Turista Magazin, 1998 (109. évfolyam, 1-12. szám)
1998-07-01 / 7. szám
Néprajz turistáknak Gányolnak a gányók? Napi valóságunk kedvez a gúnyos ige terjedésének. Hiszen egyre többen igyekeznek saját maguk, csak így-úgy, kellő szakértelem híján összeeszkábálni, „megbuherálni" házat, kutyaólat, autót, szekrényt, ezt-azt. Sőt, a „szakemberek” sokaságáról is kiderül, hogy csak idézőjeles szakember, alig szakember. A kőműves ferdén rakja a falat, a burkoló lötyögő csempét hagy maga után, a vízvezetékszerelő távozása után csöpög a csap... - Mindegyik csak gúnyolt, összegúnyolt valamit... - Vikendházát maga építette, bontott téglából és deszkából gúnyolta, összegúnyolta. A gúnyos ige a Magyar Értelmező Kéziszótárban nem található meg. A Történeti-etimológiai szótár először 1785-ből adatolja, jelentése: gyengén, rosszul körülkerít, majd későbbi jelentése: kuszál, összekuszál, összehány. Van egy korábbi adat is, méghozzá 1560 utánról: „Hogyha engemet nem igyekeznek számadásomban obfuszálni s begányolni”. Ennek jelentése: belezavar, összekuszál, tehát rokonságban van az előbb említettel. Hajdúböszöményben a gányol jelentése: földdel, sárral befröcsköl, hever. Azért is szólunk róla, mert főleg nyelvjárási környezetben elterjedt szó. Az Új Magyar Tájszótárban több adatot is találunk rá. Pl. Nem olyan csinosan tudja csinálni, gúnyolja. Gúnyolva van ez a fonal. Jelentései: nagyjából, hozzá nem értő módon csinál valamit, sárral befröcsköl, bever. Nyelvjárási környezetből terjedt el tehát a gányol ige, s napjainkban elérte a köznyelvet, mint azt köznyelvi példáim is mutatták. A gányol eredetét tehát pontosan nem ismerjük. Mindenesetre rokonságban van vele a gányó több- és gúnyos jelentésű szavunk. Gányónak nevezték általában a dél-alföldi dohánykertészeket, Makó környékén a hagymakertészeket, másutt a gazda tanyáján lakó bérest, kertészt, gúnyosan a tanyasi embert, illetve a laza erkölcsű, züllött gyereket és a cigánygyereket. A gányó vagy ganyesz a verebet is jelentette. Közös ezekben a jelentésekben a lenézés, a gúny, megjelenik benne valamiféle kiközösítés. Talán leggyakrabban a gányó mégis a dohánykertészek elnevezése volt az Alföld déli részén. Szegeden, Szentesen használták leginkább. A dohánykertészségnek itt volt a legnagyobb hagyománya. Ezzel a munkával az agrárszegénység nagy tömegei foglalkoztak, ám a dohánykonjunktúra ingadozása következtében bizonytalanságban és - ha nem volt elég munkájuk - nyomorban éltek. Távol voltak az állandó településektől, piszkos munkát végeztek. Talán ezért ragadt rájuk csúfnévként a gányó elnevezés. A Szegedi Szótárban gányófalu, gányóasszony, gányólány, gányólegény címszavakat is találunk. A gányó szó talán teljesen kihalt volna, illetve semmiképpen sem került volna bele a korabeli köznyelvbe, ha Justh Zsigmond egyik regényében és a regény címében nem szerepel. A Gányó Julcsa című regény (1894), amelyben az író a dél-alföldi gányósok, dohánykertészek életét mutatja be, címével is segítette, hogy sokan fölfigyelnek erre az életmódra. Persze ma már gányók nincsenek, a gányol ige azonban közismert. A gányó és a gányol között a kapcsolat nyilvánvalóan látszik. A lenézett ember alulértékelt, szakértelem nélküli munkájáról van szó. Honnan eredhet hát a gányó és a gányol? A nyelvészek szerint bizonytalan eredetű. A szótár lehetségesnek tartja, hogy egy régi bányol (foltoz) jelentésű szóból alakult kikerítéssel: bányol-gányol, ennek jelentése volt: tákol, gyengén megépít. De ha nem is a szoros etimológiai, hanem inkább a hangulati jelleget nézzük, akkor a gányó, a gányol a gané és a ganéz (ganyé, ganyéz), vagyis trágya, trágyáz szavak közvetlen közelében található -s talán a kertészeknek, tanyasiaknak a trágyával való munkavégzése is szülhette ezt a pejoratív jelentésátvitelt. Az eredetre tehát többféle elképzelés is van. A gányol terjedése azonban a nyelvjárásokból a köznyelv felé előrehaladt, s ezt nemcsak hangulati jellege segíti elő, hanem a rosszul, silányul, szakértelem nélkül végzett tegnapi és mai munkák