Turista Magazin, 1998 (109. évfolyam, 1-12. szám)

1998-07-01 / 7. szám

Néprajz turistáknak Gányolnak a gányók? Napi valóságunk kedvez a gúnyos ige terjedésének. Hiszen egyre töb­­ben igyekeznek saját maguk, csak így-úgy, kellő­ szakértelem híján összeeszkábálni, „megbuherálni" házat, kutyaólat, autót, szekrényt, ezt-azt. Sőt, a „szakemberek” soka­ságáról is kiderül, hogy csak idéző­jeles szakember, alig­ szakember. A kőműves ferdén rakja a falat, a burkoló lötyögő csempét hagy ma­ga után, a vízvezetékszerelő távo­zása után csöpög a csap... - Mind­egyik csak gúnyolt, összegúnyolt va­lamit... - Vikendházát maga építet­te, bontott téglából és deszkából gúnyolta, összegúnyolta. A gúnyos ige a Magyar Értelmező Kéziszótárban nem található meg. A Történeti-etimológiai szótár elő­ször 1785-ből adatolja, jelentése: gyengén, rosszul körülkerít, majd későbbi jelentése: kuszál, összeku­szál, összehány. Van egy korábbi adat is, méghozzá 1560 utánról: „Hogyha engemet nem igyekeznek számadásomban obfuszálni s begá­­nyolni”. Ennek jelentése: beleza­var, összekuszál, tehát rokonságban van az előbb említettel. Hajdúbö­­szöm­ényben a gányol jelentése: földdel, sárral befröcsköl, hever. Azért is szólunk róla, mert főleg nyelvjárási környezetben elterjedt szó. Az Új Magyar Tájszótárban több adatot is találunk rá. Pl. Nem olyan csinosan tudja csinálni, gúnyolja. Gú­nyolva van ez a fonal. Jelentései: nagy­jából, hozzá nem értő módon csinál valamit, sárral befröcsköl, bever. Nyelvjárási környezetből terjedt el tehát a gányol ige, s napjainkban el­érte a köznyelvet, mint azt köz­nyelvi példáim is mutatták. A gányol eredetét tehát pontosan nem ismerjük. Mindenesetre ro­konságban van vele a gányó több- és gúnyos jelentésű szavunk. Gányó­­nak nevezték általában a dél-alföldi dohánykertészeket, Makó környé­kén a hagymakertészeket, másutt a gazda tanyáján lakó bérest, kertészt, gúnyosan a tanyasi embert, illetve a laza erkölcsű, züllött gyereket és a cigánygyereket. A gányó vagy ganyesz a verebet is jelentette. Kö­zös ezekben a jelentésekben a lené­zés, a gúny, megjelenik benne vala­miféle kiközösítés. Talán leggyakrabban a gányó mégis a dohánykertészek elnevezése volt az Alföld déli részén. Szegeden, Szentesen használták leginkább. A dohánykertészségnek itt volt a leg­nagyobb hagyománya. Ezzel a mun­kával az agrárszegénység nagy tö­megei foglalkoztak, ám a dohány­­konjunktúra ingadozása következ­tében bizonytalanságban és - ha nem volt elég munkájuk - nyomor­ban éltek. Távol voltak az állandó településektől, piszkos munkát vé­geztek. Talán ezért ragadt rájuk csúfnévként a gányó elnevezés. A Szegedi Szótárban gányófalu, gá­­nyóasszony, gányólány, gányólegény címszavakat is találunk. A gányó szó talán teljesen kihalt volna, illetve semmiképpen sem került volna bele a korabeli köz­nyelvbe, ha Justh Zsigmond egyik regényében és a regény címében nem szerepel. A Gányó Julcsa cí­mű regény (1894), amelyben az író a dél-alföldi gányósok, dohányker­tészek életét mutatja be, címével is segítette, hogy sokan fölfigyelnek erre az életmódra. Persze ma már gányók nincsenek, a gányol ige azonban közismert. A gányó és a gányol között a kap­csolat nyilvánvalóan látszik. A le­nézett ember alulértékelt, szakérte­lem nélküli munkájáról van szó. Honnan eredhet hát a gányó és a gányol? A nyelvészek szerint bi­zonytalan eredetű. A szótár lehetsé­gesnek tartja, hogy egy régi bányol (foltoz) jelentésű szóból alakult ki­­kerítéssel: bányol-gányol, ennek je­lentése volt: tákol, gyengén meg­épít.