Turán, 2005 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2005-01-01 / 1. szám

Élő múlt mas sasok támadták meg az állatokat. Az embereknek nem sikerült elűzni a madara­kat, de ekkor egy bátor turul a magasból tá­madva megölte az egyiket. Ezt látva a többi sas elmenekült. A magyarok ezért elhatároz­ták, hogy elmennek máshova lakni. Elindul­tak Atilla földjére, melyet örökül hagyott rá­juk, de az utat nem ismerték. Ekkor megje­lent a turulmadár, s a fejedelem fölé szállva lekiáltott, hogy kövessék őt, amíg el nem tű­nik a szemük elől. Az álom után nem sokkal dögvész ütött ki az állatok között s a teteme­ken lakmározó keselyűk közül egy arra repülő turul a magasból lerúgta az egeiket. Ezek után felismerve az álmot a jelenben, a magyarok felkerekedtek és követték a tu­rult. Ahol a madár eltűnt, ott letáboroztak, majd amikor előkerült, újra követték, így ju­tottak el századok alatt Pannóniába, Atilla egykori földjére. Itt aztán a madár végleg el­tűnt a szemük elől. A turul tőlünk nyugatra nem fészkel, tehát a magyarok valóban „ad­dig követték”, amíg el nem tűnt a szemük elől. A turulmadár, Turkesztánban őshonos, hattyúvadászatra alkalmas havasi sólyom (Falco ruticolus altaicus), amely sólyomfog­­gal rendelkezik, hegyes a szárnya, csüdje ko­pasz és „gatyája” van. Az ábrázolások a szá­zad folyamán azonban nem úgy alakultak, hogy a fenti vonások felismerhetők legye­nek. Ennek természetesen nincs túlzott jelentősége, fontosabb az eszmei tartalma, amit hordoz [2,3]. A turulmadár a közfelfogással ellentétben nem totemállat (a nemzetség ősének tekin­tett állat), tehát nem ő termékenyítette meg Emesét, vagyis már az ősmagyarok sem hit­tek abban, hogy madártól születhet ember. A totemizmustól fejlettebbnek számító sá­mánizmus, a pogány magyarok vallása vi­szont azt tartja, hogy az ember (sámán) át tud változni állattá, és ezen alakjában kap­csolatba léphet a túlvilággal, az istenekkel. Ilyen értelemben tehát a turul nem ősapa, hanem az istenekkel kapcsolatot tartó sze­mély jelölője, isteni akaratot kifejező szent madár, hasonlatosképpen ahhoz, ahogy az Úr akaratának jelölője a Szentlélek, melyet galambként ábrázolnak a keresztény kultúr­körben. Az említett legendák szerint mind­két alkalommal életet ad a madár, de mind­két alkalommal közvetve: Emese álmában gyermek születését jelzi, a honfoglalás le­gendában pedig olyan vidékre vezeti a ma­gyarokat, Atilla örökébe, ahol életle­hetőséget találtak [2]. A turulmadár a magyar hadakat győzelemre vitte és így lett a honfoglalás jel­képe. A XIX. század végén a honfoglalás ezeréves évfordulójára készülődve a turul­madár egyik fő témája lett a milleniumi em­lékszobrászatnak. Legmonumentálisabb a 14 méter szárnytávolságú bánhidai turulszo­bor, melynek alkotója Donáth Gyula. Ezek a szobrok a kortárs Kőváry László szerint „a jövő nemzedékének fognak teremni lelkese­dést, hazaszeretetet”. A turulmadár jelen­téstartalmát megismerve még hatékonyab­ban betölthetik ezt a funkciójukat. A turul­madár bármennyire is Atilla és Árpád jelvé­nye, általánosabb érvénnyel bír, nemcsak az ezredévi emlékművek emblémája, hanem mint hadijelvény a hősi halottak emlékmű­veire is felkerült. Az 1897-ben készült, a fe­héregyházi honvédek sírjára szánt emlékmű csőrében kardot szorító turulra, a XX. szá­zadban pedig több világháborús emlékműre rákerült a turulmadár [3]. A honfoglalás ezredik évfordulójának megünneplését az országgyűlés törvénybe iktatta. A földművelésügyi, illetve belügy­minisztérium elrendelte, hogy a városok: 210

Next