Turistaság és Alpinizmus, 1911-1912 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1911-12 / 7. szám
Virágszedés a Magas-Tátrában. Irta: Dr. Dalmady Zoltán. (A képeket rajzolta: Dalmady Zoltánná) Nem vagyok alpinista. Megértem a győzedelmes sziklamászás önérzetemelő gyönyörűségét, de nem kérek belőle. Ott szeretek lenni, ahol otthon, békében van az élet s inkább járom a mosolygós természet tájékait, ahol húsos, színes, bársonyos a föld, mint a bércek világát, ahol már a földnek is csak csontvázát porlasztja az élettelen természet nyers erőinek hatalma. A lankás hegyoldalak virághímes rétjei, a völgyek alja, búja növényzetükkel, ezek voltak sétáin céljai s míg a nagy látképek fenségeinek csak egy-egy pillantással adóztam, lelkes figyelemmel néztem mindent mi közvetlen közelemben hirdette a természet szépségeinek mérhetetlen voltát. Kevés helyen érzi és látja ezt az ember annyira, mint éppen a Magas-Tátrában. Vannak a Tátrának pontjai, hol 5—6 négyzetkilométeren háromszáz fajta virágos növény él, például a Drechsler-kunyhó környékén, míg egész Magyarország átlagában (a fajok száma osztva a területtel) alig 006 faj esik ugyanakkora területre.* Ahol ölelkezik a síkság a heggyel, a gránit a mésszel, a szántóföld az őserdővel, a szikla a mocsárral, hol egymásba folyik Európa legtöbb növényföldrajzi határa — hogyne volna ott élvezet virágokat szedni. Szed virágot más is. A „turista“ hosszú botján — megjegyzem, hogy nem tudom elképzelni, hogy mi a csodára jó ez a hosszú bot — ott van a virágcsokor, valószínűleg mert a Fliegende Blätter tiroli képeiből úgy tanulta, hogy ez a szokás; a pincér halomszámra szedi a virágot, mert száz asztalt kell elcsúfítani rohadt végű hervadó csokorral; virágot szed * Sagorski u. Schneider: Flora der Zentralkarpaten. 1891. I. k.