Turista Magazin, 1998 (109. évfolyam, 1-12. szám)
1998-02-01 / 2. szám
A TURUL EMLÉKMŰTŐL... A Tatabánya fölötti Turul emlékmű jól látható az éles autópályáról, érdemes azonban a szépen felújított emlékművet közelről is megnézni. Ez volt az alapgondolata annak a végül is egynaposra „sikeredett” kirándulásnak, melynek végén Tatán kötöttünk ki, ahonnan Tata várát és múzeumát megtekintve, vonattal tértünk vissza Budapestre. Tatabánya vasútállomásról a piros-sáv jelzésen indulunk el, amelyet - ha előbb nem - az M1-es út alatti átjárónál bizton megtalálunk, közben balkéz felől elhagyva a Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának épületét. Az emlékműhöz hosszú lépcsősor vezet, érdemes azonban nem sokkal előtte balra, a barlangjelzésre kitérve a Szelim-barlangot megtekinteni. A fokozottan védett barlang hatalmas, ún. „felszakadt boltozatú” terem, ősrégészeti ásatásai sok értékes leletet tártak fel. Visszatérve a lépcsőkhöz, innen már néhány sxlrc alatt felérünk a Turulhoz. A 14 m-es szárnyfesztávolságával Európa egyik legnagyobb madáralakját mintázó emlékművet - Donáti Gyula (1850-1909) szobrász alkotását - 1907-ben, Árpád fejedelem halálának 1000 éves évfordulóján avatták fel. A TKM „Gerecse” füzete szerint a szobor Árpádnak Szvatopluk szláv fejedelem ellen a közelben aratott győzelmének állított emléket. 1992- ben került felújításra és díszíti fejét az „arany” korona. Az emlékmű körül a tájvédelmi körzethez tartozó szarkerdőben futnak szét a gondozott sétautak; kitűnő a kilátás az egész tatai medencére és Tatabányára. A piros-háromszög jelzésen tovább indulunk a Vaskapuvölgy felé, útba ejtve így a valamikori bányaakna fölé ejzilt kilátót - ahonnan tiszta A Szelim-barlang időben az egész Gerecsében, körpanorámában gyönyörködhetünk - és bányászemlékművet. Több „vad-kerítésen” átkelve, a piros-körön visszatérve a síkros-sáv jelzésre, a Vértes László barlang (víznyelő) mellett haladunk el, majd rátérünk a sárga-sáv jelzésre. Kényelmes gerincúton visz a jelzés hosszan, egészen a baji vadászházig, melyet megkerülve a Péterképi tisztásra érünk. Innen már rövidesen egy szurdokvölgyön keresztül ereszkedünk le Bajra, a hegyoldal üdülőházai, kertjei között. A hegyoldalból szép kilátás kínálkozik a falura, és kicsit távolabb a „tóvárosra”, Tatára. Bajra begyalogolva megnézhetjük a copf stílusú rk. templomot, mellette a szép, impozáns kialakítású Szent István Általános Iskola épületét. Tata-Tóvároskert vasúti megállót érintve, az edzőtábor mellett elhaladva érkezünk az Öreg-tó partjára és a „csücskébe” épült várhoz. A várat és a romkertet körbejárva feltétlenül tekintsük meg a várban a Kuny Domokos Múzeumot. A tatai vár öt évszázad építészeti jegyeit viseli magán. Ez részben földrajzi helyzetével, másrészt tulajdonosainak gyakori változásával is kappcsolatos. A vizekben, forrásokban gazdag vidéken a régészeti leletek és az írott fonások egyaránt XI. századi település és bencés apátság létét bizonyítják. A XIV. században már két Tata (Thota, Thata) névvel ellátott teleppílés létezett, ezeket mocsaras.