Turista Magazin, 1994 (105. évfolyam, 1-12. szám)

1994-05-01 / 5. szám

c­o Néprajz turistáknak A gányók és a gányol Azt ma már aligha tudja mindenki, hogy kik voltak azok a gányók, de a gányol igét bizonyára mindenki isme­ri. Hallani például efféléket: Nem ért hozzá, csak összegányolja! Ne gú­nyold össze az ágyat! Nem tudja olyan csinosan csinálni, csak gányol­­ja. A gányol jelentése: nagyjából, hozzá nem értő módon csinál valaki valamit. Hajdúböszörményben a gá­nyol jelentése: földdel, sárral befröcs­köl, hever. Honnan is ered a szó? Eredete isme­retlen, de népi környezetben a gányó jelentése: szegény, semmirekellő, la­za erkölcsű, züllött legény, esetleg ci­gánygyerek. De így nevezték a do­­hánykertészeket, a hagymakertésze­ket, a más tanyáján lakó kertészt, bé­rest is. Talán leggyakrabban a gányó mégis a dohánykertészek elnevezése volt az Al­föld déli részén. Szegeden, Szentesen használták leginkább. A dohánykertész­­ségnek itt volt a legnagyobb hagyomá­nya. A dohánykertészek idegen, bérelt földön dolgoztak. A dohánykertészettel az agrárszegénység nagy tömegei foglal­koztak, ám a dohánykonjunktúra inga­dozása következtében bizonytalanság­ban és - ha nem volt elég munkájuk - nyomorban éltek. Távol voltak az állan­dó településektől, piszkos munkát vé­geztek. Talán ezért ragadt rájuk csúfnév­ként a gányó elnevezés. A Szegedi Szó­tárban gányófalu, gányóasszony, gányó­­lány, gányólegény címszavakat is talá­lunk. A gányó szó talán teljesen kihalt vol­na, illetve semmiképpen sem került volna bele a korabeli köznyelvbe, ha Justh Zsigmond egyik regényében és a regény címében nem szerepel. A Gányó Julcsa című regény (1894), amelyben az író a dél-alföldi gúnyo­sok, dohánykertészek életét mutatja be, címével is segítette, hogy sokan fölfigyeltek erre az életmódra. Persze ma már gányók nincsenek, a gányol ige azonban közismert. Ha szedett-vedett, rosszul összerakott árut kapunk, akkor nyugodtan mond­hatjuk, hogy ezt csak összegányolták. És természetesen szó sincs a dohány­­kertészekről. Balázs Géza Mi újság az expó házatáján? Jó hír kerekezöknek A budapesti világkiállításra Passautól két keréken is el lehet jutni majd. 1996-ra ugyanis európai színvonalú kerékpárút épül Pozsony és Budapest között. Ez ter­mészetesen a magyar kerekezöknek is nagyszerű lehetőséget biztosít Ausztria és Németország felé. Turistákat vár Bugacpuszta Már az idén elkezdődik a „Betyárna­pok Bugacpusztán” rendezvénysoro­zat, amely három éven át folyamato­san tart. Az odalátogatók megismer­kedhetnek a betyárvilág tárgyi emlé­keivel, a pásztorélet mindennapi szo­kásaival, dalaival, táncaival, ételeivel. A programot népművészeti kirakodó­­vásárok és lovasjátékok színesítik. A rendezvényekre a Jakabszálláshoz kö­zeli 22 hektáros területen kerül sor a hétvégeken és az expó nyitvatartásá­­nak egész ideje alatt. Neves évfordulók Az expó és a Magyarország Fesztivál rendezvényei szorosan kapcsolódnak majd több 1996-os évfordulóhoz. Köztük első helyen az országalapítás 1100. jubileuma áll, amelyre külön szakmai program készül. De méltó módon megemlékeznek majd arról is, hogy 100 éve volt a Millennium, 100 éves a magyar filmművészet és a nagybányai művésztelep, s 150 évvel ezelőtt hunyt el Liszt Ferenc, s kez­dődött el a Tisza szabályozása. Új bankjegyek az expóra A Magyar Nemzeti Bank a világki­állításra új bankók kiadását tervezi. Az új papírpénzek a jelenleginél va­lamivel kisebb méretűek lesznek. A sorozat­ várhatóan hét címletből áll majd. Újdonság lesz a 200, a 2.000 és a 10.000 forintos bankó. Mind a hét címlet hátoldalán politikusok arc­képe szerepel. A 100-ason marad Kossuth Lajos, a 200-asra Károly Ró­bert, az 500-asra II. Rákóczi Ferenc, az 1.000-esre Mátyás király, a 2.000- esre Bethlen Gábor, az 5.000-esre Széchenyi István, a 10.000-esre pedig Szent István portréja kerül. H. L. A Rothschildok és a vasút 1744. február 13-án, 250 éve született Meyer Amschel Rothschild, a bankár­dinasztia megalapítója. Ő még kihagyta gazdasági érdeklődéséből a vasutat, lé­vén, hogy meghalt, mielőtt e csodálatos találmány elterjedt volna. Utódai annál többet foglalkoztak a vas­utakkal. Már fia, James Rothschild báró átvette az ún. északi vasút építését a francia államtól. Részvényeket oszto­gatott, hogy a parlamentet és a sajtót megnyerje. Terve sikerült is. Már az 1840-es évek elején a Rots­­childok valóságos egyeduralomra tet­tek szert a vasútépítések terén is. Most már nemcsak Franciaországban alapított vasutakat James báró, hanem külföldön is, így például Belgium vasutait is ő építtette, ami szintén je­lentős összeggel gyarapította a frank­furti gettó fiainak vagyonát. Persze érték kellemetlenségek is a pénzembert. A világ addigi legna­gyobb sikkasztásának ő lett az áldo­zata. Az Északi Vasutak pénztárosa, Carpentier volt a sikkasztó és a sik­kasztás maga, amely az 1856. eszten­dő szeptember havában történt, 32 millió aranyfrankot tett ki. Hazánkhoz közelebb állnak területi­leg és, üzletileg is a bécsi Rothschil­­dok. Ők is sokat fektettek be vasúté­pítésbe. Ezek busás hasznot hoztak Rothschild Ala Salamon bárónak. „Rothschild a feje a vasutaknak, a kormánnyal szemben is ...Egy Társa­ság uralkodik felettük, e társaság fö­lött pedig egyetlen ember uralkodik, aki, na akarja, tönkreteheti a társaság valamennyi tagját. Ez az egy ember uralkodik, aki, na akarja, tönkreteheti a társaság valamennyi tagját. Ez az ember pedig Rothschild.’ Ezt írja a múlt század közepén Well. Salamon báró volt többek között Ausztria legrégibb vasútjának a „Ka­iser Ferdinands-Nordbahn”-nak meg­alapítója is (1836). A náci időkig ott is volt a szobra a bécsi pályaudvaron, az alapzat baloldalán a felírással: „Megalapította ezt a vasutat az elsőt, amelyet Ausztriában gőz hajtott.” A Rothschild-ház negyedévezredes évfordulóján szenteljük e néhány sort a zseniális polgárdinasztia vasutakkal kapcsolatos működésének. TURISTA MAGAZIN 1~A 19

Next