Turisták Lapja, 1927 (39. évfolyam)

A középső Gail völgyében (5 képpel) Dr. Csury Jenő

184 Dr. Csury Jenő Közel két órát vándorolunk az árnyékos erdőben és egyszerre az erdő­határnál találjuk magunkat kb. 1700 m magasságban. Előttünk a hegyvonulat gerince látszik és azon hiszemben vagyunk, hogy egy órán belül célnál leszünk. Csalódás. A hasig érő fűvel benőtt hegyoldal valóságos sorozata az egymásra rakott kuglófoknak. Amikor az egyikre felkapaszkodva azt hisszük, hogy már a tetőn vagyunk, akkor egy újabb kúp meredezik előttünk s ez így megy óráról-órára, úgyhogy majdnem három órai időre van szükségünk, míg fel­érünk végcélunkhoz. Azonban ami visszatart az előrehaladásban, az nem csupán a terep hullá­mos volta és az egyelőre csak dél­ felé nyíló kilátás, hanem legelsősorban a virágpompa, amely elénk tárul. A Müssen messze híres rendkívül változatos flórájáról, melynek ott nem egy ritka példányára akadunk. Nincs turista, aki ha ideje engedi ismételten ne vállalkoznék erre a teljesen veszélytelen, csupán fárasztó kirándulásra, csakhogy az Istennek ebben a csodakertjében gyönyör­ködjék. Ezen a kb. három négyzetkilométert kitevő egybefüggő havasi réten az első pillanatban a fehér, sárga és lila szín látszik uralkodónak. Az alapszínek állandók, habár az egyes évszakok más-más virágokat pro­dukálnak. Első pillantásunk a fehér Margueritekre, a fészekvirágúak különböző sárga fajaira és a kékeslila csengetyű (campanulaceae) különböző példányaira esik. Amikor az első színképen átjutottunk, kezdünk ráeszmélni a részletekre. Július elején helyenként hatalmas táblákat foglal el a szédítően erős illatú, finom alakú fehér havasi liliom (Paradisea Liliastrum), majd mint egy hús­vörös nagy bordószőnyeg virít elénk a hosszú virágú kankalin (Primula longi­flora). A Primulák ritka fajához tartozik az itt szintén előforduló világoslila kankalin­ (Pr. Vulfeniana), és az ehhez hasonló, de csipkézett levelű Pr. Vil­losa. Gyönyörű, tenyérnyi virágot produkál itt a kék- és ibolyaszínű hegyi búzavirág (Centaurea Montana). A kakastaréj (Pedicularis) a legváltozato­sabb színekben jelentkezik és a boglárkák (Ranunculaceae), papicsok (Ane­moneae) fehér és rózsaszínű kecses kelyhei szelíden bólogatnak a szélben. Nagyon szép a sárga virágját levetkezett Gyömbérgyökér (Reum reptans), tenniszlabda nagyságú medúza feje és a szem nem tud betelni a szivárvány minden színében és minden nagyságában pompázó Gerebesin (Aster)-félék változatosságával. A Perenizs (Inula)-fajták közül nagyon érdekes az Inula­spireifolia. Mindezek a virágfajták legnagyobb része az 1700—200 m magasságban virít. Itt található még helyenként nagyobb csoportokban az augusztus hó fo­lyamán fellépő, rózsaszínű alapon lilapettyes szirmú Turbánliliom (Lilium Mar­tagon), amely turbánszerűen hátra hajló és valóban turbára emlékeztető vi­rágfejétől kapta elnevezését. Fenn, amint a fűnek magassága csökken, s az állandó szél jobban kiszárítja a talajt, új, alacsonyabb növésű virágfajták lép­nek fel. Amint feljebb haladunk, egymásután elénk mosolyognak a bájos En­ciánok. Ezekben nagy változatosságot találunk. Itt van a rövidszárú, nagy­virágú sötétkék Gentiana Acaulis, a hozzá nagyon hasonló Gentiana Excisa; megtaláljuk a szélesen nyíló tavaszi Enciánt (G. Verna), a kisebb, egészen sötétkék Bajor Enciánt (G. Bavarica), a hasas kelyhű G. Ciliatat, az apró, de kecsesvirágú Törpe Enciánt (G. Nivalis). Az első két Encián-fajta június végén eltűnik, a többi megmarad a rétek lekaszálásáig, ami rendszer­int augusztus közepétől szeptember első napjáig tart. Az alsó régiókban, lenn a völgyekben is és inkább csak augusztus hó folyamán nagy mennyiségben lép fel a sötétlila Német Encián (G. Germanica) s a valamivel világosabb Mezei Encián (G. Campestris), helyenként a magasszárú sötétkék-fürtös G. Asclepiada. Legfelül a csúcson a 2100 m-es magasságban, otthonról 4—4 1/2 órai távol­ságban mindenekelőtt a káprázatos kilátás lep meg, mely egyike az Alpok legszebbikének. Nyugat felé egészen közel a Lienzi dolomitok (Hochstadel, Unholden) összehasogatott tömege szédítő tornyaival, hóval telt völgyeivel. Északnyugat és észak felé a Magas-Tauernek hóborította csúcsai, köztük a Grossglockner cukorsüvege. Majd a drávamenti hegyvidék, ameddig a szem ellát. Délen a Gail-völgyi havasok közül impozánsan emelkedik ki a Jaucken, Reisskofel és messze lent a Dobratsch, érdekesen legömbölyített fejével. Dél­keletre a Karavankák, Karni-Alpok hatalmas lánca a szemhatárig, százával az

Next