tömkelege is. Balázs Géza Az élővilág érdekében Putnok Város Önkormányzata a város közigazgatási területén lévő Kányás-tetőt és az Ősbükkösi Természetvédelmi Terület elnevezéssel védetté nyilvánította. A védetté nyilvánítás célja a növényfajokban gazdag terület megőrzése, védett növényfajtáinak és élővilágának fenntartása. A védett területet tilos fertőzni, műtrágyázni, szennyvizet rávezetni, feltölteni vagy bármilyen módon károsítani. A helyi védettségre az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága által javasolt kezelési irányelveket kell betartani, amelyeket Boldogh Sándor ökológiai szakfelügyelő készített. A Kányás-tető kezelési irányelvei: A füves területek gyakran jelentős természeti értékekkel rendelkeznek, gyakorta több veszélyeztetett növény-, illetve állatfaj állományának lehetnek élőhelyei. A hazai természetvédelmi törekvések között éppen ezért igen fontos feladat a gyepterületek fogyásának, leromlásának a megakadályozása, illetve az ezekhez kapcsolódó extenzív gyepgazdálkodási rendszerek fenntartása. A füves élőhelyek megőrzése leggyakrabban kezeléssel oldható meg, melynek célja a szukcessziós folyamatok jelentős mértékű lassítását jelenti. A bányás-tető esetében egy lomboserdő helyén másodlagosan kialakult gyepet találunk, mely több botanikai és jelentős tájképi értékkel rendelkezik. A terület értékeinek megőrzése - a különböző degradáltsági állapotok miatt - foltonként eltérő kezelést kíván meg. A gyepterület cserjésedő, illetve erdővel határolt részén alkalmazható fenntartási munkát jelent a madarak költési ideje után elvégzett cserjeirtás. A cserjésedés jelenleg csak kis területre terjed ki, így az élőhely fenntartási munkája során a cserjeirtás csak kis jelentőséggel bíró eljárást jelent. Fontos lehet egy átmeneti zóna meghagyása a gyep-erdő határon. A kezelés - ahol szükséges - általában kaszálással megoldható, az a degradált foltok helyreállítási folyamataiban is jelentős szerepű. Mivel a kaszálás nem szelektív módszer, azt minden esetben a legfontosabb természeti értékek magérlelése utáni időszakra kell időzíteni. A Kányás-tető esetében ennek legalkalmasabb időpontja a késő nyár és az ősz eleje. Igen célravezető megoldást jelent ez a módszer a Calamagrostissal és Brachypodiummal terhelt területek javításában. A kaszálás célja a szerves anyag eltávolítása a területről, ezért a lekaszált füvet minden esetben el kell hordani. Ez a kezelési mód a szederfajokkal borított felszínek javítására is alkalmas. A gerinctelen fajok védelme és a kezelések eredményeinek lemérése érdekében kaszálatlan területeket kell kialakítani. A kaszált részeket az első 3-4 évben évente egyszer, majd 2-3 évenkénti kaszálással kell kezelni. Gépi kaszálást csak a kis lejtőszögű, nagy szervesanyag-feldúsulást mutató területeken lehet alkalmazni. Alkalmas a területen 1995/96 telén kipróbált gereblyézés is, melynek lényege a nagytömegű elszáradt és „összeállt” fatömeg vegetációs időn kívül történő eltávolítása. Egyes részek erősen erodáltak, itt a be nem avatkozás jelenthet csak megoldást. Égetésre csupán két folt esetében kerülhet sor, melynek célja a kaszálásra nem alkalmas fejoknak és ezek avarjának a visszaszorítása. Az égetést csak télen lehet elvégezni. Az ősbükkös kezelési irányelvei: A hazai erdőtársulások kiemelkedő szerepet töltenek be a természeti értékek fenntartásában, ezért igen fontos a védett, ill. védelemre javasolt erdőterületek kezelési terveinek kidolgozása. Ez az erdőrészlet tengerszint feletti magasság alapján érdekes előfordulású, erdészeti szempontból jó minőségű állomány. Az erdőterület megőrzésének természetvédelmi távlati célja a tájképi értékek védelme, a terület természeti értékeinek fenntartása. A faállomány a vágásérettségi kort részben elérte, de természetvédelmi szempontokat és az állomány egészségügyi állapotát is figyelembe véve az állomány felújítását el lehet, illetve el kell kerülni. A természeti érték megőrzése az elkövetkező 1-2 évtizedben aktív kezelést nem igényel. Kerékgyártó 1998. július