Turán, 2005 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2005-07-01 / 3. szám
Turul szárnyakkal csupán, egy koronázott toronyból kinyúlva, miután e címek egyike a krónikáink által említett turuli nemzeti ősi hűn magyar cím helyébe később felvett kettős kereszt (Kéza 1. 2: banerium quoque regis Ethele, quod in proprio scuto gestare consueverat, similitudinem avis habebat, que hungarice Turul dicitur, in capite cum corona, istud enim banerium hum usque tempora ducis Geiche, dum se regerent pro communi, in exercitu semper secum gestavere. Mugl. 9. dasselbetzechen furten die ungerischen piss auf die ízeit geysse des hertzogen toxim sün, darnach begunden die fürsten dar vorgenant traichen verwandeln und verkeren), a másik az anjoui dynastiájé, valjon nem volna-e a harmadik az ősi turuli? Hasonlón szinte, híven a szöveghez, Attila, Álmos és Árpád, sőt más vezérek is mint Botond képeiknél vértjeikre a turul madár alakot teszi, mely azonban ezeken hasonlóbb ismét a holló, mintsem a sas alakjához. Kereshető volna szinte alakunk ismét a jászkürt ábráin is (Szerel, hajd. 1. 4), hol számos ily sajátságos tarajos madár ábrák jőnek elő. Gyanítható volna szinte, hogy a turuli cím, habár később királyi és ország címerül a kettős kereszt is vétetett fel, az Árpád családban még tovább is divatozhatott, s ilyenül volnának vehetők Gisela királynő passaui zárdában( sírkövén (Desericky init. major. 5. 240) látható sólyom vagy sas alakok). Az Omode család ( árpádi Abba király nemzedéke) címerén is (Jerney 839 Judt. 2. 202) : "a vért felett egy jobbra fordult, hajlott orrú (ilyen a passaui sírkövön is) szép sasfő látható, melyet apró pontozatok szent kört v. napot ábrázolva vesznek körül," minőt már a taréj is képez; az állítólagos árpádi sarjadék Croy család címében is (Koppi jus. elect. 1) szinte e sas alak jő elő. A turul hitregei madár képleteinket értelmező párhuzamos vonásokat adtunk már fentebb (hős VI), a picusi classicus és hason germán, meg szláv mythosi képleteket felmutatva. Más hasonlatok kínálkoztak ismét a szélnél (VII), hol ezen elem mythosi személyesítését különös madár alakokban, mint a hindu garuda, a finn tárjai sas sz. szemléltük. Nevezetes egy ily madáralakú nemzeti őr- svéd-istenségi szellem képlete az amerikai Delavar indiánoknál. Irving (prairie 382) szerint, a Delavarok sajátságos védszelleme, ki különösen felettük őrködik egy nagy sas, mely a messze látkörön túl az ég alatt lebeg, olykor ha népének megelégedését akarja kijelenteni, leereszkedik a föld felé, s ilyenkor láthatni mint szárnyait a fehér fellegekben szétterjeszti; ekkor az év kedvező, a gabona dúsan terem, s a vadászatoknak kedvező a szerencse ; néha azonban haragos, s akkor boszúját mennydörgésben, mely szava, és a villámban, mely szemfénye világítása, nyilatkoztatja; a Delavarok ezen szellemnek áldoznak, mire megelégedése jelentéséül néha szárnyából egy tollat ereszt le, ily toll tulajdonosa győzhetetlen s megsebesíthetlen. Az iráni hősregében is (Firdusi 1. 72) Simurg a csodás madár, mely a kitett hőst vérével neveli, véle beszél, s tollát adja néki óvszerül, melyet ha a hős a tűzbe vet, a simurg mindjárt segítségére jó s bármi veszélyből megmenti. Vezérállatok: A turul vezérlő tulajdonságához hasonló különbnemű isten küldött vezérállatokról, melyek által fontos vállalatok, mint új hon keresés, városok, várak, határok, megalapításakor a nép egy fensőbb isteni végzet kijelentését vélte észrevenni, gyakran emlékeznek még hagyományiank. 10