Turisták Lapja, 1929 (41. évfolyam)
Lakner Károly: Útjelzéseink
22 Lakner Károly pedig Jókó vára állott. Mindmegannyi erős védőbástya, a netalán erőszakkal betörni vágyó ellenség ellen. A huszitákat kivéve, ezen a vonalon ellenség nem is tört be hazánkra. A XIII. század végével hazánkban a közállapotok zavarosak. Itt is felütötte fejét a rablóvilág. A visegrádi fejedelmi kongresszuson elhatározták, hogy biztosokat küldenek ki a rendbontók megfékezésére és a rablók várainak lebontására. Ilyen biztos volt Treutl Miklós pozsonyi főispán és Korlátkő kapitánya, helyettese pedig Uaschendorf Wolfing. Ez utóbbi intézkedett 1317-ben Csák Máté unokaöccse, Cseh Istvánnal szemben, ki Korlátkő ellen indult volt. Ez vitézeivel kirohant a támadókra, s habár halálosan megsebesült s szolgái közül 13-an elestek, mindamellett győzelmet aratott. A vár a király kezén maradt, kinek Gyármán volt a várnagya. Közben több kézen fordult meg, uralta a Rozgonyiakat és Ujlakyakat is. 1394-ben Stibor vajda kezére jutott, majd utána 1443-ban a Bucsányiaké lett, akik után a Nyáryak s ezek utódjai: a Porkoláb, Zichy, Tárdy családok osztoznak rajta. Labsánszky, Bassányi, Motegiczky, Pongrácz, Apponyi családok s azok leszármazóinak múltja sokkal ismeretesebb, semhogy annak elbeszélését itt közölhetnék. Utolsó urai a gróf Apponyi család és Motesicsky Pál, ki a maga részét 1846-ban herceg Windischgrätznek eladta 900.000 forintért. Az omladék a m. kir. Curia döntése értelmében Apponyi Gusztáv grófé. Helyi eseményei közül felemlítem, hogy mikor Zsigmond királyunk mérgezés áldozata lett, sietve vitték el Morvaországból. Állapota útközben rosszabbodván, itt, Korlátkő várában orvosa lábbal felfelé fektette, feje alá vánkost tett és a méreg kifolyt a gyomrából. Másik eseménye Ocskay László brigadéros vitéz harca Ritschau osztrák vezérrel, kit a vár alatt megvert. 1740-ben még ép a vár, sőt még 1780-ban is jó állapotban volt. Itt őrizték az uradalmi rabokat. Tűz és többszörös földrengés következtében indult pusztulásnak és ma mező rom. Német neve Corradstein. Akit érdekel, akár vonattal, akár gyalog könnyen éri el a búcsújárásairól és régi Paulinus kolostoráról híres Mária-Sasvárt. Follajtár József: Útjelzéseink. A hegyvidék feltárásának egyik legfontosabb eszköze az útjelző hálózat, melynek létesítését a Magyar Turista Egyesület már alakulása első évében feladatául tűzte ki. Ennek az első évben összes vonalhossza 51 km volt, mely fokozatos fejlesztéssel emelkedett mai terjedelmére, 323 km-re. A jelzések részletes ismertetését, fokozatos fejlesztését és technikai kivételét kiadványainkban több ízben közöltük, így a Turisták Lapja 1889. évi 3. számában, 1894. évi 3—5. sz., 1902. évi 6—9. sz., 1922. évi 12. sz. 1927. évi 9—12 és 1928. évi 5—6. sz., továbbá a Magyar Turista Egyesület 25 éves múltja című könyvünkben. A Pilishegység úthálózatának összeállításánál két szempontra voltunk figyelemmel. Először is ragaszkodtunk a már 15 évvel ezelőtt érvényesített ama főelvünkhöz, hogy kevés számú és hosszabb, egy-egy színben jelzett útvonalat létesítettünk. A múlt évben pedig Anyaegyesületünk, valamint Esztergomi és Szentendrei Osztályaink útjelzéseit egységes úthálózattá forrasztottuk össze. Másodszor arra törekedtünk, hogy az úthálózat legtöbb szála a Pilishegység szívében épült dobogókői menedékházban érjen össze. Kisebb útjelzési központokként szerepelnek a hegység szélén épült vaskapui, klastrompusztai és putzmajori menedékházak, míg a legújabban épült zsiroshegyi menedékház a Solymár—Nagyszénás útirányba kapcsoltatott be. Útjelző tábláink elhelyezésénél a fősúlyt a menedékházakra és a kiinduló állomásokra helyeztük. Ezenkívül jutott tábla a legtöbb útba eső községre is, a szabadban pedig egyes fontosabb útjelzési metszőpontokra. Ilyenek a Kétbükkfa, Pilisnyereg, Póstaréti erdő, Hoffmann-forrás, Szakónyereg, Öregnyílás völgy, Kiskevély barlang és Oszoly plató.