Turán, 2005 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2005-01-01 / 1. szám
Élő múlt mas sasok támadták meg az állatokat. Az embereknek nem sikerült elűzni a madarakat, de ekkor egy bátor turul a magasból támadva megölte az egyiket. Ezt látva a többi sas elmenekült. A magyarok ezért elhatározták, hogy elmennek máshova lakni. Elindultak Atilla földjére, melyet örökül hagyott rájuk, de az utat nem ismerték. Ekkor megjelent a turulmadár, s a fejedelem fölé szállva lekiáltott, hogy kövessék őt, amíg el nem tűnik a szemük elől. Az álom után nem sokkal dögvész ütött ki az állatok között s a tetemeken lakmározó keselyűk közül egy arra repülő turul a magasból lerúgta az egeiket. Ezek után felismerve az álmot a jelenben, a magyarok felkerekedtek és követték a turult. Ahol a madár eltűnt, ott letáboroztak, majd amikor előkerült, újra követték, így jutottak el századok alatt Pannóniába, Atilla egykori földjére. Itt aztán a madár végleg eltűnt a szemük elől. A turul tőlünk nyugatra nem fészkel, tehát a magyarok valóban „addig követték”, amíg el nem tűnt a szemük elől. A turulmadár, Turkesztánban őshonos, hattyúvadászatra alkalmas havasi sólyom (Falco ruticolus altaicus), amely sólyomfoggal rendelkezik, hegyes a szárnya, csüdje kopasz és „gatyája” van. Az ábrázolások a század folyamán azonban nem úgy alakultak, hogy a fenti vonások felismerhetők legyenek. Ennek természetesen nincs túlzott jelentősége, fontosabb az eszmei tartalma, amit hordoz [2,3]. A turulmadár a közfelfogással ellentétben nem totemállat (a nemzetség ősének tekintett állat), tehát nem ő termékenyítette meg Emesét, vagyis már az ősmagyarok sem hittek abban, hogy madártól születhet ember. A totemizmustól fejlettebbnek számító sámánizmus, a pogány magyarok vallása viszont azt tartja, hogy az ember (sámán) át tud változni állattá, és ezen alakjában kapcsolatba léphet a túlvilággal, az istenekkel. Ilyen értelemben tehát a turul nem ősapa, hanem az istenekkel kapcsolatot tartó személy jelölője, isteni akaratot kifejező szent madár, hasonlatosképpen ahhoz, ahogy az Úr akaratának jelölője a Szentlélek, melyet galambként ábrázolnak a keresztény kultúrkörben. Az említett legendák szerint mindkét alkalommal életet ad a madár, de mindkét alkalommal közvetve: Emese álmában gyermek születését jelzi, a honfoglalás legendában pedig olyan vidékre vezeti a magyarokat, Atilla örökébe, ahol életlehetőséget találtak [2]. A turulmadár a magyar hadakat győzelemre vitte és így lett a honfoglalás jelképe. A XIX. század végén a honfoglalás ezeréves évfordulójára készülődve a turulmadár egyik fő témája lett a milleniumi emlékszobrászatnak. Legmonumentálisabb a 14 méter szárnytávolságú bánhidai turulszobor, melynek alkotója Donáth Gyula. Ezek a szobrok a kortárs Kőváry László szerint „a jövő nemzedékének fognak teremni lelkesedést, hazaszeretetet”. A turulmadár jelentéstartalmát megismerve még hatékonyabban betölthetik ezt a funkciójukat. A turulmadár bármennyire is Atilla és Árpád jelvénye, általánosabb érvénnyel bír, nemcsak az ezredévi emlékművek emblémája, hanem mint hadijelvény a hősi halottak emlékműveire is felkerült. Az 1897-ben készült, a fehéregyházi honvédek sírjára szánt emlékmű csőrében kardot szorító turulra, a XX. században pedig több világháborús emlékműre rákerült a turulmadár [3]. A honfoglalás ezredik évfordulójának megünneplését az országgyűlés törvénybe iktatta. A földművelésügyi, illetve belügyminisztérium elrendelte, hogy a városok: 210