Turisták Lapja, 1925 (37. évfolyam)

Dr. Németh Imre: Mátyás király-forrás-Disznófő (Szaukopf)

82 Dr. Németh Imre sereg kötelékébe lépett és ott maradt Budavárának 1686-ban bekövetkezett megvívásáig, mégis azon eltéréssel, hogy ezen időnek egy részét török rab­ságban töltötte és mint fogoly vizet hordott a Dunából Budavárába, de kint járt a királyi vadászkastély vízműveinél is. Marsigli naplót vezetett és 120 kötetben visszamaradt naplója megörökíti az 1682 1686. években Budavár visszavívása körül lefolyt eseményeket is. Ennek híre az elm­ult század vége­felé eljutott Magyarországra is és Thaly Kálmán nagynevű történettudósunk és Rákóczi kutatónk érdeme, hogy az ő ismételt szorgalmazására Budapest székesfőváros törvényhatósága megbízta dr. Veress Endre, a történeti kútfők kutatásában nagyjártasságú írónkat, aki azután 1901-ben hosszabb időt töltött Bolognában és nemcsak átkutatta, de jelentősebb részeiben le is másoltatta a Budavárára vonatkozó adatokat, helyszínrajzokat és kutatásának eredmé­nyéről a Budapest Régiségei című folyóirat 1906-ban megjelent IX-ik (sajnos eddig az utolsó) kötetében beszámolt a nagyközönségnek is. Megtudjuk ebből, hogy a törökök sok helyi elnevezést cseréltek fel az ő történeti jelen­tőségüknek megfelelő, vagyis török vonatkozású elnevezéssel, de emellett nagyon sok magyar helynevet csak egyszerűen átfordítottak törökre, így a királyi palota a török uralom alatt is Kiral szerajlári dir, a Kovácsiba vezető út Kovacsina job­­bir nevet viseli és annak a hegyhátnak, amely a Jánoshegy tövében álló városi vendéglőtől a Normafán túl vonul és amelynek oldalából a vadászkastély kútjának a forrásvize fakadt, Kiral bunár bal­i — Király­forrásdomb volt a török neve, vagyis ebből és a nagy gyümölcsösből szüle­tett meg a Sauwiese és a Királyforrásdombból fakadó Királyforrást keresz­telte el az 1686 ot követő idő Saukopfnak és ha a Diszr­ófő forráskút előtt feltöltött úttestről a Királyforrás katlanába betekintünk, megtaláljuk ott a lépcsőzetes vízesésnek ma is elvitázhatatlan nyomait, de megtaláljuk a vízesés faragottkőmaradványait is, mert a Disznófőforrásnál feltöltött úttestet ezek­kel a faragottkövekkel támasztották alá, csakhogy a faragott részek a part felé fordítva el voltak temetve, azonban a legújabb időkben azoknak egy része láthatóvá vált, míg a másik — talán nagyobb —, talán értékesebb része a helyszínéről eltűnt. Marsigli helyszínrajzán a Kiral bunár balri, vagyis a Királyforrásdombot 18 számmal jelölte meg. Ezen adatokat ismerve, igazán meglepő, hogy a zugligeti villamos végállomásánál egy — közvetlen a háború előtt épült és nagyobbszabású forgalom lebonyolítására készült széles lépcsőzet egy — zártkapunak vezet és a kapu felett olvasható felírás arra figyelmeztet, hogy az az út, amelyikre a lépcsőről rá lehetne lépni, ha a kapu a reálépést el nem zárná — magán­tulajdon ! Pedig az erdőt járó nagyközönség 200 esztendő óta úgy tudja, hogy ez a gesztenyefasoros út a Fácán-vendéglő érintésével a Disznófőhöz és ezen keresztül a Kossuth-szoborhoz és a Normafához vezet és úgy tudja, hogy ott a gyalogközlekedés mindig szabad volt, míg ma? — Alig hagyjuk el a Fácán-vendéglő területét azon a kiskapun, amely a felülről jövőket figyelmezteti, hogy magánterületre lépnek, alig teszünk a községi iskola előtt néhány lépést, b­ár ismét beleütközünk egy figyelmeztető felírásba, mely szerint az az út a Disznófő-vendéglőhöz vezet ugyan, de magántulajdon, ezt a magántulajdon figyelmeztető felírást viseli bejáróján maga a Disznófő forráskút is! Szóval az embert közel egy órán keresztül kétség és aggódás fogja el, hogy nem éri-e kellemetlenség és nem követ-e el büntetendő cselek­ményt azzal, hogy magántulajdonban levő területen jár, a forrás bejárójánál olvasható figyelmeztetés pedig még a kevésbé jártas embereket is vissza­riasztja attól, hogy a Zugliget egyetlen forrásvizének hűsítő hatását igénybe­vegye. Ismerve a Marsigli egykorú feljegyzésein alapuló tényeket, immár megtudjuk azt is, hogy miért élt a köztudatban kettőszáz esztendőn keresztül az a gondolat, hogy a mai zugligeti villamos végállomásától a Normafához vezető gesztenyefával szegélyezett gyalogút közterületen fekszik, tehát a nyilvános közút, de sőt rájövünk arra is, hogy Budavárának török kézre történt jutása előtt és az egész török uralom alatt is, vagyis az 1686-ik év előtt jó néhány századon keresztül köztulajdon volt a mai Disznófő-vendéglő és a mai Disznófőforrás területe is, de köztulajdon volt a ma Istenszemének

Next