Turista Magazin, 1987 (98. évfolyam, 1-12. szám)

1987-11-01 / 11. szám

A VILÁGJÁRÁS VÁL TURGENYEV PARKJA A kerti lak olyan szeré­nyen húzódik meg a fák alatt, hogy szinte elmegy mellette az ember, amint az óriás parkban barangol. Pedig az a kis ház világ­­irodalmi titkokat őriz, Iván Szergejevics Turgenyev keze alól kerültek ki ezen a helyen többek között a Rugyin, A nemesi fészek és más novellák, regények. A krónika szerint igazán vi­lágsikert aratott művét, az Apák és fiúk­at csak rész­ben ebben a házban ál­modta papírra. Szpasszkoje-Lutovino kis falu a Kijevtől Moszkva felé vezető országút men­tén, vagy 50 kilométerre Orjoltól és szinte csak kő­­hajításnyira Mcenszktől. Annak idején a Turgenyev család birtoka volt és a nagy író is sokszor vissza­tért ide, részben pihenni, részben távol kerülni a nagy városok szellemileg is zajos forgatagától. Egyszer, 1852—53-ban pedig egye­nesen ide száműzték, mert olyan emlékező cikket írt Gogolról, ami nem tetszett a hatalomnak. A Turgenyev-kúria ké­sőbb leégett. A kerti lak­ban viszont megmaradtak a nagy író használati tár­gyai, szerény hálószobájá­nak és dolgozószobájának berendezései. Az idegen­­vezető hölgy bizonyára sokszázadszor mutatja meg a berendezést, hangja mégis meghatott, fejből idéz sok-sok turgenyevi mondatot. Meg egy levelet. Ezt az író temetésén ol­vasták fel, mert öreg szol­gája — aki ezekkel a sa­rokkal búcsúzott gazdájá­tól — már nem tudott ek­kora utakra vállalkozni. A birtok parkja külön könyvet érdemelne. Több mint 40 hektár, telve a leg­különlegesebb növény- és fafajtákkal. Messze távol­ról — igaz elsősorban csak a Szovjetunióból — érkez­­­nek a csoportok és a ház megtekintése után sokszor órákig bolyonganak ebben az arborétumnak is beillő csodakertben. Nem hiá­nyoznak innen a legendák sem. Melyik fa, melyik nö­vény hogyan került erre a vidékre, hogyan maradt meg a sokszor szélsőséges éghajlati viszonyok között. A szépen színezett történe­teket mint népmeséket őrizte meg a később falu­vá vált Szpasszkoje-Luto­vino népe. Később talán azok meséltek csodás tör­téneteket az ide vissza­­vissza térő íróról, akik ma­guk adták az Egy vadász feljegyzéseinek élmény­anyagát. Aki olvasta Turgenyevet, szinte maga előtt láthatja ennek a nagy kertnek, en­nek a különleges parknak minden szegletét. Aki nem olvasta, az talán ettől kap kedvet hozzá, hiszen az ilyen környezet szinte bi­zonyosan szép szavakra készteti az erre érzékeny embereket. „Ősszel a szalonkák szí­vesen tartózkodnak régi kertek hársai alatt. Ilyen kert meglehetősen sok van nálunk az orjoli kormány­zóságban. Apáink, amikor maguknak lakóhelyet vá­lasztottak, el nem mulasz­tották, hogy gyümölcsös­nek és hársfasornak két gyeszjatyina jó földet ki ne hasítsanak.” (Turge­nyev) Ma még — elsősorban a távolságok miatt — elég nehéz eljutni a Szpassz­koje-Lutovino melletti parkba. Néhány év múlva már sok magyar láthatja Turgenyev parkját, és ak­kor megérti, hogy miért vágyakozott vissza ide mindig annyira a messzi távolból is a nagy orosz író. Mint annyi kívánsága, az sem teljesült, hogy itt fe­jezze be életét. Franciaor­szágban halt meg, de gon­dolatban bizonyára a ked­venc hársak alatt időzött ... H. M.

Next