Turista Magazin, 1989 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1989-10-01 / 10. szám
Néprajz turistáknak Két centenárium Nemcsak a magyar turistamozgalomnak van ezekben az években kettős centenáriuma, hanem a magyar néprajznak is. 1888. legvégén jött létre a szervezett magyar természetjárás, 1889 februárjában jelent meg a Turisták Lapja első száma. 1889. január 27-én alakult meg a Magyarországi (1892-től Magyar) Néprajzi Társaság, s 1890-ben indult folyóirata, a most századik évfolyamába lépő Ethnographia. A természetjárás és a néprajzkutatás már a kezdeti szakaszban sem volt idegen egymástól. Sok jeles néprajzkutatónk volt lelkes természetjáró, néprajzkutatók írásai megjelentek turistalapokban, útikalauzokat írtak. Ám ennek a kapcsolatnak a részletes története még nincs földolgozva... 1989 októberében a Magyar Néprajzi Társaság ünnepélyes keretek között ünnepli meg centenáriumát. Erre az alkalomra megjelenik Kósa László munkája, a társaság története, s föltehetőleg az Ethnographia folyóirat utolsó húsz évének mutatója is. A Magyar Néprajzi Társaság alapszabályában szerepelt, hogy szorgalmazza Magyarország minden népének, nemzetiségének néprajzi kutatását. Ezt a szervezeti felépítés is tükrözte: minden nemzetiségnek külön szakosztálya volt az első időkben. A társaság első elnöke Hunfalvy Pál, jegyzője az akkor huszonéves Katona Lajos lett. Az 1890-es években Herman Ottó vezetésével reformálódott meg a társaság. A virágzás korszaka a század elején következett be: tagságának létszáma ezer fő volt (ezt a számot napjainkban érte el újra a társaság!). Az első világháború utáni földrajzi, politikai változások eredményeként tagságának kétharmadát, vagyonának jelentős részét elvesztette, s csak a harmincas években sikerült a néprajzi érdeklődés előtérbe kerülésével megújulnia. A felszabadulás után is a társaság maradt a néprajz vezető szerve. Felkarolta az önkéntes néprajzi gyűjtők mozgalmát, szorgalmazta a nemzetiségi konferenciák megrendezését, a néprajzi ismeretterjesztést, s már a hetvenes évektől a határainkon kívüli magyarság néprajzi kutatásáról is számot ad. Legutóbb régi szakosztályai mellett létrejött az etnológiai (egyetemes néprajzi) és a néptáncszakosztály is. A társaság folyóirata, az Ethnographia 1989-ben lép századik évfolyamába. Az eddigi kék-fehér borítója ez alkalomból Távcsövet a madármegfigyelőnek! Aki a madármegfigyelés szép és sok élményt adó kedvtelésének akar hódolni, annak előbb utóbb hiányérzete támad, és egy jó távcsőre vágyik. Ez az érzés főleg akkor jelentkezhet, ha egy kisebb madárról szeretnénk eldönteni, hogy melyik fajhoz tartozik, vagy az égen magasan és méltóságteljesen keringő testesebb madár kilétére vagyunk kíváncsiak. A távcső ennek a hobbinak az egyetlen nagyobb, a pénztárcát is érintő kiadása. Mivel a távcső egész életünkben szolgálhat bennünket, ezért jól gondoljuk meg, hogy milyet választunk. E hasznos segédeszközök jellemzésére a gyártón kívül két szám ad felvilágosítást. Az első szám a nagyítás mértékére utal, a második pedig a tárgylencse átmérőjére mm-ben. A 8x30-as messzelátó mindenkinek ajánlható. Előnye, hogy viszonylag olcsóbb, könnyű és kis helyen elfér. A 10x50-es távcső nagyítása és fényereje is jobb az