [6,1]. A turulmadár két honfoglaláshoz kapcsolódó legendában szerepel: Emese álma kapcsán, ill. a honfoglalás legendájában. A már állapotos Emese „álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében és reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszerre mintegy úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad és ágyékából dicső királyok származnak ámde nem saját földjeiken sokasodnak el.” (Anonymus: A magyarok cselekedeteiből) [3]. A honfoglalás legendája szerint a magyarok fejedelme álmodta egyszer, még amikor a meotiszi mocsaraknál éltek, hogy hatal- 209