Turisták Lapja, 1927 (39. évfolyam)
A Szepesség. Déry József
A Szepesség 25 a Csehszlovák Köztársaság szétdarabolta és pedig 1921-ben átengedte Lengyelországnak a megye északnyugati szögletében levő 13 gorál községet. 1923-ban a megcsonkított Szepes megyét Gömör vármegye északi felével és Liptó vármegyével a XIX. számú Tátraaljai nagyzsupa néven egyesítette, majd 1924-ben a gölnicbányai járás területét átcsatolta a XX. számú kassai nagyzsupához. Idézi Hajnóczi azokat a megható szavakat, amelyekkel a Szepesi Hírlap 1922. évi 232. száma búcsúztatta el a kivégzett dicső múltú törvényhatóságot. „Megfordítottuk címeredet sírhalmod fejfáján, néhai nemes Szepes vármegye, egykori minta-törvényhatóság! Te is lenyugodtál nagynevű elődeidhez: a ledőlt ikonhoz és a rabigába görnyedt hajdani Rómához, de nem belső megromlásod miatt, hanem halálos ellenségeid gyűlöletéből, mert magyar valál. A világ újjáalkotói jobbnak látták tévestül kicsavarni Téged, nehogy buzdító példája maradj a múltnak: miként kell testvéri egyetértésben és egymás meleg szeretetében felnevelni és összetartani ugyanegy hazának különféle ajkú és sorsú gyermekeit. Istennek áldásos békéje lebegjen földed fölött örökké, Szepes vármegye, forrón szeretett drága halottunk! Aludjál nyugodtan, mert természeti alaptörvény, hogy amely területeket a földrajzi tényezők egymáshoz fűznek, azok mindenféle emberi mesterkedés dacára előbb-utóbb eggyé forrnak a közéleti szervezetükben is." Dr. Uréb Gyula a szepesi németek nyelvéről és eredetéről ír és két szép szepesi népdal szövegét és kottáját közli, dr. Loisch János pedig a felsőszepesi költőkkel foglalkozik egy 32 oldalra terjedő közleményben. Lindner Ernőnek és költészetének 14 oldalt, Weber Rudolfnak 6, dr. Hensch Aurélnak 12 oldalt szentel. Közöl ezektől a szerzőktől verseket is szepesi tájszólásban írt német nyelven, Lindner versei „Zepscherscher Liederposchen" cím alatt, Weber-é „Zepscherscher Liederbronn", Hensch-é pedig „Schmaläunes lostije Geschichten" cím alatt jelentek meg egybegyűjtve. Ez a Schmaläune kifejezés nem egyéb, mint Hensch-nek ifjúkori barátai által használt neve (Spitzname), mivel cingár (Schmal) gyerek volt. Lindner verseiben a szepesi néplélek költői kincsei szálltak az utókorra, Weber költészetében a Szepesség egész földje, sziklaormai, tengerszemei és természeti szépségei mind visszatükröződnek, míg Hensch a szepesi régi jó magyar világ rajzát adja kedves és eleven színekben. Félig mosolyogva, félig meghatva olvassuk a derék felkai polgár vallomását, mely szerint a gyerekei már magyarul is beszélnek, bár ő maga csak németül ugyan, de magyar nadrágban jár és szívben jó magyar. A felső szepesi költők ismertetését egy másik irodalomtörténeti cikk követi. Ebben Lám Frigyes hódol a gründlerek irodalmának. A szepesi németség déli csoportját hívják gründlereknek. A gründler költészet nagyobbára kéziratban maradt fenn és mint ilyen nehezen hozzáférhető. Lám Frigyes mégis 56 oldalra terjedő tanulmányt írt róla s azt behatóan ismerteti, belekapcsolván ebbe a mánták és bubenerek költészetét is. Legkiválóbb embereik dr. Möhr Viktor, Ratzenberger Ferenc, Kliegl Tivadar, Gallus Péter, Mráz Gusztáv, Klein Sámuel és Jesz András. A gründlerek, mánták és buleenerek csak beszélnek németül, de a lelkük magyar. Verseik cselekménye, költészetük tárgya a Szepesség területén mozog; az ördögöt „Szalánczi"-nak hívják. A legjobb magyar népdalokat ők is énekelik ugyanarra a dallamra, de német nyelven, mégpedig az ő saját külön jellegzetes tájszólásukon. Igaza van Lámnak, aki azt tartja, hogy a tájszólás elszakított testvéreinknek igazi lelki otthona, amelyben nyugodtan várhatják jobb jövőnk eljövetelét. Csak az veszti el hazáját, aki nyelvét elfelejti. A magyar hazának nem voltak jobb fiai, mint a szepesi németek s ezért elszakadt testvéreinknek csak egy kötelességük van : a fennmaradás ! Ebben a beható irodalmi tanulmányban sok verset is találunk a szöveg illusztrálásául, sőt némelyiknek a melódiája is közölve van énekhangra és zongorára alkalmazva is. A Szepesség gyönyörű vidékét műemlékei teszik még érdekesebbé. Ezekről a műemlékekről Divald Kornél emlékezik meg. Felsorolja az 1200 körül alapított szepesi székesegyháztól kezdve a Szepesség nagyszámú összes műemlékeit, templomait, tornyait és kastélyait. Dr. Oszwald György a Szepesség kulturális hivatásáról ír s utal a Szepességben dívott csere rendszerre. Magyar fiúk a Szepességre jártak „német szóra", a szepesi ifjak meg az alföldi városokban tanulták és szerették meg a magyar nyelvet. Ez az áldott szokás a