Turista Magazin, 1979 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1979-11-01 / 11. szám
Fél évszázad a természetbarátok között ANGELUS MIKLÖS JUBILEUMA Rövid újsághír adta tudtul: Angelus Miklóst, a Magyar Természetbarát Szövetség alelnökét, hetvenedik születésnapja alkalmából, a természetbarát mozgalomban kifejtett fél évszázados munkája elismeréseként a Minisztertanács a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozatával tüntette ki, ötven év turistacipőben ... Még elgondolni is hosszú. Mi lehet a titka? A választ személyes beszélgetés során próbáltuk kipuhatolni. Nem volt éppen könnyű, mert Angelus Miklósnál csak a naptár mutat hetven esztendőt. És közben fiatalokat meghazudtoló tettvággyal és energiával végez számtalan féle társadalmi munkát. Végül úgy sikerült lakásán, késő este utolérni, hogy éppen a Szövetségből jött, egy megbeszélésről, ahol külföldi sítúrákról tárgyaltak — és már készült másnap reggeli indulására, a Börzsönybe turista átjelzéseket ellenőrizni... Hogyan, hol kezdődött ez a turistacipőben töltött ötven év? Mindenekelőtt egy igazolványt helyez az asztalra: 1923-ban állították ki a részére, a Természetbarátok Turista Egyesületének tagságát tanúsítja. Akkor tizennégy esztendős volt. Tehát nem is ötven, hanem ötvenhat évről beszélhetünk. Bátyja vitte magával első túráira, ő a természetbarátok ferencvárosi osztályában volt tag. „Negyvennyolc filléres túrákra” jártak eleinte, így nevezték azokat a kirándulásokat, amelyeket valamelyik fővárosi villamos végállomásától indítottak. Nagyobb útra a munkás-természetbarátoknak ritkán akadt útiköltségük. Persze, később a nagyobb túrák is sorra kerültek — és ezzel egyidőben Angelus Miklós a természetbarátok nemzetközi, nagy családjának is tagjává vált. (A mai fiatalok előtt a múlt kevéssé ismert ténye: a Természetbarátok Turista Egyesülete, a TTE egy nagyobb, nemzetközi szervezet, a „Turistenverein die Naturfreunde” tagja volt, testvérszervezetei működtek többek között Svájcban, Ausztriában, Csehszlovákiában is.) 1928-tól Angelus Miklós már a nemzetközi tagsági igazolványnak is birtokosa. És túrázik, síel, evez, sziklát mászik, vitorlázik, egyszóval „komplex természetjáró”, a határokon belül, és kívül is. Volt és van egy jó tulajdonsága: könnyen tud jó, baráti kapcsolatot teremteni emberekkel. Ezt is a mozgalomban kamatoztatta: több országban is gyümölcsöző nemzetközi kapcsolatokat sikerült személyes ismerettségei alapján kiépíteni. A hazai természetbarát mozgalom, illetve annak baloldali, munkás „szárnya” is hamar felfigyel a tehetséges fiatal természetbarátra — és még a második világháború előtt vezetőségi tagjává választja. Közben más, fontos dolog is történik életében: turistaházasságot köt... Pontosabban: egy sítúrán ismerkedett meg feleségével, aki nem „az ő kedvéért” lett természetbarát, már édesapja is szervezett turista volt, tehát családi hagyományként hozta magával a természet szeretetét. És azóta, immár 45 éve együtt túráznak füvön, vízen, havon. Mi több: három fiuk isbeoltódott a „turista-bacillussal”, sőt, már az unokák is túrázgatnak, úgyhogy ha a teljes Angelus család túrára indul, nem is kell sokat bajlódni a csoportszervezéssel... A felszabadulás után a textiltechnikus Angelus Miklóst, mint munkásmozgalmi embert, kiemelik, és nyugdíjazásáig a