Turisták Lapja, 1920 (32. évfolyam)
Homor Imre: Esztergomi Osztályunk a kommün alatt és után
ESZTERGOMI OSZTÁLYUNK TÖRTÉNETE A KOMMUNIZMUS ALATT ÉS UTÁN falja le, gondnoki teendőit pedig bízza egyesületünk ügyv. alelnökére, Brilli Gyulára. Ilyenformán a ház esztergomi kezekben marad egyesületünk gondozása alatt és nem jut közprédára." Az előre megszövegezett memorandum-tervezetet mindössze annyi változtatással fogadta el a választmány, hogy az akkoriban stílszerű „elvtárs" megszólítást mindenütt törölte. A memorandum azonban nem sokat használt. Dr. Kartaly direktóriumi elnök, — aki pedig egyesületünk tagja is volt s így pártfogására számítani lehetett, s a kérelmet elutasította. Mi hallgattunk. Erre Budapestről megsürgették a beküldendő jelentéseket s a sürgetésre azt válaszoltuk, hogy annyira el vagyunk foglalva egyéb, megélhetésünkhöz szükséges dolgainkkal, hogy a jelentéseket egyhamar nem készíthetjük el és kértünk egy havi halasztást (remélve, hogy addig megbukik a kommunizmus). Újabb sürgetésre ugyanez a válasz ment. Végre a budapestiek egyenest az esztergomi direktóriumhoz fordultak azon szigorú utasítással, hogy a menedékházat haladéktalanul foglalja le a Budapesti Testnevelési Ügyek Direktóriuma nevében. „1919 június 16-án volt a szomorú átadási aktus — mondja jegyzőkönyvünk — pontos leltár felvétele mellett, melyen egyesületünket fáradhatatlan alelnökünk, Brilli Gyula képviselte. A menedékház a vármegyei művelődési osztály felügyelete alá soroltatott, amely Havas János kommunista tanítót nevezte ki gondnokul. Szerencsére az a két hét, amely idő alatt menedékházunk ténylegesen kommunista uralom alatt volt, nem jelentett semmiféle kárt féltett tulajdonunkra s a rendszer bukásával pontosan, a leltár alapján átnézve, ismét mindent a helyén találtunk." Brilli ugyanis az értékesebb dolgokat jóelőre biztonságba helyezte. Ezen jelentés 1919 október 22-én tartott választmányi ülésünkön felvett jegyzőkönyvünkben foglaltatik. Ezen ülésünkön a választmány az elnök indítványára kizárta az egyesület kebeléből azon tagokat, akik a proletárdiktatúra alatt vezető szerepet vittek s a törlés okát és a kizártak névsorát a helyi lapokban hírlapilag is közzététetni rendelte. Ekkor jelentette az elnök azt is, hogy Esztergomnak a román megszállás alóli szerencsés felszabadulása napján, 1919 október 11-én, néhány turistatársunk a vaskapui kilátónál rendezett összejövetelen elhatározta, hogy a kilátós menedékház alatti barlangszerű részen egy Mária-szobor felállítására indít akciót „az egyesület keresztény irányzatának dokumentálása végett, továbbá a világháború, a kommunizmus és a román megszállás szerencsés elmúlásának emlékére". A gyűjtést nyomban megindították s azóta a szoboralap spontán adományokból már ötezer korona körül jár. 1919 deczember 7-én a választmányi ülésen az elnök felolvassa a Magyar Turista Egyesület átiratát, mely a változott viszonyokra való hivatkozással kéri egyesületünket a visszacsatlakozásra. A választmány e kérdést közgyűlés elé vezérli. Az elnök tekintettel arra, hogy az egyesület már a legnehezebb időkön keresztülment, alkalmasnak látja az időt, hogy a háború alatt többször hangoztatott lemondását ismét kinyilvánítsa. A választmány kérésére azonban ez alkalommal elállt szándékától. 1919 deczember 28-án tartott az egyesület hosszú idő után ismét közgyűlést, melyen Farkas Elek elnök az előzmények ismertetése után feltette a kérdést: „kíván-e egyesületünk továbbra is megmaradni a Magyar Turista Egyesületben, 57