Turán, 2005 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2005-07-01 / 3. szám

Turul E­redetmítoszunkról­, a Turulmadárról bár már jelent meg róla több munka - mégis igen keveset tudunk. A tájékozatlanság és a szándékos, vagy akaratlan torzítás pedig kifejezett hűn önmagunkkal és utódainkkal szemben. Emese megnevezéssel, legendánk megőrizte szá­munkra e madarat ősi formájában. A legenda Dümmerth Dezső nyomán így szól: „Attila magyar király halála után ... a magyarok, másodízben jöttek ki Szkítiából ilyen­képpen Ügek fia Előd, Szkítiában Euned-beli lánytól fiat nemzett, kinek neve lett Ámos, azért, mivel anyjának álmában egy héja-forma madár jelent meg, rászállott és ettől teherbe esett, méhéből sebes patak fakadt, mely nem a saját földjén növekedett meg. Ezért történt, hogy ágyékából dicső királyok származtak. Miután a somnumot­ a mai nyelvünkön álomnak mondják és születését álom jövendölte meg, ezért nevezték őt Álmosnak, ki Előd, az Ügek, ez Ed, ez Csaba, ez Atilla ... fia volt.“ Egy másik történet így emlékezik róla: „A magyarok fejedelme álmodta egyszer, még amikor a meotiszi mocsaraknál éltek. E hatalmas sasok támadták meg az állataikat és kezdték széttépni azokat. Az emberek megkísérelték elzavarni őket, de nem sikerült, mert mindig máshol támad­tak. Ekkor megjelent egy gyors, bátor turul és a magasból támadva megölte az egyiket. Ezt látva a többi sas, elmenekült mind. Ezért elhatározták a magyarok, hogy elmennek máshová lakni. Elindultak Atilla földjére, melyet örökül hagyott rájuk, de az utat nem ismerték. Ekkor ismét megjelent a turulmadár, s a fejedelem fölé szállva lekiáltott neki, hogy kövessék őt, míg el nem tűnik a szemük elől. Az álom után nem sokkal dögvész ütött ki az állatok között, s a mindenfelé fekvő tetemeken lakmározó keselyűk közül, egy arra repülő turul a magasból, lerúgta az egyiket. Ezek után, felismerve az álmot e jelenetben, az összes magyarok fel­kerekedtek és követték a turult. Ahol a madár eltűnt a szemük elől, ott tábort ütöttek, majd amikor ismét előtűnt, újra követték, minden népükkel együtt, így jutottak el századok alatt Pannóniába, Atilla egykori földjére. Itt azután a madár végleg eltűnt a szemük elől, azért itt maradtak.“ Mindezek után egyszerűen megállapítta­tott: a magyarok úgy gondolták - a IX. században -, hogy a turulmadár vezéreik őse, tehát totem állatról van szó! Elemezve azonban a legendákat, a következőket vehetjük észre: nem lehet sas, mert a turul lerúgott a levegőből egyet. Ugyanezért a keselyű is elhibázott Dúcz László SZENT MADARUNK A TURUL

Next