Turista Magazin, 1997 (108. évfolyam, 1-12. szám)

1997-10-01 / 10. szám

Jobbra: Tóparti részlet Lent: Medveköröm (akantusz). Szép, tagolt levelei a korinthoszi oszlopfők díszítőelemei „Rezervátum”-hoz, ahol az eredeti növénytakaró jó né­hány szigorúan védett nö­vényfaját fedezhetjük fel, így például a szibériai nőszir­mot, a különféle kosborokat és a szúnyoglábú bibircsvirá­­got. Innen visszafordulva „Kelet-Ázsia” növényeit szemlélhetjük, ha májusban látogatunk ide, akkor a vi­­ráglánc rózsaszínű virágai kelthetik fel figyelmünket. Ezután „Közép- Ázsia”, majd a „Kaukázus” növényei következnek, a fák közül ki­magaslik a kaukázusi jege­nyefenyő, míg a tisztásokon az örmény gyöngyike kéklik. Az út túloldalán a „Kelet- Mediterrán” gazdag növény­világa hívogat, virágzáskor is gyönyörű, de őszi lomb­színével különösen kitűnik az európai vadkörte. A gyep­szinten több örökzöld talál élőhelyet, jól érzi itt magát a korán virágzó farkasbo­­roszlán és a mutatós külsejű szúrós csodabogyó. Rendkívül szép látvány a két karcsú Atlasz-cédrus. Mö­göttük találhatók az „Ende­mikus (bennszülött) növé­nyeink”, melynek értékes ré­sze dr. Kárpáti Zoltán berke­nye és dr. Terpó András vad­körte gyűjteménye. Itt látha­tó a nagyon ritka szentendrei rózsa és a Budai-hegységből származó Mohácsy-meggy. A „Magyar homokpuszták növényei”nél a magyar szegfű között májusban ár­­valányhajat lenget a szél. A homokdomb tetejéről idelát­szik a tavacska, amely a „Ví­zinövények gyűjteményé­nek” ad életteret. A tóparton sárgállanak a mocsári nőszir­mok, míg a nyílt víz tükrét befedik a fehér tündérrózsák. A tó partján pihenő padokat, szalonnasütőt találunk, innen szemügyre vehetjük a kert állatvilágát, a békákat, sikló­kat, teknősöket, s a vízima­darakat is, az úszkáló vadka­csákat és a nagytestű szürke gémeket. Esténként a béka­kórustól kísérve gyakran fel­hangzik a fülemüle dallamos éneke. A tavacskától tovább indulva a vaskorlátos híd kétoldalán megcsodálhatjuk a „Sziklakerteket”, amelye­ket rendkívül szellemes mó­don alakítottak ki: a homok­dombot egy mélyedéssel ket­tévágták, a jobb oldali letö­résbe Mátrából hozott sötét andezitsziklákat raktak, s ide telepítették „Európa magas hegyvidékei­nek növényeit, a szemközti oldalt dolomit­kőzetekkel borították, itt a „Középhegységek növényei” kaptak helyet. A távvezeték taróoszlopának közelében csodálhatjuk meg a mecseki bazsarózsát, amely hazánk legnagyobb virágú, szigorú­an védett növénye. Ezen a területen a gyepszint sokszí­nű virágai mellett a cserszö­­mörcék virágzása nyújt sze­met gyönyörködtető lát­ványt. A híd másik oldalán, a csatorna partját az acsalapu hatalmas levelei borítják be, ez a rész már a „Kárpátok növényei”-hez tartozik. Sétánk itt véget is ér, remél­hetőleg a rövid bemutatás kedvet kerekít az 1977 óta természetvédelem alatt álló kert felkeresésére, amely hétköznapokon munkaidő­ben tart nyitva. A Botanikus Kert megközelíthető az órán­ként közlekedő 166-os busszal, de autóval, sőt ke­rékpárral is elérhető. Csopor­toknak szakmai vezetést biz­tosítanak, ennek feltétele az előzetes bejelentkezés a 287- 2432-es telefonszámon. Polgár Zoltán Fent: Kelet-mediterrán növények gyűjteménye TURISTA MAGAZIN 15

Next