Turisták Lapja, 1925 (37. évfolyam)
Dr. Németh Imre: Mátyás király-forrás-Disznófő (Szaukopf)
82 Dr. Németh Imre sereg kötelékébe lépett és ott maradt Budavárának 1686-ban bekövetkezett megvívásáig, mégis azon eltéréssel, hogy ezen időnek egy részét török rabságban töltötte és mint fogoly vizet hordott a Dunából Budavárába, de kint járt a királyi vadászkastély vízműveinél is. Marsigli naplót vezetett és 120 kötetben visszamaradt naplója megörökíti az 1682 1686. években Budavár visszavívása körül lefolyt eseményeket is. Ennek híre az elmult század végefelé eljutott Magyarországra is és Thaly Kálmán nagynevű történettudósunk és Rákóczi kutatónk érdeme, hogy az ő ismételt szorgalmazására Budapest székesfőváros törvényhatósága megbízta dr. Veress Endre, a történeti kútfők kutatásában nagyjártasságú írónkat, aki azután 1901-ben hosszabb időt töltött Bolognában és nemcsak átkutatta, de jelentősebb részeiben le is másoltatta a Budavárára vonatkozó adatokat, helyszínrajzokat és kutatásának eredményéről a Budapest Régiségei című folyóirat 1906-ban megjelent IX-ik (sajnos eddig az utolsó) kötetében beszámolt a nagyközönségnek is. Megtudjuk ebből, hogy a törökök sok helyi elnevezést cseréltek fel az ő történeti jelentőségüknek megfelelő, vagyis török vonatkozású elnevezéssel, de emellett nagyon sok magyar helynevet csak egyszerűen átfordítottak törökre, így a királyi palota a török uralom alatt is Kiral szerajlári dir, a Kovácsiba vezető út Kovacsina jobbir nevet viseli és annak a hegyhátnak, amely a Jánoshegy tövében álló városi vendéglőtől a Normafán túl vonul és amelynek oldalából a vadászkastély kútjának a forrásvize fakadt, Kiral bunár bali — Királyforrásdomb volt a török neve, vagyis ebből és a nagy gyümölcsösből született meg a Sauwiese és a Királyforrásdombból fakadó Királyforrást keresztelte el az 1686 ot követő idő Saukopfnak és ha a Diszrófő forráskút előtt feltöltött úttestről a Királyforrás katlanába betekintünk, megtaláljuk ott a lépcsőzetes vízesésnek ma is elvitázhatatlan nyomait, de megtaláljuk a vízesés faragottkőmaradványait is, mert a Disznófőforrásnál feltöltött úttestet ezekkel a faragottkövekkel támasztották alá, csakhogy a faragott részek a part felé fordítva el voltak temetve, azonban a legújabb időkben azoknak egy része láthatóvá vált, míg a másik — talán nagyobb —, talán értékesebb része a helyszínéről eltűnt. Marsigli helyszínrajzán a Kiral bunár balri, vagyis a Királyforrásdombot 18 számmal jelölte meg. Ezen adatokat ismerve, igazán meglepő, hogy a zugligeti villamos végállomásánál egy — közvetlen a háború előtt épült és nagyobbszabású forgalom lebonyolítására készült széles lépcsőzet egy — zártkapunak vezet és a kapu felett olvasható felírás arra figyelmeztet, hogy az az út, amelyikre a lépcsőről rá lehetne lépni, ha a kapu a reálépést el nem zárná — magántulajdon ! Pedig az erdőt járó nagyközönség 200 esztendő óta úgy tudja, hogy ez a gesztenyefasoros út a Fácán-vendéglő érintésével a Disznófőhöz és ezen keresztül a Kossuth-szoborhoz és a Normafához vezet és úgy tudja, hogy ott a gyalogközlekedés mindig szabad volt, míg ma? — Alig hagyjuk el a Fácán-vendéglő területét azon a kiskapun, amely a felülről jövőket figyelmezteti, hogy magánterületre lépnek, alig teszünk a községi iskola előtt néhány lépést, bár ismét beleütközünk egy figyelmeztető felírásba, mely szerint az az út a Disznófő-vendéglőhöz vezet ugyan, de magántulajdon, ezt a magántulajdon figyelmeztető felírást viseli bejáróján maga a Disznófő forráskút is! Szóval az embert közel egy órán keresztül kétség és aggódás fogja el, hogy nem éri-e kellemetlenség és nem követ-e el büntetendő cselekményt azzal, hogy magántulajdonban levő területen jár, a forrás bejárójánál olvasható figyelmeztetés pedig még a kevésbé jártas embereket is visszariasztja attól, hogy a Zugliget egyetlen forrásvizének hűsítő hatását igénybevegye. Ismerve a Marsigli egykorú feljegyzésein alapuló tényeket, immár megtudjuk azt is, hogy miért élt a köztudatban kettőszáz esztendőn keresztül az a gondolat, hogy a mai zugligeti villamos végállomásától a Normafához vezető gesztenyefával szegélyezett gyalogút közterületen fekszik, tehát a nyilvános közút, de sőt rájövünk arra is, hogy Budavárának török kézre történt jutása előtt és az egész török uralom alatt is, vagyis az 1686-ik év előtt jó néhány századon keresztül köztulajdon volt a mai Disznófő-vendéglő és a mai Disznófőforrás területe is, de köztulajdon volt a ma Istenszemének