Turisták Lapja, 1927 (39. évfolyam)
A középső Gail völgyében (5 képpel) Dr. Csury Jenő
184 Dr. Csury Jenő Közel két órát vándorolunk az árnyékos erdőben és egyszerre az erdőhatárnál találjuk magunkat kb. 1700 m magasságban. Előttünk a hegyvonulat gerince látszik és azon hiszemben vagyunk, hogy egy órán belül célnál leszünk. Csalódás. A hasig érő fűvel benőtt hegyoldal valóságos sorozata az egymásra rakott kuglófoknak. Amikor az egyikre felkapaszkodva azt hisszük, hogy már a tetőn vagyunk, akkor egy újabb kúp meredezik előttünk s ez így megy óráról-órára, úgyhogy majdnem három órai időre van szükségünk, míg felérünk végcélunkhoz. Azonban ami visszatart az előrehaladásban, az nem csupán a terep hullámos volta és az egyelőre csak dél felé nyíló kilátás, hanem legelsősorban a virágpompa, amely elénk tárul. A Müssen messze híres rendkívül változatos flórájáról, melynek ott nem egy ritka példányára akadunk. Nincs turista, aki ha ideje engedi ismételten ne vállalkoznék erre a teljesen veszélytelen, csupán fárasztó kirándulásra, csakhogy az Istennek ebben a csodakertjében gyönyörködjék. Ezen a kb. három négyzetkilométert kitevő egybefüggő havasi réten az első pillanatban a fehér, sárga és lila szín látszik uralkodónak. Az alapszínek állandók, habár az egyes évszakok más-más virágokat produkálnak. Első pillantásunk a fehér Margueritekre, a fészekvirágúak különböző sárga fajaira és a kékeslila csengetyű (campanulaceae) különböző példányaira esik. Amikor az első színképen átjutottunk, kezdünk ráeszmélni a részletekre. Július elején helyenként hatalmas táblákat foglal el a szédítően erős illatú, finom alakú fehér havasi liliom (Paradisea Liliastrum), majd mint egy húsvörös nagy bordószőnyeg virít elénk a hosszú virágú kankalin (Primula longiflora). A Primulák ritka fajához tartozik az itt szintén előforduló világoslila kankalin (Pr. Vulfeniana), és az ehhez hasonló, de csipkézett levelű Pr. Villosa. Gyönyörű, tenyérnyi virágot produkál itt a kék- és ibolyaszínű hegyi búzavirág (Centaurea Montana). A kakastaréj (Pedicularis) a legváltozatosabb színekben jelentkezik és a boglárkák (Ranunculaceae), papicsok (Anemoneae) fehér és rózsaszínű kecses kelyhei szelíden bólogatnak a szélben. Nagyon szép a sárga virágját levetkezett Gyömbérgyökér (Reum reptans), tenniszlabda nagyságú medúza feje és a szem nem tud betelni a szivárvány minden színében és minden nagyságában pompázó Gerebesin (Aster)-félék változatosságával. A Perenizs (Inula)-fajták közül nagyon érdekes az Inulaspireifolia. Mindezek a virágfajták legnagyobb része az 1700—200 m magasságban virít. Itt található még helyenként nagyobb csoportokban az augusztus hó folyamán fellépő, rózsaszínű alapon lilapettyes szirmú Turbánliliom (Lilium Martagon), amely turbánszerűen hátra hajló és valóban turbára emlékeztető virágfejétől kapta elnevezését. Fenn, amint a fűnek magassága csökken, s az állandó szél jobban kiszárítja a talajt, új, alacsonyabb növésű virágfajták lépnek fel. Amint feljebb haladunk, egymásután elénk mosolyognak a bájos Enciánok. Ezekben nagy változatosságot találunk. Itt van a rövidszárú, nagyvirágú sötétkék Gentiana Acaulis, a hozzá nagyon hasonló Gentiana Excisa; megtaláljuk a szélesen nyíló tavaszi Enciánt (G. Verna), a kisebb, egészen sötétkék Bajor Enciánt (G. Bavarica), a hasas kelyhű G. Ciliatat, az apró, de kecsesvirágú Törpe Enciánt (G. Nivalis). Az első két Encián-fajta június végén eltűnik, a többi megmarad a rétek lekaszálásáig, ami rendszerint augusztus közepétől szeptember első napjáig tart. Az alsó régiókban, lenn a völgyekben is és inkább csak augusztus hó folyamán nagy mennyiségben lép fel a sötétlila Német Encián (G. Germanica) s a valamivel világosabb Mezei Encián (G. Campestris), helyenként a magasszárú sötétkék-fürtös G. Asclepiada. Legfelül a csúcson a 2100 m-es magasságban, otthonról 4—4 1/2 órai távolságban mindenekelőtt a káprázatos kilátás lep meg, mely egyike az Alpok legszebbikének. Nyugat felé egészen közel a Lienzi dolomitok (Hochstadel, Unholden) összehasogatott tömege szédítő tornyaival, hóval telt völgyeivel. Északnyugat és észak felé a Magas-Tauernek hóborította csúcsai, köztük a Grossglockner cukorsüvege. Majd a drávamenti hegyvidék, ameddig a szem ellát. Délen a Gail-völgyi havasok közül impozánsan emelkedik ki a Jaucken, Reisskofel és messze lent a Dobratsch, érdekesen legömbölyített fejével. Délkeletre a Karavankák, Karni-Alpok hatalmas lánca a szemhatárig, százával az