előbbinél, azonban ára is borsosabb és súlyra is nehezebb, ezért az idősek és a gyerekek nehezen tudják tartani. Fontos, hogy a távcsöveket óvni kell a rázkódástól és a különféle vágyakhoz való ütődéstől! A madármegfigyelők ruházata is fontos. A természetben végzett madármegfigyelésekhez a „terepszínű”, zöld vagy barna ruha ajánlható. Ezáltal esetleg jobban megközelíthetjük az erdők vagy rétek lakóit, de a természetben is jobban illik az ilyen színű felszerelés. Az őszi, tavaszi határjárásokon nélkülözhetetlen a vízhatlan gumicsizma. A kezdő madarászok ne felejtsék ki a tarisznyájukból a határozókönyvet sem. A Peterson féle Európa madarai című könyvet mindenkinek ajánlhatom, melynek legutóbbi kiadása még beszerezhető a könyvesboltokban. Kiváló ábraanyaga nagy segítség a fajok közötti eligazodásban. — árík — Városaink és falvaink házainak kéményéről, TV antennáiról vagy éppen egy fa felső ágáról gyakran hallatszik egy kellemes, kissé „reszelős” madárének. A hang egy szolid megjelenésű madártól, a házi rozsdafarkútól (Phoenicurus ochuros) származik, a hím fényes feketésszürke, torka és begye sötétebb, szárnára világos sáv látható. A tojó szürkésbarnás színezetű és a fiatalok is hozzá hasonlók. A madarak farka rozsdavörös, és találó nevüket is erről kapták. A rozsdafarkúak eredeti élőhelye a kopár, sziklás hegyoldalak, kőbányák voltak. Nem idegenkednek azonban a lakott területektől sem, és a falvakon kívül már a legnagyobb városi lakótelepeken is gyakran találkozhatunk velük. Az odvas fák hiánya rájuk kevésbé hat károsan, mint például a cinegékre, mivel rendkívül alkalmazkodó faj. Az ábrán látható mesterséges fészekodúval azonban segíthetünk nekik a fészkelésben. Az odú belső alapmérete 10x10 cm, magassága 15 cm, szögletes röpnyílása 5x7 cm. Az így elkészített odút a présházak, nyaralók, lakóházak, pajták magasabb ereszei alá, vagy a házak oldalára, tűzfalára helyezhetjük ki. A fészekodút még most, ősszel célszerű elkészíteni és kihelyezni. A rozsdafarkú pár áprilisban kezdi a családalapítást. Növényi részekből, mohából álló alapra készítik tollal bélelt fészekcsészéjüket. Fehér színű tojásaik száma négy-hat. A tojó két hétig kotlik a tojásokon, míg a hím ezalatt kiemelkedő pontokról szorgalmasan énekel. A fiókákat elsősorban pókokkal és más rovarokkal etetik a szülők. Zsákmányszerzésükre jellemző, hogy kiemelkedő, magasabb pontról kiindulva rárepülve vadásznak. A lakótelepi rozsdafarkúak kizárólag a tetőn szerzik táplálékukat. Évente kétszer is költenek, ősz végén elvonulnak, és dél-európában, észak-afrikában telelnek. Ritkán hazánkban is áttelelhet néhány példányuk. A kihelyezett fészekodút még elfoglalhatják költésre más madarak is, például a kerti rozsdafarkú, szürke légykapó és a barázdabillegető. A házi rozsdafarkú lakóhelyünk, telkünk kedves és hasznos lakója lehet, megtelepítésével tehát érdemes megpróbálkozni! Rajz és szöveg: Arik István 15 kiszínesedik. A lap százéves fennállása alatt szerkesztői voltak: Réthy László, Hermann Antal, Katona Lajos, Jankó János, Munkácsi Bernát, Sebestyén Gyula, Solymossy Sándor, Madarassy László, Györffy István, Gunda Béla, Fél Edit, Balassa Iván, Katona Imre, K. Kovács László, Földes László Balázs Géza A lakótelep albérlője