Turisták Lapja, 1925 (37. évfolyam)
Nagy Elemér: A középorom északi fala (5 képpel)
86 ezernyi darabokra töredezve pár másodperc alatt eltűnt a mélyben. Még egy kis ideig visszhangzottak a sziklák, aztán ismét mély csend ült a tájra. Fokozottabb óvatossággal másztunk most már tovább, nehogy a lehulló kődarabok még esetleg lent a völgyben valakiben kárt tegyenek. Rövid idő alatt felértünk a Középormot a Katalin-csúcstól elválasztó réshez, honnan egy pár nagy sziklalapot megkerülve, enyhe lejtőn felmentünk a Katalin-csúcsra. Gyönyörű kilátás fogadott itt bennünket. A Tátra-ormok mindenütt, ameddig csak a szem ellátott, tündököltek a szeptemberi nap meleg sugaraiban. A Gerlachfalvi-csúcs lomha tömege klasszikusan belerajzolódott az azúrkék mennyboltba, lent a Nagytarpataki völgy morénatömbjei közt, egy kis füves pázsiton néhány zerge legelészett. Oly megható volt a látvány, hogy elnéztük volna naphosszat is, sajnos azonban mennünk kellett, mert még hátra volt a nap fő célja: a Középorom-csúcsa, hol szintén hosszabb ideig akartuk élvezni a Tátra egyik legszebb körképét. Utolsó búcsúpillantást vetettünk még a szép Markazit-toronyra, a Zöldtavi-csúcsra, a Déry-csúcs, Ottavi-csúcs, Fecsketorony impozáns hosszú gerincére, majd le a csekély 400 méterrel lejjebb fekvő Kisnyereg-hágó völgy törmeléksivatagjára. Miután így sorra jártuk tekintetünkkel újból a szép csúcsokat és a tengerszemekkel ékeskedő csodás völgykatlanokat, elindultunk vissza a nemrég elhagyott réshez (csorbához). Nemsokára már bent állottunk a résből a Középorom csúcsára felvezető kéményben, melyben könnyű mászással néhány perc alatt fel is értünk a 2440 méter magas csúcsra. Délután Vs3-ig élveztük itt az isteni panorámát. Mind a négy világtáj irányában, messze-messze a horizontig gyönyörködhettünk a csúcsok és gerincek pompás idomaiban. A Poprádi sík vetésektől tarkázott lapályán kezdve tekintetünk végig szárnyalt körös-körül az egész Tátra sziklavilágán. Sokáig elnéztük a Nagyszalóki-csúcs hosszú vonalát, a Szekrényes szép gerincét, a komor Javorovai-csúcsokat, majd északi irányba nézve, tekintetünk megpihent a Lomnici csúcs bárányfelhőktől övezett homlokán. Csodás látvány volt, mint repültek tova a hatalmas csúcs szirtjein meg A Sárgatorony látképe a Petrik-csúcs középmagasságából tekintve (Dr. Jordán Károly fényképe)