Turista Magazin, 1987 (98. évfolyam, 1-12. szám)
1987-11-01 / 11. szám
A VILÁGJÁRÁS VÁL TURGENYEV PARKJA A kerti lak olyan szerényen húzódik meg a fák alatt, hogy szinte elmegy mellette az ember, amint az óriás parkban barangol. Pedig az a kis ház világirodalmi titkokat őriz, Iván Szergejevics Turgenyev keze alól kerültek ki ezen a helyen többek között a Rugyin, A nemesi fészek és más novellák, regények. A krónika szerint igazán világsikert aratott művét, az Apák és fiúkat csak részben ebben a házban álmodta papírra. Szpasszkoje-Lutovino kis falu a Kijevtől Moszkva felé vezető országút mentén, vagy 50 kilométerre Orjoltól és szinte csak kőhajításnyira Mcenszktől. Annak idején a Turgenyev család birtoka volt és a nagy író is sokszor visszatért ide, részben pihenni, részben távol kerülni a nagy városok szellemileg is zajos forgatagától. Egyszer, 1852—53-ban pedig egyenesen ide száműzték, mert olyan emlékező cikket írt Gogolról, ami nem tetszett a hatalomnak. A Turgenyev-kúria később leégett. A kerti lakban viszont megmaradtak a nagy író használati tárgyai, szerény hálószobájának és dolgozószobájának berendezései. Az idegenvezető hölgy bizonyára sokszázadszor mutatja meg a berendezést, hangja mégis meghatott, fejből idéz sok-sok turgenyevi mondatot. Meg egy levelet. Ezt az író temetésén olvasták fel, mert öreg szolgája — aki ezekkel a sarokkal búcsúzott gazdájától — már nem tudott ekkora utakra vállalkozni. A birtok parkja külön könyvet érdemelne. Több mint 40 hektár, telve a legkülönlegesebb növény- és fafajtákkal. Messze távolról — igaz elsősorban csak a Szovjetunióból — érkeznek a csoportok és a ház megtekintése után sokszor órákig bolyonganak ebben az arborétumnak is beillő csodakertben. Nem hiányoznak innen a legendák sem. Melyik fa, melyik növény hogyan került erre a vidékre, hogyan maradt meg a sokszor szélsőséges éghajlati viszonyok között. A szépen színezett történeteket mint népmeséket őrizte meg a később faluvá vált Szpasszkoje-Lutovino népe. Később talán azok meséltek csodás történeteket az ide visszavissza térő íróról, akik maguk adták az Egy vadász feljegyzéseinek élményanyagát. Aki olvasta Turgenyevet, szinte maga előtt láthatja ennek a nagy kertnek, ennek a különleges parknak minden szegletét. Aki nem olvasta, az talán ettől kap kedvet hozzá, hiszen az ilyen környezet szinte bizonyosan szép szavakra készteti az erre érzékeny embereket. „Ősszel a szalonkák szívesen tartózkodnak régi kertek hársai alatt. Ilyen kert meglehetősen sok van nálunk az orjoli kormányzóságban. Apáink, amikor maguknak lakóhelyet választottak, el nem mulasztották, hogy gyümölcsösnek és hársfasornak két gyeszjatyina jó földet ki ne hasítsanak.” (Turgenyev) Ma még — elsősorban a távolságok miatt — elég nehéz eljutni a Szpasszkoje-Lutovino melletti parkba. Néhány év múlva már sok magyar láthatja Turgenyev parkját, és akkor megérti, hogy miért vágyakozott vissza ide mindig annyira a messzi távolból is a nagy orosz író. Mint annyi kívánsága, az sem teljesült, hogy itt fejezze be életét. Franciaországban halt meg, de gondolatban bizonyára a kedvenc hársak alatt időzött ... H. M.