­­ De ha nem is a szoros etimo­lógiai, hanem inkább a hangulati jelleget nézzük, akkor a gányó, a gá­nyol a gané és a ganéz (ganyé, ganyéz), vagyis trágya, trágyáz sza­vak közvetlen közelében található -s talán a kertészeknek, tanyasiak­nak a trágyával való munkavégzése is szülhette ezt a pejoratív jelentés­átvitelt. Az eredetre tehát többféle elképzelés is van. A gányol terjedé­se azonban a nyelvjárásokból a köz­nyelv felé előrehaladt, s ezt nem­csak hangulati jellege segíti elő, ha­nem a rosszul, silányul, szakértelem nélkül végzett tegnapi és mai mun­kák tömkelege is. Balázs Géza Az élővilág érdekében Putnok Város Önkormányzata a vá­ros közigazgatási területén lévő Ká­­nyás-tetőt és az Ősbükkösi Termé­szetvédelmi Terület elnevezéssel vé­detté nyilvánította. A védetté nyilvá­nítás célja a növényfajokban gazdag terület megőrzése, védett növényfaj­táinak és élővilágának fenntartása. A védett területet tilos fertőzni, műtrá­gyázni, szennyvizet rávezetni, feltöl­teni vagy bármilyen módon károsíta­ni. A helyi védettségre az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága által java­solt kezelési irányelveket kell betarta­ni, amelyeket Boldogh Sándor ökoló­giai szakfelügyelő készített. A Kányás-tető kezelési irányelvei: A füves területek gyakran jelentős ter­mészeti értékekkel rendelkeznek, gya­korta több veszélyeztetett növény-, il­letve állatfaj állományának lehetnek élőhelyei. A hazai természetvédelmi törekvések között éppen ezért igen fontos feladat a gyepterületek fogyásá­nak, leromlásának a megakadályozása, illetve az ezekhez kapcsolódó extenzív gyepgazdálkodási rendszerek fenntar­tása. A füves élőhelyek megőrzése leg­gyakrabban kezeléssel oldható meg, melynek célja a szukcessziós folyama­tok jelentős mértékű lassítását jelenti. A bányás-tető esetében egy lom­boserdő helyén másodlagosan kiala­kult gyepet találunk, mely több bota­nikai és jelentős tájképi értékkel ren­delkezik. A terület értékeinek meg­őrzése - a különböző degradáltsági ál­lapotok miatt - foltonként eltérő ke­zelést kíván meg. A gyepterület cser­­jésedő, illetve erdővel határolt részén alkalmazható fenntartási munkát je­lent a madarak költési ideje után el­végzett cserjeirtás. A cserjésedés je­lenleg csak kis területre terjed ki, így az élőhely fenntartási munkája során a cserjeirtás csak kis jelentőséggel bí­ró eljárást jelent. Fontos lehet egy át­meneti zóna meghagyása a gyep-erdő határon. A kezelés - ahol szükséges - általában kaszálással megoldható, az a degradált foltok helyreállítási folyamataiban is jelentős szerepű. Mivel a kaszálás nem szelektív módszer, azt minden esetben a legfontosabb természeti ér­tékek magérlelése utáni időszakra kell időzíteni. A Kányás-tető esetében en­nek legalkalmasabb időpontja a késő nyár és az ősz eleje. Igen célravezető megoldást jelent ez a módszer a Calamagrostissal és Brachypodium­­mal terhelt területek javításában. A kaszálás célja a szerves anyag eltávo­lítása a területről, ezért a lekaszált fü­vet minden esetben el kell hordani. Ez a kezelési mód a szederfajokkal bo­rított felszínek javítására is alkalmas. A gerinctelen fajok védelme és a ke­zelések eredményeinek lemérése ér­dekében kaszálatlan területeket kell kialakítani. A kaszált részeket az első 3-4 évben évente egyszer, majd 2-3 évenkénti kaszálással kell kezelni. Gé­pi kaszálást csak a kis lejtőszögű, nagy szervesanyag-feldúsulást mutató terü­leteken lehet alkalmazni. Alkalmas a területen 1995/96 telén ki­próbált gereblyézés is, melynek lényege a nagytömegű elszáradt és „összeállt” fatömeg vegetációs időn kívül történő eltávolítása. Egyes részek erősen ero­dáltak, itt a be nem avatkozás jelenthet csak megoldást. Égetésre csupán két folt esetében kerülhet sor, melynek cél­ja a kaszálásra nem alkalmas fejoknak és ezek avarjának a visszaszorítása. Az égetést csak télen lehet elvégezni. Az ősbükkös kezelési irányelvei: A hazai erdőtársulások kiemelkedő szerepet töltenek be a természeti érté­kek fenntartásában, ezért igen fontos a védett, ill. védelemre javasolt erdőte­rületek kezelési terveinek kidolgozása. Ez az erdőrészlet tengerszint feletti magasság alapján érdekes előfordulá­sú, erdészeti szempontból jó minősé­gű állomány. Az erdőterület megőr­zésének természetvédelmi távlati cél­ja a tájképi értékek védelme, a terü­let természeti értékeinek fenntartása. A faállomány a vágásérettségi kort részben elérte, de természetvédelmi szempontokat és az állomány egész­ségügyi állapotát is figyelembe véve az állomány felújítását el lehet, illetve el kell kerülni. A természeti érték megőrzése az elkövetkező 1-2 évti­zedben aktív kezelést nem igényel. Kerékgyártó 1998. július

Next