Könnyűipari Minisztériumban, illetve annak vállalatainál látott el különféle feladatokat. Munkáját több kitüntetéssel ismerték el. A természetbarát mozgalomhoz sem lesz hűtlen: 1957 óta egyfolytában az MTSZ alelnöke. Ezt a hosszú sporttársadalmi munkát is elismerték már az illetékesek, korábban is, hiszen a mostani Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozata kitüntetése már a második! Ennyit az „életrajzról". De próbáljuk meg közelebbről megismerni Angelus Miklóst, az embert, a turistát, a mozgalmi vezetőt is: — Melyik volt élete legemlékezetesebb túrája? — Nem egy túra, hanem egymást követő utak sorozata: sok héten keresztül tártunk fel a kevélynyergi turistaházat, a munkás természetbarátok első létesítményét építeni... Emlékezetes az is, amikor a második világháború előtt, a kiélezett politikai helyzetben még egy könyv, egy újság sem igen jutott át zökkenőmentesen a magyar—csehszlovák határon — mi mégis rendszeresen együtt jártunk sítúrákra a kassai és környéki szlovák természetbarátokkal. A turisták barátsága, ideiglenesen legalábbis, de felülkerekedett az ellenséges politikán ... — És a legizgalmasabb túraélménye? — 1938 tavasza... Tirolban jártunk, sítúrán. Éreztük, hogy nagyon feszült a helyzet, egyesek síves horogkereszteket rajzoltak a hóba, de arra mégse gondoltunk, hogy alig tudunk szinte menekülve hazaérni a német megszállás elől... — Mit tart legkomolyabb turistateljesítményének? — Például a Szovjet Kaukázusban a magashegyi sítúrát, vagy Bulgáriában a Sztana Planinán azt a huszonöt kilométeres, igen nehéz magashegyi utat, amelyet nyáron bakancsban, télen sílécen egyaránt megtettünk. De hadd tegyem hozzá: a teljesítmény hajszolása sosem volt célunk. Sem feleségem, sem én versenyszerűen sohasem űztük a turisztikát. Nemcsak a csúcsok elérése volt a cél, hanem a szép élmények és a jó emberi kapcsolatok szerzése. — Mivel az MTSZ-ben a nemzetközi túrakapcsolatok is Önhöz tartoznak, hogy ítéli meg ennek jelenlegi helyzetét? — A szocialista országokkal, ideértve Jugoszláviát is, jó és állandó a kapcsolat. Csak egy példa erre: a lengyel PTTK turistaszervezet aranyjelvényével tüntetett ki a kapcsolatok megteremtéséért. És komoly jelvény ez, kérem, mert amikor Lengyelországban jártunk, és éppen sehol sem volt szállás a turistaházakban — amikor ezt a jelvényt meglátták, azonnal került szálláshely, méghozzá féláron! Jók a kapcsolataink Ausztriával, Svájccal, Franciaországgal és a Német Szövetségi Köztársaság egyes tartományaival is. — És a gondok? — Akad az is. Amíg a régi jó cseretúra-rendszer tartott, a testvérországok természetbarát szervezeteivel fenntartott jó kapcsolatok eredményeként zökkenőmentesen ment minden. Ma több az utazási lehetőség magánalapon, utazási irodákon keresztül a szocialista országokba — ezért is szűnt meg a cseretúra-rendszer — de sokkal nagyobb a függés a szálláshely-konjuktúrától. Hiába van kocsink, pénzünk, ha nincs hol aludni... Ezért is szervezi a Szövetség csoportos útjait. Évente ezer ember vesz ezeken részt. Az idő nagyon elhúzódik, késő este van már. Pihennie kell a másnap, a Börzsönybe induló turista házaspárnak. Búcsúkérdésként téli terveikről faggatózom: kiderül, hegyi sítúrára készülnek, lehet, hogy Ausztriába. Mert a hetvenéves turista még fiatal természetbarátnak számít ... SZATMÁRI JENŐ ISTVÁN